HTML

A krokodil hosszabb-e, mint zöldebb?

Friss topikok

  • Szvétakétu: ó hát köszi! :) szerintem annyira nem meredek, nem én vagyok a világon az első, aki így viselkedik... (2014.12.08. 21:09) .
  • Szvétakétu: igen, az arcom felé nőtt, és ott belül a szám begyulladt. még lesz szerintem egy ilyen foghúzáso... (2014.08.03. 22:37) Fogas
  • Lisa.: a fene se gondolta volna, hogy "elfecsérelt" fél év lesz ez. bizonyos szempontból, legalább a közö... (2014.07.15. 18:00) nekem az is megteszi
  • Szvétakétu: azért mire elkezdődött a koncert, összegyűlt egy párszázas tömeg. de a Bridge-ben jobb lett volna ... (2014.05.28. 20:33) Gyereknap
  • yellowalien: engem is zavar nagyon, hogy ki itt-ki ott. én wp.n találtam olyat,hogy belinkelgettem a kedvenceke... (2014.05.16. 10:51) világosodik

Ahol tombol 2014

02.15. - ZUP @ Sopron, Hangár +
02.15. - Vad Fruttik @ Sopron, Hangár +
02.21. - Mighty Roots F @ Győr, Bridge +
02.21. - Ocho Macho @ Győr, Bridge +
03.14. - Helo Zep! @ Sopron, Hangár +
03.14. - Supernem @ Sopron, Hangár +
03.14. - Alvin @ Sopron, Hangár +
03.21. - AWS @ Győr, Bridge +
03.21. - Subscribe @ Győr, Bridge +
04.24. - Barbárfivérek @ Győr, SZEN +
04.24. - Hősök @ Győr, SZEN +
04.24. - Alvin @ Győr, SZEN +
04.25. - Kozmosz @ Győr, SZEN +
04.25. - Kowalsky @ Győr, SZEN +
04.25. - Punnany Massif @ Győr, SZEN +
04.25. - 30Y @ Győr, SZEN +
04.26. - Headbengs @ Győr, SZEN +
04.26. - Supernem @ Győr, SZEN +
04.26. - Vad Fruttik @ Győr, SZEN +
04.26. - Péterfy Bori @ Győr, SZEN +
05.09. - Storyum @ Győr, Bridge +
05.09. - Napkutya @ Győr, Bridge +
05.09. - AnnaBarbies @ Győr, Bridge +
05.25. - ITI @ Győr, Radó-sziget +
06.06. - Belga @ Beled +
06.06. - ITI @ Beled +
06.14. - Magashegyi @ Pápa, Játékfeszt +
06.14. - 30Y @ Pápa, Játékfeszt +
06.14. - Vad Fruttik @ Pápa, Játékfeszt +
06.27. - HalottPénz @ Tata, VízZeneVirág +
06.27. - Quimby @ Tata, VízZeneVirág +
06.27. - Belga @ Tata, VízZeneVirág +
07.16. - Firkin @ Körmend, Alterába +
07.16. - Deák Bill @ Körmend, Alterába +
07.16. - Ismerős Arc @ Körmend, Alterába +
07.16. - Supernem @ Körmend, Alterába
07.17. - Zselenszky @ Körmend, Alterába
07.17. - Konyha @ Körmend, Alterába
07.17. - Magasheg @ Körmend, Alterába +
07.17. - Magna Cum @ Körmend, Alterába +
07.17. - AnnaBarbi @ Körmend, Alterába +
07.17. - Brains @ Körmend, Alterába
07.18. - Ed Philips @ Körmend, Alterába +
07.18. - Ocho Macho @ Körmend, Alterába +
07.18. - Péterfy Bori @ Körmend, Alterába +
07.18. - Vad Fruttik @ Körmend, Alterába +
07.18. - HS7 @ Körmend, Alterába +
07.19. - Elefánt @ Körmend, Alterába +
07.19. - Fish! @ Körmend, Alterába +
07.19. - 30Y @ Körmend, Alterába +
07.19. - Depresszió @ Körmend, Alterába +
07.19. - Alvin @ Körmend, Alterába +
07.20. - Kafkaz @ Körmend, Alterába +
07.20. - Sziámi @ Körmend, Alterába +
07.20. - PUF @ Körmend, Alterába +
07.20. - Kiscsillag @ Körmend, Alterába +
07.20. - Quimby @ Körmend, Alterába +
07.20. - Mátyás A B @ Körmend, Alterába +
07.31. - Cloud9+ @ Mezőtúr, East Fest +
07.31. - Magashegy  @ Mezőtúr, East Fest +
07.31. - Rómeó Vérz @ Mezőtúr, East Fest +
07.31. - Subscribe @ Mezőtúr, East Fest +
07.31. - Alvin @ Mezőtúr, East Fest +
08.01. - Fatal Error @ Mezőtúr, East Fest +
08.01. - Esti Kornél @ Mezőtúr, East Fest +
08.01. - Ocho Macho @ Mezőtúr, East Fest +
08.01. - Ossian @ Mezőtúr, East Fest +
08.01. - Quimby @ Mezőtúr, East Fest +
08.01. - ITI @ Mezőtúr, East Fest +
08.01. - Belga @ Mezőtúr, East Fest +
08.02. - Copy Con @ Mezőtúr, East Fest +
08.02. - Leander @ Mezőtúr, East Fest +
08.02. - Fish @ Mezőtúr, East Fest +
08.02. - Road @ Mezőtúr, East Fest +
08.02. - Punnany @ Mezőtúr, East Fest +
08.02. - Brains @ Mezőtúr, East Fest +
08.15. - Kafkaz @ Győr, Színhely +
08.19. - Péterfy Bori @ Móvár +
08.19. - Quimby @ Móvár +
08.19. - Punnany Massif @ Móvár +
08.20. - Kormorán @ Győr, MVBMK +
08.23. - Tom Jones @ Győr, Városház tér +
08.29. - Ocho Macho @ Győr, Bridge +
09.20. - Magashegyi, Győr, Széchenyi tér +
09.27. - Óriás @ Sopron, Hangár +
09.27. - 30Y @ Sopron, Hangár +
10.18. - ZUP @ Győr, Bridge +
10.18. - 30Y @ Győr, Bridge +
10.25. - B The First @ Szhely, Mozi +
10.25. - Anna and The Barbies @ Szhely, Mozi +
10.25. - Supernem @ Szhely, Mozi +
11.06. - Kávészünet @ Győr, Bridge +
11.07. - Intim Torna Illegál @ Győr, Rómer +
11.15. - B The First @ Győr, Bridge +
11.15. - Supernem @ Győr, Bridge +
11.15. - Anna and the Barbies @ Győr, Bridge +
11.15. - Ozone Mama @ Győr, Bridge +
11.29. - Van Zozéka @ Kapuvár, Shop Stop +
11.29. - 30Y @ Kapuvár, Shop Stop +
12.19. - Magic Cats Rockabilly T @ Szhely, Vég
12.19. - Alvin és a Mókusok @ Szhely, Vég
12.20. - Road @ Győr, Bridge
12.20. - Alvin és a Mókusok @ Győr, Bridge
12.27. - Vad Fruttik @ Veszprém, Expresszó
12.28. - Esti Kornél @ Budapest, Akvárium
12.28. - Vad Fruttik @ Budapest, Akvárium
12.29. - 30Y @ Budapest, A38
12.29. - Fish! Győr, Rómer Ház

.

2014-11-25 07:12 kedd

Sose tartottam még ilyen hosszú szünetet ebben a blogban. A négy hónapos intervallum elég rendhagyónak bizonyul, főleg tőlem.

A legfőbb ok az volt talán, hogy mindenki szétszóródott. Vagy abbahagyták, vagy pedig folytatták, de nekem elfelejtettek szólni. Mindegy. Nem éreztem fairnek, hogy az én életembe leskelődhetnek így továbbra is, én pedig nem tudom, velük miújság. Ez csalódásos.
Egy ilyen szokást, ami hat éven keresztül tartott, nehezen szüntet meg az ember. És az az érdekes, hogy néha úgy érzem, már kedvem sincs ezt tovább írni. Naplót persze vezetek, füzeteset, mert nem eshet meg, hogy az a sok történet elvesszen. Én mindenre akarok emlékezni.

A tavaszi események után muszáj volt egy nagytakarítás a fejemben. Felülírni, eltörölni, újrakezdeni, nagy szavak. Meg kicsit megváltozni. Amikor sokadszorra nézi végig az ember, hogy megint nem elég jó, akkor komolyan magával rántja minden. Szerencsére a koncertek és a fesztiválok jókor jöttek, és nem sok időm volt foglalkozni az előző ősszel-téllel, mert amint vége lett egy eseménynek, lázasan kerestem a következő alkalmat, ahova elmehetünk. És akkor új emberek, új hatások, új tervek lehetnek. Az egész nyár arról szólt, hogy a hétvégéinket mivel üssük el. És jelenleg is háromhónapos terveket készítek szépen.

Gondosan be vagyok táblázva, mindennapra, nem hagyok sok szabadidőt. Szeptember-október környékén melóból egyetemre, vagy fordítva. Az Audiból átmentünk a ropigyárba, az előbbin mintha megszűnt volna a takarítás, az utóbbin meg a dobozolás nem volt nagy kunszt, csak nagyon monoton.

Közben az egyetem is haladt. Voltam olyan őrült, hogy egy-két tárggyal többet vettem fel, mint általában, de úgy néz ki, hogy beletörik a bicskám. Nem akarok ezer évig egyetemre járni, és valahol zavar, hogy még mindig ekkora haszontalan vagyok, 22 évesen. Úgy gondoltam, akkor felveszek több tárgyat, hogy esetleg előbbre jussak, és ne kelljen széthúzni az egészet a kilencedik-tízedik félévig. A mostani szorgalmi időszak legnagyobb tanulsága, hogy három-négy húzós tárgy nem fér meg, egyszerűen szétaprózza magát az ember. Vagy pedig megtehetném, hogy lemondok a jó cél érdekében valamiről. Ezt amúgy meg is tettem: nagyon keveset alszom, de emiatt meg néha a kimerülés határára kerülök és zombivá válok.
A legjobban az dühít, hogy a mechatro2-vel csúszni fogok, szóval plusz egy év. És bosszant nagyon, mert értettem, szerettem is, csak éppen a zh sokkal nagyobb szopás volt az előző évekhez képest. Kicsit el is vette a kedvemet, és eljutottam oda is, hogy azon gondolkodtam, hogy vajon jó szakra jelentkeztem-e egyáltalán, de már nem szabad abbahagyni, a felén túl vagyok. Meg persze hova jelentkeznék át? Amellett, hogy így két év után sehová se érdemes átmenni, nagyon a többi közül nem is érdekel egyik se. Az elektro annyira mélyen nem mozgat meg, hogy villamosmérnök legyek. A gépész pláne nem, mindenféle gépelemek és anyagok, szerintem kicsit távol áll tőlem. Járműveshez nem vagyok eléggé otthon az autókban. Vagy átmegyek logisztikásnak, de akkor ennyi erővel kezdhetem is elölről az egészet, velük nincs sok átfedésem.. Szóval nem, én a mechatronikán maradok, mindenből egy kicsi rálátás, és robotot akarok programozni, de amíg nem jutok át ezeken a tárgyakon, a közelébe se engednek.
De ami a legfurább, hogy anyámék teljesen megértőek voltak, amikor így kiderült, hogy a mechatro2 nem lesz meg és borul a terv. De én meg nem akarok a nyakukon lenni, mindenesetre jól esett. El fogom végezni, csak a jóég tudja mikor, és emiatt vagyok tele kétséggel.

Egyetem mellett a munka nem vészes, egészen addig, amíg az első hetekben nincsen nagyon fontos dolog. Van az a háromszög, hogy válassz kettőt, szociálisélet-alvás-jójegyek, hát az alvás volt a legkevesebb ebben a félévben. A jójegyekbe meg minden beletartozik, ami görbül.
Mert ugyanúgy minden hétvégén a Bridge-ben kell lenni vagy éppen másik városban. Volt ebben egyfajta dac, hogy megmutassam, így is lehet csinálni, minél többet kihozni abból, ami megadatott, és minden percem valamilyen szinten hasznosan telik. És nem hagyhatom, hogy újra és újra azon agyaljak, hogy miért vagyok még mindig egyedül.

Egyébként ott hagytuk abba itt a blogban, hogy hazajöttünk East Festről. A párducmintással pedig nem találkoztunk utána. Az egész állatira hasonlított a 2013-as Campus utánra, Brbr-val ugyanez a szitu volt. Szerencsére most nem húztuk-halasztottuk sokáig a dolgot, pedig ráadásul ő Pestre is költözött az egyetem miatt. Három hét chatelés és skype, aztán egy hét alatt megváltozott minden, de képesek voltunk reálisan látni, és aztán közös megegyezés, de legalább nem hitegettük egymást. Ettől függetlenül felmerült, hogy jövőre szintén meglátogatnánk Mezőtúrt, vagy pedig mennénk a SZIN-re, mert az a kis csapat jófejnek tart minket. Azért örülnék neki, ha összejönne.

Az új tanévet ismét egy Felkészítő Napokkal indítottuk, Ocho Machoval, ami után egy rockbuli volt, ahol megismertem egy építészlányt. Az egész addig volt jó, amíg csak mókáztunk, majd mikor kiderült, hogy két évvel fiatalabb vagyok nála, lekoptatott a fenébe.
Ott döntöttem el, hogy én többet nem próbálkozom egy egyetemistánál se.

Majd jött az ötlet, hogy ha tényleg mindenki 17-nek néz, akkor használjuk ki a helyzetet. Sopron, 30Y, aztán 14-15 éveseket szédítettünk az öcsémmel. Egyébként furcsa volt kicsit az a sopronozás, de elég jól alakult, talán az írja le a legjobban a dolgot, hogy még futnunk is kellett az első vonatra a Hangártól. Fél év után, teljesen új csapattal, alterábás 30Y megidézés, plusz a csíkszeművel se tudom, mégis mit művelünk mi egymással, és rettegek attól, hogy ezt a társaságot is tönkretesszük.

Az áprilisi SZEN-en összeszedett révaisokkal máig tartjuk a kapcsolatot, viszonylag gyakran is találkozunk, ez jól van és tetszik. Egy-két hetente közös koncertezések, vagy hétközben lyukasórázások. Ebben a félévben volt egy csomó lyukasom, szerencsére mindig találtam valakit abból a bagázsból, akivel lehetett lógni. Persze a korkülönbség megint kis gondot okoz, de úgy látszik, csak én problémázok ezen. Számomra az 5-8 év néha sok, őket meg nem zavarja. Van egy csomó ismerősük, szóval lehet bővíteni a kört.
De hogy ez nekem mennyire hiányzott anno középiskolásként! Az osztályomból senkivel se tudtam elmenni ilyen helyekre, mindig csak a falusi bálok, a diszkók, meg a kocsmák, koncertekre nem nagyon akartak velem eljönni. A révaisok meg valamiért minden programötletemért lelkesednek, 30Y, Supernem, Intim Torna, vagy éppen slam-estek. És nagyon élvezem, hogy ennyi lány tobzódik körülöttünk, olyan frissek, kíváncsiak és lendületesek, teljesen átragad az emberre az a játékosság.
És az is annyira tetszik, hogy bárhol bármikor találkozom valamelyikükkel, örülnek nekem, és fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki. Vagy meglehet, ennek mindig is ilyennek kellett volna lennie, csak nálam sokáig kimaradt. Talán emiatt lebzselek a Révai előtt egy csomószor, talán emiatt ismerkedem tizenévesekkel, persze ilyenkor jól rám mondják, hogy egy agyi szint és hasonlók. Pedig néha úgy érzem, hogy semmi kedvem hozzájuk, mert olyanokról beszélnek, amikről azt se tudom micsodák, pedig hát én se vagyok sokkal öregebb, és mégis. Máskor meg szent meggyőződésem, hogy itt van egy maréknyi ember, és nekem az a feladatom, hogy picit irányítsam és terelgessem őket. Mekkora hülyeség. És amikor éppen próbálom hűteni magam, hogy ne képzeljek bele a dolgokba többet, mint amik, akkor derül ki, hogy igenis van erőm ahhoz, hogy össze legyünk tartva. És ez nagyon meglepő. Pedig nem teszek sokkal többet, mint máskor: beszélgessünk!, sétáljunk!: és értékelik! És az, hogy őket ismerem, odavezet már, hogy a koncerten megállítanak ismeretlenek, hogy én vagyok-e a Szvéé, mert láttak ezzel és azzal, ez egyszerűen elképesztő. De szerintem csak azért, mert van viszonyítási alapom, és három éve rohadtul nem ilyen életem volt. Az utóbbi félévben meg azt tapasztalni, hogy várnak és kedvelnek, ez azért igazán jó érzés.
Aztán egy viszonylag spontán ötletként a csíkszeművel kitaláltuk, hogy menjünk október végén Szombathelyre, Anna & the Barbies-ra és Supernemre. Egyre inkább kitoljuk a határainkat, úgy látszik, így Észak-Dunántúlon szinte bármi belefér már. És akkor ismét megerősítést kaptam. Ha én akkora faszfej lennék, ahogy gondolják néhányan, akkor Győrtől 130 km-re nem ugranának a nyakamba az alterábás lányok, amikor belépek a Moziba.
Azt is sikerült elérni, hogy minden koncertre lányokkal megyek. Olyan többet nem lesz, mint régebben, hogy haverok és szaktársak, aztán mindenkit észrevesznek az adott helyen, csak éppen engem nem. Max jön velem az öcsém és kész. És az a fura, hogy szóval ez tényleg nem hülyeség, ez tényleg magával hozza azt, hogy másokkal is sokkal könnyebben megismerkedhetek. Akárhányszor olyan csapattal mentem valahová, ahol csak az öcsém és én voltam fiúk, az újak sose néztek rám baltás gyilkosként. És aztán rám keresnek és bejelölnek és elhívnak, pedig semmi különöset nem tettem. Miért ne élvezném ki. Azt se értettem sokáig, hogy hogyan lehet, hogy egyesek TŐLEM féltik a barátnőjüket, amíg aztán egyik este a parkban kellett bujkálnunk egy foglalt csajjal. A magasságom miatt folyton szerencsétlennek hittem magam, amíg aztán ki nem derült, hogy ülve és vízszintben rohadtul nem számít. Szöveg kell csak. És eléggé el tud telni magától az ember, ha egy nála fél fejjel magasabbat fel tud szedni. Vannak érdekes helyzetek.

Egyébként úgy vettem észre, hogy a szaktársakkal viszont eltávolodtunk kissé. Leredukálódott a kapcsolatunk ilyen, kollegiális szintre. De tényleg, sehol nem találkozom velük, csak órákon, amikor meg szabadidőm van, biztos nem fiúkkal fogok lógni. A másik ok az lehet, hogy szétment a társaság is, mert valakik jobban haladnak, valakik kevésbé, valakik össze-vissza veszik fel a tárgyakat, vagy éppen dolgoznak. Szóval már az sincsen, mint az előző félévekben, hogy azért járkálok be minden órára, mert akkor legalább összefuthatok velük. Ez fura.

A következő hetek pedig továbbra is elég mozgalmasak lesznek.
Szombaton elmegyünk néhány ismerőssel Kapuvárra 30Y-ra, idén már az ötödikre. Az a legjobb, hogy nekik nem kell elmagyaráznom, hogy miért szeretem ezeket a zenekarokat, mert ugyanúgy érzik. A csíkszemű pedig teljesen ugyanolyan, mint én, csak éppen lányban. De hát persze hogy tökmessze lakik. És az is tök durva, ahogy közben-közben kiderül, hogy mennyi helyen voltunk mi már együtt ezekkel az emberekkel, csak éppen nem ismertük egymást. Ez valahol olyan, kifürkészhetetlen.
A maradék decemberre be van tervezve egy Intim Torna Illegál Sopronban, utána Kistehén Győrben.
Öcsémmel tervezünk egy Alvin-hétvégét, amikor pénteken Szombathelyen, szombaton itt Győrben lépnének fel.
És amit nagyon szeretnék, hogy összejöjjön, az Pesten egy Esti Kornél + Vad Fruttik az Akváriumban, másnap egy 30Y az A38-on, a révaisokkal és a csíkszeművel. Szerintem elég menő évzárónk lenne, de még konzultálni kell mindenfélékkel, de ez is mekkora jó, hogy bármire találok bárkit, akiről tudom, hogy érdekelni fogja. És ha menni kell, akkor menni kell, engem meg nem nehéz elcsábítani.
A nyárra pedig több lehetőséget is fenntartunk. Az Alterába mindenképp, és még a révaisokat is kellően belelkesítettem, és úgy néz ki, pár szobát mi fogunk kivenni abban a kollégiumban majd.
Nemsokára bérletet is lehet venni. Aztán hogy mi lesz ezen kívül még, az jó kérdés, de azon vagyok, hogy két-három feszt is beleférjen, és szerencse, hogy nem csak nekem vannak ilyen terveim.

Az egész egy ámokfutásnak tűnik. És igazából semmi értelme nincs, ugyanakkor meg mindig közelebb és közelebb érzem magam valamihez, amit elmagyarázni se tudok. 

2 komment




6

2014-08-09 09:59 szombat

Hatéves lett a blog.

Szólj hozzá!




East Fest 2014 2.

2014-08-04 23:17 hétfő

A péntek délelőttöt végig henyéltük a szálláson. A kollégiummal pont szemben pedig több száz fiatallal kész karneváli hangulat volt a Penny és a Lidl parkolóban, ahogy a vásárcsarnok standjainál is, jó volt őket látni, ilyen szempontból mégis csak nagyobb fesztivállapot uralta Mezőtúrt mint Körmendet.
Négyre mentünk a Fatal Errorra, mert az Alterábán az egyik lány arról próbált meggyőzni, milyen királyak, hát nem jött át, de szerintem nem is én vagyok a célközönség.
Nagy fröccsözések minduntalan, közben hívtam a párducmintást, de vagy nem vette fel, vagy ki volt kapcsolva, vagy éppen én nem vettem észre a csengést-rezgést.
Az Esti Kornél fél hatkor kezdődött, a tűző napon kaptak hetven percet, az első sorokban ismerős arcok az előző napi Magashegyiről. Eléggé tetszett, csak sajnáltam, hogy olyan kevés időt kaptak, plusz az új lemezről alig játszottak valamit, talán csak a Rohadt esőt. A Meztelent pedig muszáj lesz végre megtanulnom, körülöttünk mindenki azt várta, és kicsit cink volt, hogy nagy Esti Kornél rajongókként nem ismertük az öcsémmel. Meg azzal viccelődtünk, hogy nehogy majd rázendítsenek azokra az érfelvágós számokra, de csak a Boldogság te kurvát tolták el, ott aztán kiénekeltük minden fájdalmunk.
Ezután gyorsan elugrottunk a boltba, létrehoztunk egy rozéfröccsöt, ami alig akart elfogyni, majd szaladás vissza a fesztre, ahol már az Ocho Macho játszott nagyvígan, és milyen jó is volt megint! Egész három napban talán ezen fáradtam el a legjobban, csak a Jó nekem alatt volt megállás, egyébként tánci-tánci és ugrálás egyfolytában. Meggondolandó egy augusztus 29-i koncertjük itt Győrben, hiányom van hasonlóból.
Átszereléskor muníciószerzés, engem meg kezdett elkapni a letargia amiatt, hogy nem tudom elérni a lányt. Már éppen azon gondolkodtam, hogy keresni kell valaki mást, amikor hirtelen ott termettek a sörpadunknál, én meg örültem nagyon nekik, a mosoly pedig levakarhatatlan volt.
Közben elkezdődött az Ossian, amit csak távolról néztünk, én meg azon gondolkodtam közben, hogy mikor a pirospulcsissal ismerkedtünk, mennyire fontos volt ez a zenekar, aztán pedig a meglepődés, hogy majdnem ötéves már az a sztori. Meg elég szürreális volt, hogy a huszonéves fejemmel Ossianra nosztalgiázok, de ismertem az összes számot, hát énekeltem is őket, fura érzés volt.
A kis csapatunk igazából a Quimbyt várta nagyon azon az estén, kivéve az öcsémet. Ezen a nyáron már a harmadik, sokat nem változtattak a műsoron az előzőekhez képest, ott menőztem, hogy tudom mi mi után jön. Ezen is picit hátrább álltam, ahhoz képest legalábbis, ahol én általában szoktam lenni. És ebben a produkcióban minden a helyén van, a fényekig és a legutolsó hangig, csak annyi zavar bennük, hogy számomra ez nem olyan tombolós. És két hét múlva megint megyek Quimbyre, milyen muris.
A párducmintással ekkor végre több idő együtt, aranyoskodtunk egy sort, aztán jött egy időszak mikor egy csomószor lelépett, én meg azt éreztem, hogy csak le vagyok passzolva a barátnőihez, végül meg lett beszélve. De visszatalált mindig és ott folytattuk ahol abbahagytuk.
Majd átszerelés, és Intim Torna Illegál, de ezen se voltunk sokat, csak pár számot az elején.
Inkább kihasználtuk azt a kevés időnket, igazi fesztiválszerelem, egy szót se ejtettünk a Győr-Mezőtúr távról, és akkor minden olyan felhőtlennek tűnt, és milyen édes volt, ahogy lassan feloldódott, és onnantól már csak nevettünk és évődtünk. És milyen szép volt, és el se akart engedni.
Utolsónak még voltunk a Belga végén is, de arra is csak azért mentünk, hogy miután vége, összeszedjük a társaságot, és ki-ki merre haza aludni.

Szombat délelőtt ismét nagy alvások, majd hangulatfokozónak újra rozé.
Az utolsó napon már keményebb műfajok is voltak, ennek ellenére egy Copy Connal kezdtünk az öcsémmel, ami szintén nem jött be annyira, egykaptafa mindegyik szám és csak lötyögni lehetett rájuk. Az idő alatt betermeltünk megint egy-két fröccsöt meg rakétát.
Leanderre visszaértünk, de sajna picit késve, ráadásul csak egy órát játszottak, így meg elmaradt egy csomó kedvencem. Csak te, Ördög naplója, Szomorú Vasárnap, Viharom tavaszom.
Utána következett a Fish!, ami egy olyan banda, akiket itthon nem hallgatnék, de a koncertjeik meg brutáljók. Persze itt is csak a refréneket ismertem, de annyira nem számított, lehetett ugrálni nagyokat, plusz kerekítettünk egy meglehetősen nagy circle pitet, és már sötét volt és a sárba trappoltunk, az picit fúj volt.
Roadra a párducmintás is megérkezett, de egész koncert alatt olyan hűvös volt, engem meg ez zavart. Road-ék amúgy nagyon jól tolták, de nem mertem elmenni pogózni, mert tök nagy darab emberek voltak mindenfelé, csütörtöki Subscribe-effektus teljesen.
Benéztünk Punnanyra is, amin rohadt sokan voltak, aztán Depresszió kezdésre, később pedig megbeszélés a lánnyal.
Végül csak kibökte, hogy nem volt még ilyen helyzetben, de nemsokára Pestre költözik az egyetem miatt, találkozzunk. Én pedig örülök is, meg nem is. Kísértetiesen hasonlít ez a helyzet Brbr-ra a tavalyi Campusról. És utálom, hogy megint egy olyan lányt kellene elengedni, aki valami miatt lát bennem valamit, csak egyetlen hibája van, hogy messze lakik. És egy nálam alacsonyabb lányt sokkal kellemesebb is szeretgetni.
Aztán utolsóként Brains-en verettünk, azon is eléggé elfáradtam, tipikus fesztiválzenekar, a röfögő dubstep éjjel azokkal a fényekkel sokkal hatásosabb.
Majd vége azoknak, amik érdekeltek minket, nagyszínpad előtt letelepedtünk minden, így az utolsó napra csak összeszoktunk, jellemző, énekeltünk meg minden, nagy volt a vidámság. Majd még egy utolsó tánci a retrosátorban, de eléggé el voltunk fáradva, én meg azon zakatoltam, hogy őket se fogjuk látni kb soha.
Ezen az estén maradtunk a legtovább, fél ötkor elköszöntünk, a szálláson nem aludtunk sokat, összepakolás, leadom a kulcsot, penny, fel a vonat, és öt óra halálunalom, de szerencsére én tudtam valamennyit aludni.

Nem a koncertekről szólt ez a fesztivál, de lehet nem is baj. Viszont elmondhatjuk magunkról, hogy viszonylag spontán módon jöttünk, ráadásul ingyen, és húszezer alatt költöttem kaja-pia-vonat-szállással együtt, ami elég menő dolog, jóval többel számoltam erre a kirándulásra.
Viszont ez a három nap kevés. Megint megtörtént az, hogy harmadik napra jövünk ki jól egy összeszedett társasággal, és tökre sajnálom, hogy nem maradhattunk velük még.
Bár lehet, hogy inkább a párducmintással maradtam volna még. Mindenesetre hagyunk időt, egy találkozó belefér remélem, aztán meg az is lehet, hogy a racionális agyam megint győz. Miért mindig az elérhetetlenek iránt kell nekem érezni valamit..
Azt pedig nem ígérem senkinek, hogy jövőre ismét keletre vándorlok, bár mondtam már ezt tavaly is, és mégis az Alföldön kötöttünk ki. De legalább kalandos volt, erre más miatt fogok majd emlékezni.

Szólj hozzá!




East Fest 2014 1.

2014-08-04 11:01 hétfő

Ezt az East Festet nem nagyon reklámoztuk az ismerőseink között, utólag gondolkodva azon a három napon nem tudom, hogy melyik lett volna a helyesebb, nagyobb ismerősi körrel jönni, vagy pedig tényleg így, hogy csak az öcsémmel mentem.

Csütörtök délelőtt indultunk, két óra vonat a Keletibe, onnan két óra vonat Mezőtúrra. Kb az életünket is eluntuk, bár annyiból jó volt, hogy az utóbbi vonat másfél órán keresztül nem állt meg sehol egészen Szolnokig. Ott felszállt egy rakás fesztiválozó, a következő megálló meg a kiszemelt városunk volt.
A szállásunkat könnyen megtaláltuk, kétezer per éjszaka, olyan volt mint Körmenden. Közben arra is rájöttünk, hogy valószínűleg azért akarunk mi mindig szobafoglalni, mert büdös nagy kockák vagyunk és nem tudnánk máshol telefont se tölteni. Tiszta gáz.

A fesztiválra való beléptetéskor képesek voltunk beállni a kempingezők közé, szépen haladt a sor, aztán mi következtünk, hát mi győriek vagyunk, ingyért lennénk itt, bocs de az a másik ablak, ahol amúgy egy lélek se volt egész idő alatt, francért álltunk negyven percet fölöslegesen. De feltaláltuk magunkat, lett pár ismerős, de nem sokszor találkoztunk aztán velük.
Közben a Cloud9+ játszott, az utolsó számokra beértünk végre, de szerintem ez is tipikusan olyan zenekar, akik éjjel tizenegykor nagyobbat ütnének, ebben a délutáni idősávban a tűző napon nem lehetett nagyon élvezni.
Közben sörszerzés. Egyébként elég hamar megszegtem a fogadalmat, miszerint nem iszok, kikértem anyu véleményét telefonban, áldását adta a dologra, de akkor ne gyógyszerezzek.
Ezen a feszten is próbálták rám tukmálni ezt a repohár szarságot, annyira utálom hogy nem igaz. Semmi kedvem koncerten fogdozni egy füles poharat, miközben épp a halálomon vagyok mondjuk Alvinon. Mennyivel egyszerűbb az üres poharat csak eldobni koncert közben. A továbbiakban aztán jól kitaláltuk az öcsémmel, hogy tiltakozásként fröccsözni fogunk, azt meg mint kiderült, többnyire koccintósból csinálták, mindegy, legalább olcsóbban kijöttünk.
Cloud-ék után a Magashegyi játszott, ami megint olyan játékos és mosolygós volt, mint eddig mindig, én első sorban, összeszedtünk pár embert, és a Bíborka is cuki volt, ugyanaz a műsor, mint ezen a nyáron mindig, és most nem vittünk buborékfújókat, utólag kicsit bánom.
Aznap egyébként sokat bóklásztunk, mert nem találtuk a helyünket. Elmentünk Rómeó vérzikre, ami nem nagyon győzött meg, ami elég meglepő, mert pár éve mennyire éltem-haltam a hasonlókért. És egyre többször jöttek az olyan kérdések, hogy mi a szart keresünk mi itt keleten, akkor meg aztán főleg szarnak éreztem magam, mikor szobortestű egyedek jártak mindenhol velem szemben, kb az összes önbizalmam a sárba tipródott.
Subscribe-ra befurakodtunk az első sorokba középen, aztán a Gazinggel kezdtek, ami állati jól szólt, meg szeretem is azt a számot, csak az volt kellemetlen, amikor jöttek a partyarcok aztán elcseszték az egész pogós történetet. Utálom, amikor ököllel ütnek, aztán látva hogy arcra is céloznak másoknál inkább odább álltunk. A Subiék pedig megint olyan lendületesek és energikusak voltak mint a Bridge-ben, de az nekem jobban bejött, bár a Bálint itt is megmászta a színpadot meg tekergett meg össze-vissza szálltak a rasztái, azért beleadnak mindent és felspanolja az embert. Az más kérdés, hogy a szövegeket megint nem tudtam.
Aztán kitalálták, hogy legyen egy wall of death, mondom mellettem a párducmintás kiscsajnak, te ebben tutira nem akarsz részt venni. Végül oldalt kötöttünk ki és végig beszélgettük az egész koncertet, persze csak annyi eszünk volt, hogy a hangfal mellett, de talán jobb is, mindig egyre közelebb és közelebb egymáshoz. Imádtam a kis gödröket az arcán ahogy nevetett. És nagyon csajosan öltözködött mindhárom nap, erre ilyet szól, hogy odáig van a Children of Bodomért, meg a többi hasonlóért, nem gondoltam volna. Majd megismertük a barátnőit is, aztán akkor már társaságunk is lett a következő két napra. Átszereléskor még együtt voltunk, aztán kiderült, hogy szolnoki, már meg se lepődtem a dolgon, majd megbeszéltük, hogy ne rontsuk el, ne foglalkozzunk vele a feszt alatt.
Utána ő el egy lánnyal, én maradtam a barátnőivel Alvinon. Egyébként furcsa volt, hogy ennyire nem ismernek magyar bandákat, én meg szinte csak azokra koncentrálok mostanában. Maradtam oldalt velük, valamiért nem is nagyon akartam annyira tombolni. Egyébként az egész fesztiválra jellemző volt, hogy inkább oldalt vagy hátrább álltunk, nem is értettem magamat, hiszen mindig benn a közepén vagy első sorban, talán öregszünk.
Az Alvin pedig ugyanaz volt mint Körmenden, és furcsa is volt távol minden lökdösődéstől csak énekelni a számokat, de megvolt ennek is a hangulata. Csak az ismertebbeket tolták, de úgy szeretnék megint egy sopronihoz hasonló koncertet, ahol majd úgy fogom érezni, hogy sose lesz vége mert olyan sokat játszanak.
Közben pedig hirtelen el kezdett fújni vadul a szél, nem sokkal később szakadt az eső nagy viharral, a koncertet meg lefújták úgy a felénél. Mindenki szaladt amerre látott valami menedéket keresni, percek alatt sártenger lett az egész színpad előtt rész, aztán az öcsémmel úgy döntöttünk hogy visszafutunk a szállásra, bár utólag belegondolva lehet inkább meg kellett volna várnunk amíg eláll. Ennek örömére teljesen eláztunk, a ruháink, a cipőnk, a hajamból is csavarni lehetett volna vizet.

Szólj hozzá!




nefogazz

2014-07-30 11:15 szerda

Egy hétig csak feküdtem, gyógyszereken éltem, lázcsillapítás, fájdalomcsillapítás és fájt a húzás meg az injekciók helye, elég kellemetlennek tartottam. Az volt a probléma, hogy vasárnap még mindig 38 fölött volt a lázam, így hát hétfőn elmentem az orvoshoz, akitől kaptam erősebb bogyókat, ezzel már 36-37 fok. Most már talán nem esek vissza, viszont azt a doboz aktilduot be kell vennem a napokban, amíg el nem fogy.

Ez csak azért gond, mert arra nem nagyon lehet inni, szóval úgy néz ki, megejtem életem legjózanabb fesztiválját holnaptól Mezőtúron. Aztán lehet ennek ellenére is jól fogom élvezni, bár nem mintha olyan lennék, aki ne bírná megállni, hogy koncerteken alkoholizáljon, az egész csak elhatározás kérdése.

Egyébként ez az East Fest nem nagy eresztés olyan szempontból, hogy se Vad Fruttik, se Supernem, se HS7, se Kiscsillag. És még 30Y-ra se lehet menni („nem zenei ízlés miatt”). Persze nem mennék, ha nem lenne győrieknek ingyenes, és ha nem találnék magamnak a programban így is egy csomó olyan fellépőt, akiket vagy nem láttam még, vagy csak ritkán, szóval akár így is nézhetjük az egészet. Például Subscribe-on, Esti Kornélon, Leanderen csak egyszer voltam eddig. Viszont Quimbyből ezen a nyáron ez lesz majd a harmadik! Azért picit érdekes, hogy egyik se Győrben volt, mindig el kell utazni értük valahova máshova. A Punnanyra meg remélem most emlékezni fogok, azokon nem tudom, merre kavarhattam akkoriban.

Az augusztus elég menő lesz.
East Fest után tervezünk egy Celldömölköt a csíkszeművel meg pár alterábással, motorostalálkozó lesz, Moby Dick, Junkies, Supernem, bár elég képlékeny a dolog, és még nem is jósolok nagy jövőt neki, de legalább nem csak én lelkesedek.
Azután egy Kafkaz itt Győrben
Majd Péterfy Bori - Quimby - Punnany Massif Móváron.
Ha lesz kedvünk, talán belefér egy Vé-Feszt, de nem nagyon győztek meg az idei programmal.
Tom Jones is lesz a győri nyárzárón, ráadásul ingyenes, nem lenne szabad kihagyni.
És Felkészítő Napok az egyetemen, ahol eddig az Ocho Macho ismeretes. Le kell csekkolni a gólyalányokat.

Ja és rohadt sok tárgyam lesz, és tök nehezeknek tűnnek, de ezzel most nem akarok foglalkozni. De éltet a tudat, hogy már a felén túl vagyok, innentől már nem szabad elrontani.

Szólj hozzá!




Fogas

2014-07-26 09:17 szombat

Egy ismerősömnek megígértem pár hete, hogy becsatlakoznék hozzájuk a HIM-re, a pénzem is megvolt rá, de aztán mikor hétfőn zakatoltunk hazafelé Körmendről, kb végigszenvedtem az utat. A fogam egyre durvábban kezdett kifelé állni, és teljesen felsértette belül a számat. Sajnáltam, hogy le kell mondanom, pedig bírom mindegyiküket, még szerencse, hogy nem vettem meg a jegyet, különben rajtam maradt volna így. A keddet is túléltem valahogy, de az ősök nem voltak itthon, így csak szerdán tudtunk az üggyel foglalkozni, aztán az itteni fogorvostól kaptam beutalót, a kórházban meg ki is húzták. Életem első foghúzása, be voltam szarva mint az állat. Mert annyi volt a problémám, hogy nem tudtam mire számítsak, mindenki csak hadobált össze-vissza, vagy húzta az agyamat, hogy mi is fog történni. Szóval most leírom: beinjekcióznak, elzsibbad az egész arcod, aztán nekiesnek és feszegetik és recseg a fogó az ember fogán, de nem érez semmit, csak kellemetlen, ha három kéz matat az ember szájában. Kb ilyen beszámolót szerettem volna, nem annyit, hogy katonadolog, mindegy. Azóta itthon lábadozom, egy hetem van arra, hogy embert faragjak magamból, ha az East Festet élvezni szeretném. Láz van, meg nagy hörcsögpofazacskóm volt baloldalt, meg kicsi fájás, remélem minél hamarabb megjavulok, bár azt mondja mindenki, ez általános dolog egy foghúzásnál. De most már egyre jobb lesz, az arcom is szépen apad, talán megmaradok.

4 komment




Alterába 2014 3.

2014-07-24 21:35 csütörtök

A szombati napot azért vártam nagyon, mert jöttek napijegyes ismerősök. A csíkszemű három soproni lányt hozott magával, akik megrögzött ipszilon fanok, engem pedig délután felhívott két révais, hogy meg tudták oldani a lejövetelt, majd várjam őket a kapunál. Örültem nagyon, mert így eléggé ki lett bővítve a társaság, plusz még hozzánk csapódtak olykor a bérletes csepregiek is, szóval nagyon is élveztem, hogy ennyi alterlányka tobzódik körülöttünk. Közben az is kiderült, hogy az egyik soproni volt a SZEN-en, mondom én is, meg hogy kinn volt a beckzoliéknál akkor, mondom én is, én voltam aki kérdezte honnan a váfosz, emlékezett rá, az ilyen dolgok annyira-de-annyira!
Elefántra és Fish!-re nem mentünk be, helyettük ismerkedési est, sok rozéfröccsel, 62 fokos erdeigyümölcsös tátrateával, ami nagyon finom és itatja magát, és persze a buborékokkal, amik 30y-ra el is fogytak.
Mikor a Fish!-nek vége lett, berongyoltunk első sorba, szinte csak a miénk volt teljes hosszában, a Dadoggal kezdtek, mint Pápán, és egyébként majdnem ugyanaz volt a műsor, mint akkor. Persze belecsempészve abba a másfélórába az új EP-ről az Énte, a Dobozember meg az Ünnepel mind aki él, örültem nekik nagyon. Az pedig nagyon muris volt, ahogy a soproniak a Bogozd ki ellen tiltakozva nekiálltak kiflit enni, körbe mindenhol felrobban a tömeg, ezek meg nyammognak.
Koncert után megvártuk, amíg kijönnek, én kaptam a beckzolitól megint aláírást, de valahol elvesztettem éjjel, namindegy. A révaisok hazamentek, ezt sajnáltam, simán maradhattak volna még. Aztán meg tök jó volt az is, hogy a csíkszeműék jóban vannak ipszilonékkal, és kinn maradtak sokáig velünk. Azt már viszont nem értettem, amikor közülük páran mindenképpen be akartak menni hozzájuk a vipbe, mondom ennyire nem lehettek megszállottak, és képesek voltak ezért másfélórát szobrozni a kapu előtt.
Nekem ekkor már kezdett kicsit elegem lenni, nem a társaságból, hanem mert olyan furán éreztem magam, sétáltam egy kört Körmenden, közben a Depressziót lehetett hallani, és fájt a torkom, és alig tudtam nyelni.
Az Alvint nem is élveztem ezek miatt. Őket amúgy eléggé sajnáltam, pont rájuk esett ez az éjjeli egyórás kezdés, hét órát utaztak hozzánk, mi pedig rohadt fáradtak voltunk, és nem is volt olyan életemkoncertje feelingje az egésznek. Négy nap tombolás után ez gondolom érthető, meg Alvinék is tök jól kezelték a helyzetet, negyedóra után már módosítottak kicsit a műsoron, és akkor egy gyors egy lassú váltakozott, persze a lassúból is máskor nagy daráló szokott kerekedni. Én meg csak álltam kissé oldalt a korlátnál, földbe gyökerezett lábakkal, és égtek a szemeim.

A másnap annak jegyében telt, hogy valahogy kibekkeljem még a maradék egy estét, gyógyszereket tömtem magamba, meg ittam egy csomót, mert a torkom csak nem akart javulni és folyton kiszáradtam. Közben az is kiderült, hogy a bal felső bölcsességfogam pedig elkezdett kifelé nőni és szóval ennek tudható be, hogy a rágás se ment, kész hadirokkantnak éreztem magam. Aztán meg azon problémáztam magamban, hogy most biztos azt hiszi majd mindenki, hogy valami bajom van velük, pedig csak rohadt megerőltető volt kinyitni a számat.

Vasárnap délután háromra indultunk a feszt helyére, Kardos-Horváth János egyszálgitárral, és a szokásos délutáni első száz 250-es sörrel. Csak a mi kis csapatunk elivott ebből húszat. És milyen jó is volt ez a Kafkaz! Eleinte az ismertebb számokat tolta, aztán mintha megunta volna, és akkor kívánságműsort tartott. Akik meg rajongók, nem csak ismertebbeket szeretnének így hallani, szóval külön jó volt. És kérdezi, mi legyen a következő szám, mi meg négyen üvöltjük: „BAZMEG”, de így élőben valahogy még jobbnak tűnt, mint albumon vagy a videón. Kaptam tőle is aláírást meg képet is készítettünk.
Ezután Sziámi, akitől nem ismerek semmit, majd Pál Utcai Fiúk, akiktől szintén nem sokat, de a Legelőnek és a Gólyának nagyon örültem. Közben rozé, meg tátratea, még így utolsó napra, de olyan sok ismerős lett így a végére, hogy előállt az a helyzet megint, hogy lépten-nyomon belebotlok valakibe. A legnagyobb pozitívumának amúgy ez tekinthető szerintem az Alterábának.
Voltunk Kiscsillagon, bár nem sokat, azon is ittam valakivel, de a második részére már bementünk, eltolták majdnem a teljes Szeles lemezt, és A kis óceánt vártam a legjobban. Plusz a Menetszélt és a Sirályt.
Vége ennek is, átszerelés, összeismerkedtünk három gráciával, közülük volt egy olyan kis picúr, először kajak azt hittem, hogy tízéves, aztán hát már pedig ő tizenhét, szóval onnantól már megnyugodtam, és Quimbyn együtt is voltunk végig, de hát szentgotthárdi, még véletlenül se legyen benn az 50 km-es körzetünkben, ennek ellenére kicsit végre kiélveztem, hogy valaki felnéz rám és nem nekem kell ágaskodnom.
A Quimby pedig nagyon megérdemli, hogy hol tart most, persze nem volt olyan tombolós számomra, de azok a fények és hangok, minden klappol, mintha ki lenne centizve az egész műsor, mintha patikamérlegen számolnák, miből mennyi kell, hogy élményt adjon. Vagy egyszerűen csak sokat ittam. Kaktuszligetről is játszottak, de azok közül csak a Senki se menekült ismerem, és nem volt Most múlik pontosan, amit nem tudtak megérteni a körülöttem lévők, szerintem meg tök bátor lépés, hogy meg merik tenni. Nem csak annyiból áll a zenekar.
Utána Mátyás Attila Band, ez már csak amolyan levezető, én valamerre kóboroltam, majd vissza a lányokhoz, akik találtak egy elveszett vizslát, de nagyon kis fegyelmezetten nézte végig a koncertet.

A szálláson már nem sokat aludtunk, összepakolás, aztán állomás, de úgy érzi az ember, hogy még kicsit maradna, csak pár napot, ennyi jófej lánnyal és fiúval. Mit számít, hogy nincsenek hangzatos külföldi nevek, mindenki mindenkinek a barátja, egy kertben jóformán, ahol a legjobb alternatív bandák lépnek fel. És annak is örülök, hogy a csíkszeművel jól megtaláltuk a közös hangot, zsákbamacska volt az egész amúgyis. Én ide vissza fogok jönni, ahogy az első fesztiválozó csepregiekkel meg a többiekkel beszéltem, ők is ezt tervezek, a szobatársunk meg állandó látogatója a fesztnek kezdetek óta, szóval vele biztosan lehet számolni. Még mindig hiányzik. És lehet, sok minden kimaradt a posztból, de mindent nem is lehet és nem is szabad. És amint lehet venni early bird jegyet, meg fogom szerezni, és jövőre ugyanitt, és remélem még több ismerőssel.

Szólj hozzá!




Alterába 2014 2.

2014-07-23 21:19 szerda

A csütörtöki napon már háromkor elindultunk, mert akkor kezdett a Zselenszky. Hallottam már róla, de hogy kiféle-miféle lehet, fogalmam se volt. A kisszínpad előtt voltunk húszan, de szerintem sokat is mondtam, nagyon kevesen jöttek ki. Eléggé sajnáltam szegényt, hogy a legnagyobb melegben kell neki fellépnie, de nagyon jól kezelte a helyzetet, és még így is viccelődött mindenfélével. A délutáni idősávban amúgy 250 volt az első 100 sör minden nap, nyilván amiatt is jól jött ez az egész, bevertünk valami négyet ott helyben, meg is látszott rajtunk aztán.
Zselenszky pedig nagyon tetszett! Végig szimpi volt és természetes, persze néha elnevettük magunkat egyes szövegrészleteken, mert annyira.., nem is tudom, szürreális némelyik, hogy nem tudtuk visszatartani. Mikor vége lett, gyorsan kértem tőle aláírást, és kiderült, nem nagyon jár Győrbe sajna. Na majd ha a közelben lesz valamikor máskor, akkor elmegyek, addigra talán a szövegek se lesznek ismeretlenek.
Majd vártunk másfélórát, addig spár, mert már kilyukadt a gyomrunk, de egy falat nem ment le.
Aztán vissza, ahol a Konyha kezdett először, bár ők nem győztek meg annyira.
De utánuk Magashegyi, amiben sose kellett még csalódni. Olyan varázsos. És bevetettük a buborékfújókat, és elég nagy sikere lett, környező emberekkel mókáztunk vele, és kb minden fotós le akart kapni. Illett a hangulathoz, négy kis dobozkából fújtuk, és a Bíborka is aranyos volt, csupa szeretemszámot játszottak.
Utánuk Magna Cum Laude volt, ami hát nem nagyon érdekelt minket, megvártam Bíborkát, elújságoltam neki, hogy a mostani fellépésük volt életem 200. koncertje, meg aláírta a számlistám meg ilyenek, aztán a csíkszeművel nagy fröccsözések és sörözések és kajálások folytak, majd egy másik fruttikcsoportos csajt is összeszedtünk.
És akkor mentünk Anna & the Barbiesra, ami veszett jó volt, sajnálom-pumpáljál, de nem maradtunk sokat, mert a csíkszeművel egymásra találtunk, aztán inkább kinn a parton kiterjesztettük a szeretetet. Az egész öt napban érdekesnek tűnt amúgy, hogy pár fröccs után valahogy sose tartottuk a távolságot, napközben meg tiszta félénkek voltunk egymással. És nagyon hasonlóak vagyunk, kb egymást tesztelgettük ismeretlenebbnél ismeretlenebb zenekarokkal, kiálltuk a próbát. ÉS még az is kiderült, hogy a tavalyi celldömölki Fruttikon mellette voltunk, és még képpel is bizonyítja, mikvannak.
Koncert végére visszamentünk, aztán lassan Anna is kijött, gyorsan kép, aláírás, cuppanós, tiszta festék lett az egész arcom, de legalább most sikerült elkapnom. Megismerkedtünk mindenfélékkel, és nanáhogy a soproni Alvinról közülük is felismert valaki, engem az a koncert üldöz.
Éjjel egykor még volt egy Brains, de azon se maradtunk, csak a padoknál hallgattuk, picit bánom így utólag, de már mindegy.

Egyébként mindennap hajnali négyre-ötre érkeztünk vissza a szállásra, de valami miatt sose tudtunk aludni, legalábbis a csíkszeművel ebben a helyzetben voltunk. Az öcsém persze horpasztott vígan. A szobánk keletre nézett, aztán minden reggel besütött a nap, meg kerepeltek a gólyák a túlsó kéményen, vagy egyszerűen csak fel voltunk pörögve még akkor is. Aztán ilyenkor csak döglődések folytak, bár volt egy olyan nap, amikor annyira meg voltunk zuhanva, hogy a lánnyal másfél óráig csak bámultuk egymást tök kussban, miközben az öcsém aludt. Az már egy állapot volt.
Az is vicces volt, ahogy azon versengtünk, melyikünk tud olcsóbban megkajálni, párszáz forintból, hogy aztán majd éjjel elverhessünk a feszten minél többet.

Pénteken végre vodkáztunk is, elvégre Fruttik volt aznap. De már néha úgy éreztem, hogy egyre kevésbé bírom ezt a vodkanarancsdolgot. Kinn a bejáratnál is szereztünk még egy embert magunkhoz, aztán benn vártunk Ochora, ami pörgős, spanyolos és szabad volt, ja és kurvameleg abban a sátorban.
A Péterfy Borin részünkről kimaradt, öcsém persze csorgatta a nyálát első sorban, addig mi betankoltunk Fruttikra.
Ami állat jó volt, szinte ugyanaz a setlist, mint Pápán, csak kicsit megkeverve. Első sor, és már rögtön ellőtték az Embergépet, de végülis annyira nem számított. És normális emberek voltak, nem mint a SZEN-en, és mindenki a barátunk körbe-körbe. Nem hiszek ordítós volt, ahogy a Darabok is (meg is lett a következménye). Az Éjszakán pedig jól megugráltatott minket ismét.
Utána készítettünk a Marcival képet a csepregi társasággal, de sietett, és nem maradt sokáig.
Aztán megcsappant a tömeg, éjjel egykor HS7, ami nem volt a legjobb, az se jó ilyenkor már, hogy csak azok maradnak, akik nagyon be vannak nyomva és nincs jobb dolguk, de a számokat nem is ismerik jóformán. Szóval ez elvett kicsit az élvezhetőségből, ráadásul már megint pogózni akartak a Dél-Amerikán. De a „nincs harag” még mindig nagyon üt, az sose fog hatástalanná válni, úgy látszik.

Szólj hozzá!




Alterába 2014 1.

2014-07-22 16:41 kedd

Az Alterábával annyi bajom volt csak, amíg volt a várakozás időszaka, hogy itt csak magyar előadók vannak, és általában ha az ember fesztiválra akar menni, szeretne valami külföldit is látni. Aztán ez a dolog már az első napon megdőlt, szerencsére.
A SZEN környékén körvonalazódott egyre jobban, hogy el szeretnénk menni Körmendre, ráadásul már áprilisban is sikerült elültetni a bogarat egyesek fülébe.
Volt egy sárvári lány, akivel a fruttikos csoportban beszélgettünk a pápai Játékfeszt plakátja alatt, úgy áprilisban, majd pedig Pápán meg is ismert (én persze őt nem), miközben a 30Y-éktól akartam aláírást. Ha visszagondolok rá, még mindig olyan döbbenetes, ha ott nem szólít le, nem alakult volna ennyire jól. Aztán chatelések, kiderült, Alterábát akar, jé én is, de a barátnői visszamondták, ő pedig ilyen koncertőrült, nem akarja kihagyni, hát gyere velünk. Aztán én szereztem magunknak szállást, de ő nem szeretne egyedül sátrazni, végül magunkhoz vettük, nem győzte meghálálni. Én is elég furának éreztem, mindössze egyszer látom, és egyből vele tölteni rá egy hónapra öt napot, de hát minden klappolt, érdeklődés megvolt, és a fanyar humor is, nagyon nem lőhetünk mellé.
Közben másokkal is meg lett beszélve, valaki egy napra, valaki bérlettel.

Szerda délelőtt fel a vonatra, két átszállás, Szombathelyen összefutni a sárvári lánnyal, akinek indokolatlan csíkszeme van, ha nevet, és már a Körmendre tartó vonaton sikerült elég jól egymásra hangolódni. Átkozottul örültem, végre nem nyúltunk mellé. Plusz még jól is jártunk vele, hiszen ötödszörre jött Alterábára, ismerte a várost és a helyszínt, a szokásokat, voltak sztorik, nagyon könnyen kijöttünk kezdettől fogva.
A kollégium közel volt az állomáshoz, 1500 per éj, semmi extra, simán megérte, és úgyis csak egy nyugodt helyet akartunk ahol alhatunk, bár addig nem halok meg, amíg nem fogok sátrazni egyszer.
A délutáni henyéléskor azért még vártunk egy soproni lányra, akit a márciusi Alvin-koncertről ismertem meg. A feszt előtt pár nappal kiderült véletlenül, hogy ő is egyedül maradt, csak egy napra jönne Supernem miatt, hát mondom, gyere velünk. Gyakorlatilag róla se tudtam sok mindent, csak amolyan bulis ismerős, talán emiatt volt picit kínos az első fél óra, de aztán feloldódtunk így négyen szépen lassan.
Aztán spár, ahol alapanyagok beszerzése, aztán kiballagni a feszt helyére, ami igencsak barátságos. A Campushoz képest ez nagyon kicsi fesztivál, területre és nézőszámra is, de pont ez adja meg a báját az egésznek, nincsen nyolc színpad, nincsen vidámpark és egyéb, csak egy sátor egy színpaddal. Plusz a töltés, a Rába, néha olyan kerti party feelingje volt, és jó érzéssel ment az ember minden délután át a kapun.
Először Firkinre néztünk el, pár számig, aztán felfedezőkörút, meg ivás, meg evés, a szokásos. Valójában ez a szerdai nap csak arra volt jó, hogy szokjuk a helyet.
Ismerős Arcokra nem mentem be, viszont a Deák Billt ki nem hagytam volna, és akkor döbbentem rá, hogy mennyi számot nem ismerek még vagy már picit elfelejtettem, de nem számított, végre láthattam az öreget. És az is olyan kedves volt, ahogy nem győzött hálálkodni, hogy ilyen sokan eljönnek még mindig, ha ők zenélnek, és hogy ezért megérte felépülnie.
A nap végén Supernem volt, éjjel egykor, elég sokan hazamentek, és ez egy általános dolog volt végig az öt napban, hogy az utolsó előadót már jóval kevesebben várták meg. Ennek ellenére pörgős lendületes volt, ahogyan mindig, eljátszották majdnem a teljes új lemezt, én első sorban, hátrébb meg egy laza pogó, közben összeismerkedtünk pár emberrel, akikkel aztán minden nap lehetett lógni, szereztem számlistát, Papp Szabiékkal szignózva, és elég sokáig velünk maradtak, mivel a soproni lányt már elég jól ismerik, valami huszonötödik Supernemnél jár. Aztán megvártuk vele a vonatát, és felvetődött egy celldömölki Supernem+Junkies, ami pár hét múlva lesz, ha úgy jön ki a lépés, megoldható lesz szerintem négyünknek.

Szólj hozzá!




uborka

2014-07-13 12:43 vasárnap

Csütörtök délután kaptunk egy hírt, hogy felszabadult két hely egy pakolós melónál, mi meg gondoltuk, lecsapunk rá. Másnap elvittek Dunakilitire, ami nem a szomszéd falu, háromnegyedóra az út kb. Konzervüzem, ahol két kamionról kellett lepakolni az uborkákat a zsákokból a konténerekbe. Nem volt rossz, annak ellenére se, hogy valami húszkilós zsákok voltak, de a négy-öt óra ebből bőven elég. Minden elismerésem, aki ezt napi nyolc vagy több órában végzi. Mondjuk ide máskor nem nagyon fogunk jönni szerintem, az kissé zavaró, hogy három órát töltöttünk utazással, ötöt meg a munkával, de igazából próbáltam úgy fölfogni, hogy egy nagy buli az egész, ráadásul a társaság se volt rossz.
Szombat éjjel pedig takarítottunk, immáron negyedszer, szerencsére annyi dolgunk nem volt, mint máskor, meg a fószer is jófej volt, aki irányított minket. Most három hét ki fog maradni, mindenféle programok miatt, aztán augusztusban folytatjuk.

Még hármat kell aludni és megyünk Körmendre. Végül aztán szállást foglaltunk egy kollégiumban, mert még mindig pudingok vagyunk a sátrazáshoz.
Ha minden igaz, a pápai játékfeszten megismert sárvári lány is hozzánk kerül, bár ez még nem biztos. Innen Győrből is jön pár ismerős, plusz a márciusi soproni Alvinról is egy lány, viszont vele még konzultálni kell. Meg hát öt nap alatt csak össze lehet szedni annyi embert, akikkel majd lehet bandázni meg minden.
És szinte minden kedvencem fel fog lépni, szóval várós nagyon. Szükség van már egy ilyen pár napos felhőtlen szabadságra.

Szólj hozzá!




nekem az is megteszi

2014-07-08 21:13 kedd

Rengeteget gondolkodom mostanában.
Igazából nincsenek illúzióim, de néha úgy érzem, hogy a faszom se akar tovább ismerkedni, csak elveszni a hangzavarban és a fényekben. Mindig eljátszani ugyanazokat mindenkivel, lefutni ugyanazokat a köröket, elmondani ezerszer, hogy mi az érdeklődésed, van hogy elég fárasztó tud lenni. De azt is tudom, hogy ha nem erőszakolom meg magam, akkor leshetem, hogy ilyen téren előbbre jussak.
Persze a helyzet korántsem ilyen tragikus, mint ahogy fel lett vezetve. Inkább próbálom magamba sulykolni, hogy ezer és egy dolog van széles e világon, amivel ki lehet pótolni az üres helyeket, és tartalmasabb is lehet a mindenség.
Az egész valahonnan onnan jött, hogy azt figyelgetjük, ’kinek jött össze’. És olykor eléggé elkeseredek, hogy aki a Kinizsi Pált az aradi vértanúkhoz sorolta, annak hogy sikerült összejönnie valakivel, ez számomra elképesztő. Persze sorolhatnám tovább is, de nincs hozzá kedvem. Ezt máig nem bírom fölfogni. Én tudom, hogy hol a helyem, és nem vagyok hajlandó belemenni olyan idióta játszmákba, hogy kevesebbnek érezzem magam, csupán azért, mert valami miatt nem vagyok elég jó.
A legnagyobb hiba volt talán kitárulkozni, ezt soha többet nem teszem. Ahogyan fél évet se fogok többé elfecsérelni az életemből valakire, végig bizonytalanságban lebegve, vagy miatta, vagy miattam.
Persze valamennyire ez már le van rendezve. Köztünk nem, de magamban igen.
És hogy felejteni lehessen, gondosan betábláztam magam minden hétre. Az én kedvem nem fogja hazavágni hetekig senki többé. Nyilván zavaró kicsit, hogy kicserélődnek az emberek körülöttem, nem ez az első eset, inkább nézzük úgy: majd lesznek jobbak.
A melón is sokféle emberrel lehet összefutni. Az első csapat nem tetszett, mert folyton klikkekbe verődtek ilyen középsulisok. A másodikban egyetemisták, akik két lábbal a földön, aztán öt perc alatt egyhullámhossz, igen, így is lehet ezt. Mindig a megfelelőeket kell megtalálni.
Mondjuk ezzel a nyári munkával kicsit befürödtünk, olyan szempontból, hogy csak hétvégén tudunk menni, de több mint a semmi. És ha ez a szorgalmi időszakra is meg tud maradni, még több mindent engedhetek meg magamnak.
Hiszen már az ősz is alakul. És úgy néz ki, még komolyabb évet zárunk, mint az előzőek voltak. És ígérethegyek mindenütt. Bár ezekre nem ajánlatos alapozni, de jól esnek. És továbbra se tudom, mi értelme van, mintha versengés lenne, vagy bebizonyítás, vagy útkeresés. Néha azt érzem, hogy túlzásba esek, máskor meg azt, hogy ez mind kicseszettül de jár nekem. Amúgyis mindenki pótol valamit valamivel.
És ha nem is tudok senki iránt érezni most semmit, az nem kimondottan hiba, egyszerűen csak egy ilyen időszak.

2 komment




Víz Zene Virág

2014-06-28 09:51 szombat

Végül csak eljutottunk Tatára, családostul, aminek azért a legnagyobb előnye, hogy nem kell a halálunkon lennünk, miközben várnánk a vonatot hajnalban, hanem akkor indulunk haza, amikor kedvünk tartja.
Odafelé én vezettem, Tatán gyorsan megtaláltuk a helyszínt, de akkor kellett rádöbbenni, hogy ez nem csak ilyen esti program három napban, hanem tényleg, tömve mindenféle jósággal, amire nincs elég idő. A tó körül voltak felállítva standok, a színpadok, ezek ráadásul elég messze voltak egymástól. Igazából minket csak a nagyszínpad és a romkocsma színpad érdekelt, de mire egyiktől a másikig átverekedte magát az ember, eltelt vagy tíz perc is, annyian voltak.
Először Halott Pénzre néztünk el, nem is igazán azért, mert szeretném, de ha már itt vagyok, megnézem őt is, viszont annyira nem nyerte el a tetszésem. Vagy lehet csak az emberek miatt éreztem olyan furának. Kiszabadultak a menő partyarcok élőzenés eseményre és teszik az agyukat, az nemgyerebe. Mondjuk számokat se nagyon ismertem, csak facebookon szoktam látni, amikor ismerősök posztolgatják valamelyik videójukat.
Aztán egy idő után az öcsémmel ezt meguntuk, elmentünk a spárba szeszért, aztán vissza, épp annyi idő volt már, hogy lassan a Quimby kezdjen, színpad mögött is vártam, hátha kijönnek a Kiss Tibiék, de sajna nem, aztán beálltunk szélen első sorba az ősökkel, fél óra csúszás. Az a gond, hogy nem maradtam sokáig, talán fél órát, de az olyan volt mint az álom, a színek, a hangok és a lezser zenészek. Plusz amíg én is ott voltam, sikerült elkapni az Ultravalót és a Senki se menekült, ezeket még nem hallottam.
Persze utólag már bánom, hogy nem maradtam tovább, de valamiért Belgán is ott akartam lenni, ezek meg így egyidőben voltak. Mert a Quimby szép, a Belgán meg bulizni lehet.
De a Belga most nem érte meg, a beledi szerintem sokkal jobb volt, annak ellenére is, hogy rövidebb műsort toltak akkor. Rímálom az elme utcában, Tini Rock, és a Kalauzt is elnyomták. A végén meg Egy-két-há. Koncert után pedig vártunk a színpad mellet, de csak a Bauxit jött ki, és basszus emlékezett ránk a múltkoriról, ez azért király volt.
Azért sajnálom ezt a Quimbyt, de annyi vigasztal, hogy ezen a nyáron még három bele fog férni, ráadásul a következőre is csak három hetet kell várni.

Szólj hozzá!




nem érjük meg a holnapot

2014-06-25 21:44 szerda

nagyon dühös

Szólj hozzá!




hová vezet a zút

2014-06-24 21:17 kedd

Vége lett a negyedik vizsgaidősucknak, viszonylag jól is állok kreditekben és tárgyakban. Bár ez a minőségbiztosítás nem jött össze, annyi vigasztal csak, hogy alig mentek át emberek, így meg nem szégyen. Viszont ahogy nézegetem a következő félévek  menetrendjét, szerintem elkerülhetetlen, hogy ne csússzak egészen a kilencedik félévig. Szemeszterenként tizenöt tárgyat meg vegyen fel a halál, jó lesz a megszokott nyolc-tíz. Ha minden jól megy, a következőben letudom majdnem az összes kötelezőt, és akkor már csak a szakirányosak maradnak. Igazából most érzem azt, hogy már tényleg meg kell ezt csinálni, ha már a feléig eljutottam, nem hagyhatom veszendőbe.

Szombaton a gyárban voltunk az öcsémmel, takarítás, éjjel tizenkét óra, de nem mondanám vészesnek. Azokat a robotokat törölgettem, amiket remélhetőleg én fogok kezelni, majd egyszer, száz év múlva. A társaság is viszonylag jó volt, tízen voltunk, négyen újak, a többiek már veteránok. Egy-kettővel jól kijöttem, egy-kettő kurvára idegesített, vagy azért, mert minden lében kanál volt, vagy azért, mert szart az egészre. De összességében nem volt semmi gond, valahogy én rosszabbra számítottam. Most szombaton megint megyünk, ugyanígy.

Emiatt persze a Paddy-ITI-Kozmosz kombó kimarad Tatán, de a pénteki napon talán ugyanott egy Quimby-Belga bele fog férni.

Szólj hozzá!




szaturáció

2014-06-18 18:34 szerda

Azt itt még meg sem írtam, hogy a múlt heti rezgéstan vizsgám meglett. Ez elég jó dolog, ezzel már mind a négy mechanika tárgy megvan. Most már gyakorlatilag semmi más többféléves tárgyam nincsen, csak a gépszerkezettan és a mechatro, ezekkel el vagyok maradva picit.

Pénteken megyek remélhetőleg az utolsó vizsgámra, képfeldolgozás lesz. Már a beadandómat is elküldtem, képből kellett szürkeárnyalatosat készíteni, aztán ebből mindenféle hisztogrammot kreálni, remélem adnak rá valamennyi pontot. Jó lenne, mert akkor a vizsgán nem kellene annyira megerőltetnem magam.

Aztán pedig ha lesz kedv és érdeklődés, megünnepeljük egy Szabó Balázzsal Sopronban. Bár ez meglehetősen képlékeny dolog még.

Szólj hozzá!




22

2014-06-18 14:43 szerda

Huszonkettő.

Szólj hozzá!




Játékfesztivál

2014-06-15 08:16 vasárnap

Hogy őszinte legyek, nem sok kedvem volt az utóbbi pár napban ehhez a Játékfesztiválhoz. Pláne akkor, ha csak visszagondoltam az utolsó kettő alakításomra, az Ezerlámpásra és Beledre. Csináljak megint hülyét magamból, jöjjek haza megint úgy, hogy semmi értelme nem volt elmenni a koncerten kívül, aztán még a pénzem is fölöslegesen megcsappan. Ráadásul nem nagyon mertem nyomatni a kiszemelt emberkéknél ezt a dolgot napi szinten, mert tutira herótjuk lett volna belőlem, így hát csak abban bízhattam, hogy nem fogják lemondani az utolsó pillanatban, mint ahogyan ez történt már annyiszor. Mert hogyan is alapozhatnék olyan személyekre, akikkel összvissz kétszer találkoztam, ráadásul azok is egy hónapja voltak már, és csak neten tartottuk a kapcsolatot. Fucking vizsgaidősuck, fucking távolság. A dolog akkor kezdett aggasztóvá válni, amikor egyik révais se írt semmi konkrétat, hogy hol fogunk találkozni, mivel megyünk és hasonlók. Még amikor a vonattal zakatoltam Pápára, egyedül, akkor is ez uralkodott el rajtam, hogy tessék, megint úgy fogok járni.
A fő téren megkerestem anyuékat, ők gyakorlatilag ott nyaralnak ezen a hétvégén, elütöttünk együtt egy órát, apuval söröztünk és ilyenek. Aztán amikor megláttam az egyik hippi révaist, akkor már minden rendben volt. Ha ő itt van, itt lesz más is. És nem is kellett csalódnom. Vele hamar belecsöppentem egy elég kellemes társaságba. Még az is furcsa volt, hogy akire a SZEN-en rámásztam, annak a barátjával is tök jól kijöttem, pedig ettől azért tartottam, hogy itt majd mennek a hatalmi játszmák. És mindig attól félek, hogy biztosan rossz hírem van már egyes körökben, erre kiderül, hogy egyáltalán szó sincs ilyenről, és ha voltak is gáz eseteim, nem is nagyon foglalkoznak azokkal, ellenben a közvetlenséggel és nyitottsággal annál jobban, ez meg azért mégis jól esik, ha szinte ismeretleneknek így jön le. Közben megjött egy másik koncertes haverom, aki még hozott magával lányokat, szóval innentől már nem volt probléma. Szép kis csapat összegyűlt, középen első két sor csak a miénk.
Nyolckor a Magashegyi kezdett, utoljára a Campuson láttam őket. Bíborka nagyon kis szeleburdi, az a marionett bábu mozgás mindent vitt. Plusz az is nagyon bejövős volt, hogy a kedvenc számaimat játszották, Esőnap, Szívtakarítás, Fesztivál, Rázz fel, Metróhuzat. És volt az Árnyékok, Beck Zolival! Hát ennek örültünk talán a legjobban. Mondjuk bíztam is benne, hogy meglépik, ha már egyszer egy napon egymás után fellépnek. Már ekkor nagy vidámság volt, „ténfergés koccintás”, ja és Angliába is elutaztunk.
Utána gyors átszerelés, és tényleg gyors, talán negyedórát kellett csak várni, és kezdődött is a 30Y a Dadoggal. Persze a csajok sikongattak, én első sorba kerültem és végig énekeltük és tomboltuk az egészet. Elég jó setlist volt, Puhatalpú lányokkal, Teremtőssel, Disszidálokkal, Városemberrel, Felhővel. Ahogy elképzeltem és Azt hittem érdemes. A Bogozd ki pedig viszonylag hamar lement. De nagyon szerettem az egészet, és szerencsére körülöttem mindenki tudta a szövegeket, összeborulások vagy nagy ugrálások. Aztán mikor vége lett, a hippivel elugrottunk a színpad mellé, mert neki még nem sikerült még egy közös képet se készíteni a beckzolival, aztán a küldetés teljesítve lett. Én pedig kaptam aláírást, „szvéének nagy szeretettel”. Közben odajött hozzám egy lány, hogy megismert, a múltkor vele beszélgettem a fruttikos csoportban, és ez is milyen vicces már.
Aztán visszarohantam a színpad elé, mert lassan kezd a Vad Fruttik, de már akkora tömeg volt, hogy alig bírtam beljebb kerülni. Az első negyedórát olyan hetedik sorban, Nem hiszek, Válaszok Nélkül, és csodák csodájára Sárga Zsiguli, december óta nem hallottam, hogy játszanák koncerteken. Azért jó volt, ez az elektróverzió eléggé bejövős még mindig. Játszották a Darabokbant most is, azután én beslisszoltam szépen az első sorba a haverékhoz, aztán akkor velük voltam innentől végig. Egyébként voltak hiányzó darabok, Pipacs se, Boroskóla se, de időszűkében ennyire tellett. De attól még állat volt, az Éjszakán jól megugráltatott minket, a Nekem senkim sincsen alatt is, végére Szemben a nappal és Lehetek én is.
Koncert után kikönyörögtem a Marcitól egy számlistát, aztán megint futás hátra, hogy képek legyenek és aláírások. A Marcival az előbbit össze is hoztuk, a számlistát pedig most először mindegyik tag aláfirkantotta. Aztán mikor oszlott a nép, még kinn maradtak velünk egy kicsit, és az is milyen jó volt.
A révaisok nagy része hazament, én maradtam a fruttikos csapattal, aztán barangoltunk az éjszakai Pápán, a teszkóhoz vezető utat keresve. És ők is milyen kis aranyosak voltak. A teszkóban meg kajálás, melegedés, eszmecserék, meg hogy engem mennyi helyen láttak már. Onnan pedig visszabandukoltunk az állomáshoz, a vonaton be nem állt a szám, hazaértem, és nem tudok aludni.
Szóval, ez egy olyan próbálkozás volt, amikor megpróbáltam nem leinni magam, két sör nem a világ, és eléggé jófélére sikeredett. Persze ehhez kellett az, hogy legyen egy rakás ismerős a közelben. Bár ez a Fruttik nem volt így akkora hatással, mint mikor be vagyok vodkázva, de egy próbát megért. Legalább mindenkinek a nevére emlékszem, és nem vagyok halálomon így a huszonnyolcadik óra ébrenlét után se. Lehet csak ennyin múlik, lánytársasággal kell menni, akkor minden könnyebb.

Szólj hozzá!




dümdüm

2014-06-10 18:40 kedd

Már előre látom, hogy mennyit fogok nyüglődni a hőség miatt az elkövetkező hetekben. Utálom, hogy ennyire elfolyok, hogy ragad a tenyerem, és nagyon fúj az egész.

Holnap után rezgéstan vizsga. Nem értem, hogy a múltkor mégis mi miatt bukhattam meg, mikor itthon meg kijön a feladatok többsége. Jó lenne már letudni, amíg ezek így napirenden vannak, nagyon nem engedhetem el magam, még ha ez nem is látszik, mert programszervezések vannak.

Az utóbbi napokban úgy tűnt, hogy megbukik ez a pápai dolog, legalábbis abból a szempontból, hogy csapatostul megyünk. Igaz, még mostanra se tuti biztos semmi, de basszus, egy tucatnyi emberből csak összejön néhány, akikkel majd ki lehet bogozni.
És úgy néz ki, hogy június végén egy újabb Intim Torna Illegál belefér. Másfél hónap alatt az lenne a harmadik. Mert aznap van Pápán repülőnap, jobbára csak statikus bemutató, de a C-17-be mindenképp be szeretnék menni. És aztán összekötjük ezt még egy esti koncertezéssel Tatán, ahol ITI-ék mellett még Paddy is lesz. És a legfurcsább, hogy az ősök is be vannak zsongva, a maguk módján. Persze ettől függetlenül még erre is megpróbálok pajtikat keríteni.

Szólj hozzá!




felhő lelke zivatar a szeme

2014-06-07 19:24 szombat

Háromkor indultunk, négykor ment a vonat Csornára, de elég sokat késtünk. Csornán irány a teszkó, ahol kaját vettünk meg bort, aztán kis idő múlva már a másik vonaton zötykölődtünk.
Tíz hónapja is megjártuk Beledet, így hát mikor a vonatról leszálltunk, emlékek tömkelege rohamozott meg minket. Jé, itt ez a bokor, jé, ezen a padon ültünk, ilyesmik.
A helyszín az iskola udvara volt, a színpad egy felállított sátorban. Az egésznek olyan falunapjellege volt. Persze nyolckor még nem sokan voltunk, lődörögtek mindenféle emberek, mi megittuk a borunkat, mászkáltunk mindenfelé. Aztán az öcsém egyszer csak kiszúrja a Belgáékat, ahogy bujkálnak a kocsijuk mögött, hát odamentünk hozzájuk beszélgetni kicsit. Adtak aláírást is, amit aztán az este alatt sikeresen elvesztettem valahogy. Kár érte, amúgyse nagyon járnak Győr felé, hogy csak úgy bármikor pótolhatnám.
A sátorban már gyűlt a nép, sörszerzés, aztán akkor első sort befoglalni szépen, ott találkoztam a múltkori Ezerlámpáson megismertekkel, szóval azért mégse maradtunk ismerősök nélkül.
Viszonylag pontosan kezdtek, tízkor az Az a bajjal. Ugyanolyan hülyék voltak, mint a Campuson, csak most nem locsoltak minket szódával. Nyújorkjenkis kabátom, Fizetésnap, Fesztivállapot, A gyaloglás vége, szerencsére azokat tolták, amiket ismertem. Sőt, az egyik számban még az öcsém és az én nevem is valahogy belefoglalták a szövegbe, mekkora király! De nyilván az Egy-két-hát vártuk a legjobban, azért az még mindig egy elég jó feszkólevezetős szám, ordítani mindenféle trágárságokat.
Átszereléskor maradtunk az első sorban, ismerkedési est és hasonlók.
ITI-ék kb éjfélkor kezdtek, Ha belehalna volt az első. Még mindig tetszik bennük, hogy ilyen lendületesek és pozitívak. És az is sokkal jobb volt, hogy nem csak negyven percet kaptak, mint az Ezerlámpáson. Azért abban a másfélórában elég szépen körbe lehet járni a repertoárt, és még hiányérzetünk se lesz.
Utána szétszéledtünk, maradtunk még picit néhány emberrel, vártuk a zenészeket is, hátha kijönnek, aztán végül elindultunk az állomás felé.
Útközben megint egy szerencsétlen idióta voltam, de tényleg nem tudom már, mit csináljak. Még mindig egy helyben toporgok, és néha kiütközik, hogy igazából nem tartok sehová, nem hiszek semmiben, nem vagyok elég jó, és néha már a szesz is kevés, hogy elnyomja ezeket a dolgokat. Mindegy.
Aztán fel a vonatra, de én meg elhagytam a bérletemet valahol, úgyhogy ez is nagyon remek. Annyi a szerencsém, hogy csak a bérletem bánta, egyébként minden igazolványom megvan. De a bérlet mögött voltak a vonatjegyeink is, úgyhogy azt is vennem kellett a kallertól.
Szóval ez is elment egynek. A koncertek jók voltak, azok mindig jók, csak az éjjel kettő körüli időszak nem kellett volna. Pedig nem is értem, alig ittunk pedig, a bort ketten, meg két sört, voltak már ennél durvább húzások is. De lehet tényleg még jobban le kellene redukálni, hát basszus, most is megismertem lányokat, és nem emlékszem a nevükre, elég ciki.
Jövő héten pedig Pápára megyünk. Magashegyi, 30Y, Fruttik. De még konzultálni kell a révais csapattal, hogy akkor ők tényleg igen, meg hogy mivel jönnek, meg meddig.
Ja és tanulni is jó lenne a rezgésre.

Szólj hozzá!




őrjöngés porfelhő szikkadt talaj

2014-06-05 21:13 csütörtök

Mióta a blogol haldoklik, és egy csomó ember elhagyta, ki kellett találnom, hogy hogyan értesülök az új posztjaikról. Aztán ez megoldódott egy RSS-olvasóval, de az még mindig nem, hogy a telefonomon hogyan fogom követni őket. Mert ha egy-egy nap sokáig benn kellett maradnom egyetemen, és az esti busz is csak egy óra múlva jött, akkor mindig csak felugrottam a blogolra, láttam az új posztolókat, aztán el is telt könnyedén a várakozás. De mióta mindenki ezerfelé, így nehézkes lenne. Hát keressünk telefonra is RSS-olvasót, és jó párat kipróbálva megtaláltam a legmegfelelőbbet, a gReadert, és csodák csodájára magyar nyelvű, külön jó.

Amúgy most szervezkedések zajlanak. Talán éppen ideje lenne már letenni a voksunkat egyes fesztiválok mellé, hát akkor legyen Alterába Körmenden és EastFest Mezőtúron.
Szerencsére mindkettőre sikerült embereket is szerezni.
Alterábára a révaisok közül ketten már biztosak. Igaz, nem valami nagy fesztivál, egyetlen színpad és csak magyar zenekarok, de ugyanakkor meg ötnapos, ráadásul kb mindennap fellép több kedvencem is, szóval maga lesz a Kánaán. Most még várok egy e-mailt, és remélem még van abban a kollégiumban szabad hely, ha van, akkor lefoglaljuk, ha nincs, akkor max sátor, végülis ugyanott vagyunk pénzileg.
Az EastFest is konkrétabbá vált. Közben kiderült, hogy ez a dolog, hogy győrieknek ingyenes, valóban nem kamu, szóval miért ne használnám ki? Utazással, kaja-piával, szállással is jóval olcsóbban kijövünk így, mintha Fezen lenne. Itt is van szabad szoba, azóta már hármunknak le is van foglalva, már csak a visszaigazolásra várunk.
Szóval, fesztiválilag így nézünk ki. Kicsit azért sajnálom, hogy nem lesz külföldi zenekaros, de egyszerűen nem lesz az országban olyan, akiért úgy érezném, hogy megérné, vagy ha mégis, az meg állati drága. Ugye a mérlegelés, elmegyek egy nagyobbra, de akkor egész nyáron sehova máshova, vagy inkább sok kisebbre. Kalandot pedig mindig találni, amikről majd lehet mesélni sokat-sokat.
És a köztes időkben sem maradunk koncertek nélkül. Tata, Zirc, Móvár, Vé-Feszt, vannak lehetőségek szerencsére.

Holnap pedig Beledre megyünk, Pünkösdi Fesztivál, Belgával és Intim Torna Illegállal. Szokatlanmód nincsen nagy lelkesedés hozzá valamiért, legalábbis akkora nem, mint általában szokott lenni hasonló esték előtt. De most mégis, jobb lenne, ha itthon maradnék és bámulnám a falat? Hát nem nagyon. Meg különben is, hányszor volt már ilyen, hogy a hátunk közepére nem kívántunk ilyeneket, mégis milyen jól alakultak.

Szólj hozzá!