HTML

A krokodil hosszabb-e, mint zöldebb?

Friss topikok

  • Rekeszke: Csak ideértem én is.:) Most visszaolvasgattalak, és azt kell mondjam, engem nem botránkoztattál me... (2015.02.23. 21:57) .
  • Szvétakétu: igen, az arcom felé nőtt, és ott belül a szám begyulladt. még lesz szerintem egy ilyen foghúzáso... (2014.08.03. 22:37) Fogas
  • Lisa.: a fene se gondolta volna, hogy "elfecsérelt" fél év lesz ez. bizonyos szempontból, legalább a közö... (2014.07.15. 18:00) nekem az is megteszi
  • Szvétakétu: azért mire elkezdődött a koncert, összegyűlt egy párszázas tömeg. de a Bridge-ben jobb lett volna ... (2014.05.28. 20:33) Gyereknap
  • yellowalien: engem is zavar nagyon, hogy ki itt-ki ott. én wp.n találtam olyat,hogy belinkelgettem a kedvenceke... (2014.05.16. 10:51) világosodik

Ahol tombol 2015

.

2015-07-12 12:31 vasárnap

A meló még megvan, júliusban az első hetet mondták csak le, de aztán utána mehettünk megint.
Öt nap délelőtt, szerencsére már nem annyira szivatós feladatokat kapok. Egyik nap például egy kis mérőszobában kellett ügyködnöm, hogy az adott alkatrészben van-e idegen anyag. 24 fokos klímás helyiségben, messze a többi munkaasztaltól, a sátor egyik sarkában, gyakorlatilag engem nem zargattak egész nap. Ráadásul 60 darab volt a normája óránként, én meg csináltam három óra alatt 270-et vagy mennyit, szóval elég király volt, az utolsó órákban már nem kellett megszakadnom.
Voltunk az öcsémmel három napot a soron is, ott pedig a kompresszorok közül a rozsdásakat kellett kiválogatni, meg hogy a gyártási dátum jól van-e a rajta. Több százat végignéztünk, alig volt hibás darab. A melósok is jófejek, és itt legalább nem volt akkora hajtás nekünk, mint a sátorban szokott.

Végre eljutottam a VOLT Fesztiválra is, igaz, hogy csak egy napra (07.02.), de ez bőven elég volt arra, hogy felmérjem a terepet és a következő években opcióként tekintsek rá. Igazából nem is értem, miért hagytam ki ilyen sokáig. Itt van a közelben, egy csomó külföldi fellépővel ráadásul. Talán az tartott vissza, hogy drágának tartom, viszont a másik oldalon meg tényleg ott van, hogy ennyi pénzért nem két színpad van öt fellépővel, hanem egy csomó program.
Egyik ismerősöm elvitt minket kocsival. A vasútállomáson begyűjtöttük a csíkszeműt. A VIP-es karszalag elég menő dolog, bár sok előnyét nem élveztük, csak gyorsabban tudtunk bejutni.
Azt kicsit sajnálom, hogy egy rakás ismerősömmel megbeszéltem, hogy találkozni kéne ott Sopronban, aztán nem nagyon valósult meg, mert hát rengetegen voltak, kb lehetetlenség volt bárkit is megtalálni. Így a csíkszeművel és az öcsémmel voltam végig.
A másik, ami kicsit zavart, hogy oké hogy öt színpad, de mindegyiken sorra mentek a kedvenceim egyfolytában, itt is fél órát vagyunk, ott is fél órát vagyunk, gyakorlatilag másból nem állt a nap, csak rohantunk színpadról színpadra.
Ennek ellenére sok zenekaron megfordultunk, Fish!-en kezdtünk, Parkway Drive, Bermuda, Cloud9+.
A Rise Against-et se ismerem nagyon, de kit érdekelt, ezen végig ott voltunk, és akkora bulit csaptak hogy ihaj. Vagy csak egyszerűen jó helyen álltunk, de ott a kis körünkben volt minden, spontán circle pit, leguggoltunk oszt ugrottunk, lökdösődés. Annak is örültem, hogy a csíkszemű nem élettelen és benne volt a mókában, és ugyanúgy vadult velünk, azért ezt nagyon szeretem benne.
Aztán Vad Fruttikon is végig ott voltunk, első sorban, és hozták a fényeket is, az elég komoly volt.
A Bastille kimaradt, én voltam kicsit Hobón, aztán a Roadon úgy fél órában még kipogóztam magam.
Összességében nagyon tetszett minden, csak éjjel kettő körül elkeveredtem a csíkszeműtől, és a vonatig meg se találtuk egymást. Ezt részegen elég furán éltem meg, felhívni se tudtam, mert mint utólag kiderült, meghalt a telefonja. Ráadásul egy kis időszakban még a kedvem is elment, mert úgy éreztem, így nem használjuk ki eléggé a találkozót, és ilyen, birtokló gondolataim voltak, hogy miért nincs mellettem abban a két órában. Aztán az öcsémmel elindultam vonatra nélküle. Azóta minden meg van beszélve, eléggé túlreagáltam, szerencsére nem csináltam hülyét magamból előtte.

Olyan nagyon élünk, hogy VOLT után két nappal Zircre is elmentünk (07.04.), ahol az Esti Kornél és a Vad Fruttik lépett fel. Abban az egy hétben amúgy eléggé kimaxoltam a Fruttikat, Tata-Sopron-Zirc. Mondjuk a Zircet már túlzásnak éreztem, amikor odafelé kocsikáztunk, de egyébként meg ennyi jár nekünk, a hétköznapokat úgyis végigdolgozzuk.
Tavaly elmaradt ez a koncert a vihar miatt, gondolom kárpótlásként toltak most 1óra45 hosszú bulit, ez pedig elég menő egy kis vidéki ingyenes rendezvényhez képest. Annyiban azért nagy volt a kontraszt, hogy a voltos koncert maga volt a mámor azzal a fénytechnikával, Zircen azért kisebb volt a vizuál.
Zircre a fogszabis is eljött, és a kezdeti feszengősség is elmúlt, mire a Fruttik kezdett, bár voltak fenntartásaim ezzel a hirtelen jött találkozással. Az viszont kiderült, hogy ő az a típus, akit teljesen felhúz, ha nem foglalkoznak vele, én meg egy madár vagyok, amiért hagyom magam. Azt is elújságolta, hogy elengedték a Strandra, de csak úgy, ha velem jön. Ez meg valahol bosszant, hozza akkor a pasiját, ne nekem kelljen még rá is figyelnem.

Voltunk a bágyogszováti káposztafesztiválon is (07.11.), ahol káposztát nem láttunk egyet se, viszont az ITI lépett fel. Kicsit még akár kalandosnak is nevezhető az indulásunk, mert valami miatt lemerült a kocsi akksija, szóval még tolnunk is kellett a lidli parkolójában, de azért odaértünk a helyszínre. Egy kicsi község kicsi falunapja, este nyolckor nem sok jövőt jósoltam magamnak, tele volt kiélt alkesz arcokkal a sátor, és egy ismerőst se láttam. Akkor azért elgondolkodtam azon, hogy megint egy öngólnak könyvelhetek el egy estét. Szerencsére aztán belém botlottak a pengésék, kicsivel később néhány kazinczys, akkor már minden rendben volt velem is. Szerencsére a pengés normális volt az este folyamán, és lehetett mókázni vele, a ’húzd meg-ereszd meg’ dolog pedig teljesen kikészíti még mindig. A kazinczysok pedig mindig mosolygósak, velük is szeretek lenni, Strandot ők is bejátsszák.

A csíkszemű közben nyert két bérletet valami netes játékon a Picture On-ra. Egy kis ausztriai fesztivál Bildeinben, Pornóapáti mellett, lesz Ocho Macho, 30Y, The Subways, Black Stone Cherry, Seether, meg ilyenek. Olyan rendi, hogy engem akar elvinni :)

Kedden pedig irány Körmend, és öt nap Alterábaa!

Szólj hozzá!




.

2015-06-29 21:46 hétfő

Úgy tűnik megint úgy jártam, hogy míg én vizsgákra készültem és toltam egy hét melót, addig a fogszabis összejött mással, mindössze két hét alatt. Ez mondjuk megmagyarázza azt, hogy Kafkaz óta miért lett ilyen mufurc velem minden chateléskor és miért éreztem azt, hogy le vagyok rázva, bár abban meg én vagyok hibás, ahogy otthagytam őket a Blaha miatt. Tehát a második ilyen szitu után már lehet elemezni a dolgokat. Mindenesetre tökfura, hogy ez engem ennyire zavar, pedig mindenhogy sarokba lettem volna szorítva a többi kimeneteleknél is, csak akkor más valakit sajnálnék, vagy éppen saját magamat. Ráadásul a szokásos pro-kontra listázásomnál mindig arra jutottam vele kapcsolatban, hogy teljesen különbözünk, ő nyugisabb és kényelmesebb, én pörögnék egyfolytában legszívesebben. Bár talán azt a tulajdonságát, hogy eléggé befolyásolható, gond nélkül meg lehetett volna lovagolni. Aztán úgy irányítani, ahogy kedvem tartja és akár még ezt a sok gyerekes vonását is levetkőzi. Mindegy. Tényleg nem tudom, hogy lehetett volna ezt megoldani normálisan, de azért elég szar helyzet, hogy megint életszakaszbeli különbségek miatt maradok le. Általában nem gyártok kifogásokat, de tényleg alig értem rá abban a két hétben, és valahol bánt is, hogy nem bírta megérteni. Akkor meg talán jobb is hogy így alakult. Plusz tényleg nem tudom mit gondolt, apám nem fizet nekem csak úgy ki három fesztivált, ahhoz meg szükségem van erre a melóra, hogy eljárhassak mindenfelé. Ugyanakkor meg egy gonddal kevesebb is, ami a Strandot illeti, nem kell a magam által generált felesleges stresszekkel megbirkózni, mert én hülye oda is elhívtam a fogszabist is meg a csíkszeműt is, és el is jönnek. Annyira utálom néha, hogy ilyen vagyok.

Egyébként az utolsó vizsgám is meglett, képfeldolgozás elégséges. Jól elhúztam így június közepére. Az volt a szerencsém, hogy a beadandómra kaptam 28/30 pontot, így nem kellett nagyon megerőltetnem magam a vizsgán, megoldottam három feladatot a nyolcból, és akkor ennyi elég is. Persze ez így elég rossz hozzáállás, de mégis kinek volt kedve nyár elején beleadni mindent. Meg egyébként is, a beadandómon bizonyítottam, hogy értem valamennyire ezt a programozásos részt, az más kérdés, hogy a vizsgán nem sikerült jónéhány ott helyben, másfél óra alatt, eléggé időszűkében éreztem magam. Aztán akkor megcsináltam az elméleteket inkább, és egy GIMP-es feladatot.

Ennek ellenére még mindig ez lett az egyik legjobb félévem, valahogy olyan érzésem van, hogy hosszú idő után végre visszatértem. Valamiért jól jött ki. És csak 15-17 tárgyam van vissza, attól függően, hogy a választhatók közül két- vagy négykrediteset veszek-e fel. Látni a végét, és ha eddig eljutottam, nem kéne elcseszni. Mondjuk a mechatrókból le vagyok maradva, de a gépész tárgyakból csak egy van már vissza.

A meló megyegetett, egyre jobban belejöttem ebbe a dokumentálásos cuccba. Csak ne lenne ennyi azonosító szám, és ne kellene ennyit írni, esküszöm, azzal megy el egy csomó idő, hogy felcímkézed a jó és a rossz dobozokat-palettákat. Plusz az is frusztrál, amikor audit van, és hárman állnak körbe és nézik, mit csinálok, elképesztően zavar. A vizsgákon is utálom, ha a tanár mellém áll, egyszerűen nem tudok írni. Itt meg attól tartok olyankor, hogy valamit elcseszek közben.
Azzal mondjuk nem tudok mit kezdeni, hogy vannak így, felnőttek, akikkel szinte nem beszéltem még semennyit se, mégis full ellenségesek. Ha valamit nem tudok, akkor nyilván megkérdezem. Abban a sátorban olyan rossz a légkör, mindenki utál mindenkit kb, de az számomra fura, hogy még jóformán egy szót se váltottunk, és akkor ilyenek. Mindegy, igazából elvagyok én ott 8 órát, és azt se mondhatják, hogy nem csinálok semmit és csak hátráltatok. Persze minden műszakban vannak normálisak, azok tényleg segítenek, ha valami nem tiszta. A diákokkal meg mindig jól kijövök, egykorosztály. Bár az elég vicces, hogy vagyok 55 kiló vasággyal és 1.65, aztán szinte mindig a csajokhoz tettek be, és akkor vízcsöveket vagy kisebb alkatrészeket kellett vizsgálnom. Míg mások meg pakolgatják a nagyobb blokkokat. Ez néha olyan szar érzés, elveszek ott a sok nagy ember között, de most mit tudok tenni, ilyen vagyok.
Aztán hogy ne érezzük magunkat olyan húdenagy biztonságban, ma lemondták az egész hetet a diákoknak. Ez eléggé belerondít a tervekbe, és teljes a bizonytalanság is. Mindenesetre remélem, hogy jövő héttől vagy az után újra lehet menni, bár meglehetősen kevés az esélye. Mondjuk már akkor lehetett volna gondolni, hogy bajok lesznek, mikor az egyik héten 15 harcra kész diákból 10-et elküldtek haza. Ez meg olyan rossz érzés, ez a „felesleges vagyok” és a „nincs szükség rám”. Úgy terveztük az öcsémmel, hogy VOLT előtt elmegyünk hétfőtől szerdáig. Most egy olyan félmegoldás van, hogy valahol pakolni kellene szerdán, erről majd holnap többet elárulnak. Egyébként nagyon bosszantó ez a helyzet, mert bár nincsenek illúzióim, de próbáltam abban hinni, hogy ez tényleg megmarad nyár végéig. És akkor megy a telefonálgatás meg a chatelés a témavezetővel, hogy ugyan már árulja el, nincs-e hely valahol máshol, és nem sok jóval kecsegtetnek. Mindegy.

A hétvégén pedig (06.26 és 28.) Tatán voltunk a Víz Zene Virág Fesztiválon. Ha valahol, itt aztán tényleg minden korosztály megtalálja a maga helyét. Borutca, blues színpad, alteros romkocsma színpad, hatalmas partyaréna olyan vizuállal és hangcuccal hogy ihaj!, műrepülés az Öreg-tó felett, éjszakai lampionos hajók vonulása. Mondjuk ezt az utolsó kettőt mi kihagytuk, de ez is látványos lehetett. És mindez 2000 (!) forintért, egymást érték a programok, és hihetetlen, egy kis város, és ekkora rendezvényt megszervez. Győr elbújhat.
A pénteki napon először a partysátorban lötyögtünk egy keveset, aztán fél 11-kor Vad Fruttik a Romkocsmánál, ahol belefutottunk egy ismerősömbe, és akkor vele voltunk. A Fruttik pedig szerencsére nem volt olyan érvágós. Utána Cloud9+-on veretés, bár elég kevesen voltunk, és nyeltük a port.
Vasárnap előbb indultunk itthonról, mégis csak két koncertre értünk be jóformán. A Wellhelloról lemaradtunk, és érthetetlen, miért rajonganak értük ilyen sokan, alig lehetett menni a színpad környékén. A Beatrice szintén kimaradt, mert kevertünk, ettünk-ittunk. Így hát Anna & The Barbiesra mindenképpen vissza akartunk érni, a Samunak meg oltári hangja van, eddig valahogy sose azt figyeltem, hanem Annát hogy milyen szerkókat húz magára. Annáról idő előtt pedig leléptünk, hogy átérjünk a Nagyszínpadhoz Intim Tornára, és most is elég király volt, konfettiesők mindenfelé a végén, egyébként meg a szokásos számok.
Talán kicsit az volt rossz ebben a két napban, hogy semmi ismerőst nem találtunk, akivel egész estéken el lehetett volna lógni, meg magamat se értettem, mert ilyen dolgokon nem szoktam aggódni.

Csütörtökön VOLT, végre találkozunk a csíkszeművel is, szombaton Zirci Buli.

Szólj hozzá!




.

2015-06-15 11:21 hétfő

A Győrfesztnek (06.05.-06.) azért örültem, mert végre van valami olyan rendezvény itt a városban, ami nekünk szól, és viszonylag értelmes zenekarok is lépnek fel. Leszámítva a SZEN-t, de az még tanév közben van, ez pedig már benne a nyárban. A barokk esküvővel engem nem nagyon tudnak megfogni, a fröccs- és bornapokkal is annyi a baj, hogy tele van sznob emberekkel.
A pénteki napon nem sok kedvencem volt, Intim Tornát vártam legjobban, az után meg egyik színpadról baktattunk a másikra jóformán. Egyébként ez az ITI volt életem 300. koncertje, bizony, ők is örültek! :)
A szombati nap sokkal királyabb volt, Ivánék a tűző napon, utána Magashegyi, Supernem, Anna, a végén pedig verettünk egy jót Brainsre. Talán az egész fesztiválon ez utóbbi vitte a prímet.
Meg persze a Supernem, de ott a biztiőrök túlreagálták a dolgokat. Szaktársaimmal már minden bajunk volt, hogy meg van halva a buli, elkezdtünk hát picit lökdösni, aztán bejöttek a szekusok, és ott magyaráztak. Az volt a bosszantó, hogy mindig engem találtak meg, biztosan én voltam a legveszélyesebb a társaságunkban, nyilván. Szerencsére a többiek mindig ott termettek, meg hát engem mindenki bírt az egész első sorokban, szóval megvédtek a dolgoktól, csak tényleg nem értettük a helyzetet, mert nem voltunk durvák egyáltalán, fényévekre voltunk egy Alvinon vagy Roadon lévő pogóhoz. A másik, hogy oké, hogy nem lehet nyakba emelni az embereket, de akkor az esernyőt is vegyék el a sok szerencsétlentől (egyik kis sátornál osztogatták), mert az inkább balesetveszélyesebb.
Szóval ezt leszámítva kezdésnek elég jó ez a fesztivál, csak a nagy térben elveszett az tömeg, és emiatt tűnt úgy, hogy tök kevesen vagyunk. Talán a programokat is lehetne feszesebbé tenni, mert hiába van két színpad, ha mindegyiken egy óra üresjárat van két koncert között.

Pár héttel a feszt előtt rámírt a kedvenc szöszke ITI-s barátném, hogy csatlakozna hozzám a fesztkor, mert nem akar senkise jönni vele. Mondom jólvan. Az a baj, hogy mindenkit elhívok, és próbálok beépíteni a köreinkbe, és akkor közben kiderül, hogy vannak ilyen ellentétek adott emberek között. Ezt nem mindig értem. Vagy éppenséggel nem olyan közvetlen, de ezt is próbálom feloldani. Mondjuk már előre vetíthette volna a dolgokat a péntek délután, hogy ezzel a lánnyal még lesznek problémák. Én olyan vagyok, hogy társaságról társaságra járok, mindenhol beszélgetek, itt a fűben ücsörgünk, utána a padoknál móka, stb. A szöszkének ez láthatóan nem tetszett. Az meg főleg nem, hogy minden lánnyal ketyergek. De hát nem ígértem neki se semmit. Senkinek se ígérek semmit. Ilyen vagyok és kész. A szombati napon akasztott ki a legjobban, mikor Parazolon hátul a fűben leült, mondom menjünk előre, ott vannak a többiek, ésnem. Még úgyse, hogy a visszafogottabbaknak próbáltam bemutatni. Majd koncertek között összefutottam másokkal, akkor velük voltunk, ott meg elkezdett e-bookon könyvet olvasni. Azt alig akartam elhinni. Mindenesetre Supernemen én tombolni akartam, ő meg ki tudja merre volt, emiatt meg berágott rám, aztán hazament, azóta nem nagyon beszélünk.

Egyébként ezt leszámítva nem történtek negatív dolgok. Voltunk néhány civilstandnál is, meg ilyenek, amit lehetett és kedvünk is volt hozzá, kipróbáltunk.
Aztán megint odáig fajultak a dolgok, hogy mindenki ölelgetett, de ez tényleg nem tudom mi miatt van. Vagy tényleg az lehet, hogy nagyon nem aggódok már semmin, meg nem vagyok hajlandó lekorlátozni magam senki miatt, ez meg felhúzza őket, vagy én nem is értem. Aztán meg attól rettegtem péntek éjjel, hogy mindjárt meglátnak anyámék (mert ugye ők is jöttek), ahogy enyelgünk két gimissel, majd elvontam őket a sötét lelátóra, ott meg kb szétkarmoltak. Biztos abból a Szürke 50 árnyalatból veszik ezeket a hülyeségeket.

Sikerült szereznem egy állandó diákmelót, az Audiban minőségellenőrzés. Azt mondta a témavezetőnk, hogy nyár végéig biztos megmarad ez, és heti három napot minimum el kell vállalni. Ez meg így elég jó, hétköznap munka, hétvégén koncertek, jobban nem is alakulhatott volna.
Maga a meló nem vészes egyáltalán. Én az a fajta vagyok, aki ismeretlen szitukban felkészíti magát a lehető legrosszabbra. Mondjuk itt csak nyolcórás műszakok vannak, ami elég felüdülés, eddig jóformán éjjel 12 órákat nyomtunk le a takarításnál, a nyolc óra „secperc” alatt eltelik. Úgy meg főleg, hogy két óránként szünet van.
Egyébként eddig ahányszor voltam, szerencsére ilyen kisebb-könnyebb alkatrészeket kellett ellenőriznem, gumicsöveket, kis csapágyak belső gyűrűjét, csavarokat vagy alátéteket válogattam. Mindennap kiküldenek pár órát a sorra is, ha éppen szükség van ránk. A múltkor három órát álltam a sor mellett és azt kellett megnézni, hogy az egyik vezeték ráfekszik-e a motor oldalára, ha igen, ékkel korrigálni. Abban az időszakban végigment 400 motor, kettőnél kellett utómunka, egyébként a jókat pedig pöttyözni kellett filccel. Szóval nem megerőltető egyáltalán. Néha elég monotonnak érzem, de akkor próbálom magam azzal motiválni, hogy mennyi helyre el lehet járni majd ebből a pénzből.
A munkásokkal sincs semmi bajom, bár a minőségellenőrös részlegnél néhányan rühellik a diákokat, az eléggé látszik. De összességében normálisak. A soron az audisok meg mindig örülnek nekünk, meg ők lazábbak is, ott nem kell tartani ilyen normákat, csak az a lényeg, hogy a gép ne álljon le. A diákok is jófejek, velük is jól kijövünk.
Ja és van menő Audis belépőkártyám is :3

A tanoncom évvégén hármas lett, aminek igazán örültem. Végre látni valami számszerű fejlődést, bár még mindig elég elkeserítő a helyzet. Egyszerűen nem is értem, hogy lehet ennyire félni a számoktól, amikor az egész világ erről szól valójában. Semmit nem lehetne létrehozni enélkül. De nem csak műszaki oldalról, még a gazdaságin is. Egy menetrendet nem lehet megtervezni, egy kenyeret nem lehet megsütni, egy hidat nem lehet felépíteni számok nélkül. És valahol konfliktusba kerülök magammal is, mert minél idősebb leszek, annál inkább úgy érzem, hogy ez a lényeg, nem a vesztfáliai béke ismerete, és hogy a művészet csak hobbi, kikapcsolódás, annak a fenntartása, hogy ne váljon az ember teljesen érzéketlenné, de nem az viszi előbbre a világot. És zavar, hogy ezt nem lehet megértetni sokakkal, csak mondják csőlátással, hogy ez szar az szar.
Na de szóval, most azt tervezem, hogy nyáron átveszem vele az érettségiket, mondjuk 2005-től, de nem látszik valami lelkesnek sose. Olyankor meg engem is teljesen leszív, és mikor elmegy, azon gondolkodom, hogyan lehetne hatékonyabbá varázsolni ezt a korrepet. Aztán mikor következő alkalommal jön, és nem emlékszik sokra vagy éppen semmire az előző óránkból, akkor el tudok keseredni kicsit, aztán azzal nyugtatom magam, hogy nem baj babám, legalább szorgosan hozod az ezrest hetente nekem.

Szóval az időm egy része ezekre megy el mostanság. De nem gondoltam volna azt se, hogy valaha olyan történik velem, hogy valakinek elege lesz belőle. Valamelyik héten a fogszabis osztotta, hogy nekem mindenre van időm, csak éppen rá nem. Ez így elég szar, és igaza is van valamilyen szinten, de most mit tudok tenni. A májust végigtanultam. Most júniustól meg lett ez a meló, aztán még az utolsó vizsgámra is készülnöm kell, ami csütörtökön lesz. Amikor tudtunk volna találkozni hétvégéken, akkor ő vagy Balatonkerülőn volt, vagy az apjánál, vagy kitudja hol. Meg nekem is megvannak egy hónappal előre általában, hogy mikor hová és kivel. A cél nélküli kocsmázásnak meg nem nagyon láttam értelmét sose. Persze elhívtam Pápára vagy Tatára, de nyilván nem engedik el, alig tizenhét még. Ilyenkor kibukik, hogy más szakaszban vagyunk és eléggé sajnálom. Mondják, hogy várjak rá, de ebben meg nem tudok hinni éppen. Plusz ha kétszer felajánlok időpontot, hogy lógjunk a városban, de azt mondja dolga van, akkor harmadszorra nem fogom megkérdezni, foglalkozok mással.
A másik dolog, hogy a pengéssel is sikerült nyersnek lennem. Engem ne traktáljanak az érzelmi válságaikkal, oldja meg valahogy. Nem tudok olyan embert komolyan venni, aki hótbüszke magára azért, mert 1,6-ra megadták neki a kettest, és közben tolja ezeket a tumblr-életbölcsességeket. Az élet kihasználása nem az, hogy hét napból hétszer részegek és szívnak. Kár hogy csak ilyenek találnak meg. Nem kell az, hogy egy stréber legyen, de valami elképzelés nem ártana.
Mindegy, majd megnyugszanak megint egy-két héten belül , akkor meg majd közlik, hogy igazam van. Hihetetlen, de újabban ez van.

A csíkszeművel augusztus óta ez az első hónap, hogy nem tudtuk összehozni a találkozót, ő eléggé elmerült a vizsgákban. A Pápai Játékfeszt is emiatt maradt ki. De majd talán most beindul a dolog, és nem kell már ilyenekkel foglalkozni.

Volt olyan rendi, hogy szerzett nekem és az öcsémnek VIP-es VOLT napijegyet, szóval mire 23 lettem, úgy néz ki eljutok a VOLT-ra is. Csütörtökre megyünk, mert akkor lesz a legtöbb külföldi fellépő, akikkel nem vagyok tisztában, de annyira nem izgat, hátha ott helyben megtetszik majd valamelyik.
Strandra pedig be kéne szerezni a sátrazáshoz szükséges dolgokat is. Merthogy sátrazni is most először fogok. Egyedül csak attól félek, hogy végig eső lesz. Akkor tuti eladom a bérletem.

Szólj hozzá!




.

2015-05-31 14:37 vasárnap

Életem első Kispál koncertjéről (05.09.) vannak homályos foltok.
A Bátorkeszi Borfesztivál mesés hely! Egy domboldal, minden zöld, sok-sok rendben tartott pince, egy színpad, és többezer ember.
Mondjuk szervezésileg nem ment minden flottul. Délben el kellett indulnom itthonról, Komáromban bevásároltam magamnak, fél kettőre megérkezett a csíkszemű, aztán a beígért fesztiválbusz másfél órát késett. Engem az ilyen utóbbifélék eléggé tudnak zavarni, a felesleges üresjáratok.
Végül odaértünk, váltottunk 20 eurónyi bortallért fejenként, mert ha már itt vagyunk, adjuk meg a módját. Majd járkáltunk pincéről pincére, nem sajnálva a zsetonokat, többnyire rozékra esett a választás, és a gyümölcsborok is annyira finomak.
A Kispált nagyon élveztem, elsőbálozó voltam, szekáltak is vele a többiek csomószor. Olyan harmadik sorig jutottunk, ott volt buli rendesen, komolyan csak attól féltem, hogy eltörjük a poharainkat. És ahogy vége lett, azért eléggé sajnáltam, hogy ez a banda így kimaradt az életemből, azért a hőskorban feelingesebb lehetett biztosan valami vidéki klubban, bár erre se lehet semmi panaszom.

A csíkszeművel szokatlanul jól megvoltunk. Pedig amíg Komáromban vártam rá, azon gondolkodtam ismét, hogy mennyire van ennek így értelme. Aztán abban a két órában, amíg vártuk a buszt, az ideiglenes kimértségem miatt alig bírt magával, aztán Bátorkeszire érve már nem húztuk egymás fejét.
Mindig meglepődök, hogy vele hogyhogy ilyen simán megy minden, hogy nincsenek felesleges érzelmi túlcsordulások és hisztik. Egyszer úgy viselkedünk, mintha a legnagyobb pajtik lennénk a világon, máskor meg mint valami házaspár. És ennek a dolognak ilyennek kellett volna lennie mindig másokkal. Nem kellenek elrugaszkodott elvárások, csak legyenek közös élmények, azok úgyis összekötnek.
Csak azért mégis fura az egész, és néha azt érzem, nem kellene így elmerülni benne, főleg hogy csak pár hetente találkozunk. Bár annak azért örültem, amikor egy elszólásából kiderült, hogy valami koncerten volt, amiről nekem nem számolt be, akkor így magamban mondom jólvan, akkor azért megvan a te kis életed is, és nem kell szarnak éreznem magam, amiért én is ugyanúgy eljárok közben.

A Kispál és a 30Y közötti két hétben intenzív vizsgafelkészülések folytak. De nagyon durván, kidolgoztam minden feladatot, bemagoltam minden beugró kérdést és elméletet, tényleg nagyon ráfeküdtem. Néha már úgy tűnik, tiszta mániás tudok lenni, ahogy órára pontosan megtervezem a napokat is, ha valami nagyobb kihívás van láthatáron.
Egyébként egyetemileg talán ez eddig a legjobb félévem, az utóbbi két évben. Fogalmam sincs hogyan csináltam, de a nyolc tárgyból egy kettes, öt hármas és egy négyes. Kettő kivételével mindenből megajánlottat kaptunk, de ez inkább a tanárok hozzáállása miatt volt, akik nem akarnak vizsgáztatni. Szóval emiatt volt az, hogy összvissz két vizsgára kellett készülnöm, gépszerk2 és képfeldolgozás.
A legnagyobb öröm, hogy modellezésből elfogadták a ceruzás műszaki rajzom, aztán a CREO-ban összerakott tengelyre szerelt ékszíjtárcsás modellem is. Igaz, hogy a zh-k miatt szinte éppen hogy lett meg a tárgy, de kit érdekel, letudtam és kész.
Aztán voltam egy gépszerk2 vizsgán, amiből már volt két egyesem az előző félévből. Teljesen parában voltam, remeteként visszavonultam és másfél héten keresztül reggeltől estig csak ez ment itthon, és a vizsga előtti napom elég rosszul is éreztem magam. A vizsga (05.20.)meg hótegyszerű volt szerencsére, és hármast kaptam. Szóval most öröm és boldogság van meg ilyenek, egy félévben letudni két gépésztárgyat elég menő, most már csak a gépszerk3 van vissza, ebből a csoportból.

Elmentem a 30Y 15 éves szülinapi koncertjére is (05.23.), ami szintén olyan nagyon varázsos volt. Bár a dolog itt se ment gördülékenyen, mert azokban a napokban szakadó eső volt, és így akkor szombat reggel is. Anyámék meg csak tartották a negatív kampányt, hogy hülyeség elmenni, meg hogy nem fogja megérni meg hasonlók, de szerencsére minden jóra fordult.
Elég korán felvonatoztam Pestre, a csíkszemű befogadott, napok óta és még utánam is napokig egyedül volt, szóval ki kellett használni.
Abban a napban én mindent szerettem. A Mikszáth téri utcazenélését az ipsziéknek, Likó Marcival meg Egyedi Petivel együtt, azt, hogy a beckzoli felismer és üdvözöl, és amúgyis mindenkihez van néhány jó mondatuk.
A Park is nagyon bejövős hely, ott se jártam még, de szerintem ez változni fog.
És az is tetszett, hogy ennyi ismerősöm van már mindenhonnan, jöttek a révaisoktól jópáran, Alterábáról is, mindenféle koncertekről összeszedettek, különféle részeiről az országnak, és az egész estének olyan örömteli hangulata volt. Ja és nyomattunk pólót, úgyhogy most van menő 30Y-os pólóm is.
Két teljes órát lenyomtak, mi a harmadik sorban voltunk kb, úgy a közepétől már beindult a pogó is, és a Városemberen spontán circle pit is kialakult, azért elég király volt.
Aztán a koncert után a csíkszeművel eléggé megzuhantunk. Talán ebben benne volt az is, hogy meg kellett várnunk a soproniakkal a hajnalt, nem igen volt kedvünk hozzá. Aztán mire elmentek, hullafáradtak lettünk.

Mondjuk még mindig próbálok óvatos lenni kettőnkkel kapcsolatban. Azok után meg pláne, hogy mindenkinek bemutat, majd elmeséli, hogyan ismerkedtünk meg. Persze nem mintha baj lenne, csak a kizárólagossággal vannak gondjaim. Egyedül a távolság miatt nem tudom én ezt komolyan venni, nekem annál több kell, hogy két-háromhetente koncertre menjünk közösen. Bár szerencsére nem csak ennyi kapcsolódási pont van, talán vele a legtöbb eddig, de még szemléletben is. És az is eléggé tetszik, hogy ennyi mindent tervezgetünk. Vagy csak egyszerűen ravasz, és tudja, hogy engem ezekkel lehet megfogni. Felesleges dolgokkal sem nagyon traktáltuk még egymást, esetleg ha nem tetszett valami viselkedés egymásban, azt tíz perc alatt kibeszéltük. De valahol jó is, eleve kevésszer látjuk egymást, akkor legalább ne gyilkoljuk a másikat. Szóval amíg vannak a köztes időszakok, akkor tudok rendesen hülyeségeken agyalni, de abban a másfél napban meg úgy éreztem, hogy ketten bármit el tudnánk érni.

Az utána lévő pénteken (05.29.) pedig végre össze tudtunk hozni egy estét a fogszabissal. Bár attól tartottam, hogy tuti elege van már belőlem, amiért valami miatt folyamatosan le kellett mondanom a találkozókat. Vagy ő nem ért rá, vagy én. Amikor meg a gépszerkre készültem, akkor meg a világtól is elvonultam jóformán, és nem akartam, hogy bármi is kizökkentsen.
Elmentünk aznap Kafkazra. A Janó olyan kedves ember! Mondjuk rövidebb volt szerintem ez az egyszálgitáros fellépése, mint a múltkori. Olyan szerethető a közeg mindig, és az is mókás, ahogy a vizslája járkál az emberek között.
Előtte megalapoztuk a hangulatunkat egy üveg borral. Eleinte megint kimért voltam, aztán ez őt is felspanolta. Talán ez lehet fegyverem, vagy mim. Mindenestre Kafkazra érve már egymáson lógtunk, én meg tiszta bűnösnek éreztem magam. Jól érzem magam vele, de teljesen máshogy mint a csíkszeművel.
Janó után pedig a belvárosban belefutottunk a becsiccsentett barátnőibe, akik teljesen meg voltak bolondulva. Én meg mérlegeltem, gondolkodtam, úgy éreztem ki vagyok zárva, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve elköszöntem tőlük, aztán elmentem a Rómerba. Utólag kicsit talán sajnálom, ráadásul még szaralaknak is éreztem magam, hogy csak úgy lelépek, de nem gondoltam volna, hogy még ebből a helyzetből is jól jövök ki. Másnap már írt is, hogy össze kéne futni megint.
Amúgy a Rómerban Blahalouisiana volt, még úgyse voltam azon, gondoltam miért ne nézhetném meg őket is. Azzal mondjuk nem számoltam, hogy egy ismerőssel se fogok találkozni benn, de valahol mélyen még konstatáltam is magamban, hogy ezzel a lépéssel demonstrálom a függetlenségem, bizony!

Szóval, mozgalmasabbnál mozgalmasabb hetek vannak. Mondjuk idén az április vitte a prímet eddig, ez a május kicsit visszavett a zh-k és a vizsgák miatt.
Júniusra halasztottam a képfeldolgozást, már két időpontot is leadtam, mert nem voltam biztos magamban. Még ezen túl kéne lenni, és akkor elég jóféle félévet tudhatok a hátam mögött.
Az is eléggé javítja a kedvem, hogy a gépszerkes tárgyakkal is nagy lépést haladtam, gyakorlatilag a következő félévekre csak a mechatrok maradnak, amik még nagyobb falatok.

Júniustól beindul a koncertezősdi még jobban, jövő héten Győrfeszt, Intim Torna, Supernem, Magashegyi, Anna, ilyesmik. Utána Pápán Játékfesztivál Carbonfools-szal, Hevennyel, Kiscsillaggal. Talán elnézek Tatára is, Vad Fruttikra, Cloud9+-ra, Intim Tornára.
Tervben van egy csütörtöki VOLT napijegy, egy szombati FEZEN napijegy, és ha minden jól megy, kinézünk Ausztriába 30Y+Subways-re. Plusz eddig úgy néz ki, hogy bejátszunk egy Strand Fesztivált végig, sátorral. De ha csak a fele jön össze ezeknek, már akkor is teljesen oké.
És egyébként még el se kezdődött a nyár jóformán, de a csíkszemű már beleültette a bogarat a fülembe, hogy jövőre Zágrábba kéne menni INMusic Festre. Na ez az, ami még állatira messze van és rettenetesen képlékeny, de azért eléggé örülök neki, hogy egyáltalán felvetődik ilyesmi, és hajlandó lenne arra  kiruccanásra.

Szólj hozzá!




.

2015-05-04 19:40 hétfő

Az április is meglehetősen mozgalmasra sikeredett.

Egyetemileg annak örültem a legjobban, hogy elfogadták a ceruzás műszaki rajzomat modellezésen. A 3D-s zh-m is megvan belőle, meg a szoftveres műszaki rajzos is, szóval végre jól állok egy gépész tárgyból. Csütörtökön még vár rám egy elméleti zh belőle, nagyon jó lenne, ha sikerülne.
Gyártási folyamatokból elhasaltam az egyik zh-n, szóval azt is újra kell írnom.
Az a bajom általában, hogy oké, hogy felraknak a honlapra minden jegyzetet, de mintha nem tudnám kiszűrni, hogy mi a fontos és mi nem belőlük. És akkor elmegyek a zh-ra, ami nem sikerül, mert gőzöm sincs, hogy mi lehet annyira fontos, hogy rákérdezzenek a számonkérésnél. Ez elég bosszantó, és felesleges stresszt generál. Nem tudom, hogyan lehetne megoldani, valami hatékony módszert kellene bevezetni.
Ami még pozitív, hogy a méréstechnika labor megvan. Csak az a gáz, hogy nulla kredites a tárgy. Tíz labor volt, méregettünk meg számoltunk, de ezt szerettem is, végre nem egy előadást kellett hallgatni unásig, hanem a kezedbe foghattál eszközöket.

A takarítós meló még megvan, de hétről hétre egyre jobban kezdem utálni az egészet. Még nem is a takarítással van a gond, se az éjjel 12 órával, hanem ezzel a böszme társasággal. Sőt, még azon is túl tudok lépni, hogy mi diákok vagyunk a legutolsó senkik az egész csoportban. De a logikátlanság netovábbja, amiket leművelnek, aztán ha felvetünk valami ötletet, hogy talán ezzel a módszerrel gyorsabban végeznénk, zsigerből elutasítják. Pedig ha az öcsémmel és még három diákkal vagyok, mi mindig tökjól beosztjuk az adott cellát, mindenkinek van feladata, és viszonylag hamar is végzünk. Ezek az idősebbek meg csak állnak és bámészkodnak, aztán ha nem végez a kis brigádunk, a diákokat basszák le.
Mondjuk nagy szerencsétlenek, pedig én tényleg próbáltam félre tenni minden előítéletet, de hogy a 600 méter az 6 km nyilván (és még mennyi hasonló!), meg a kiscsaj most terhes, több tiszteletet követel, de óránként járkál az eszetlen fejével dohányozni.
Szóval, most úgy vagyok az egésszel, hogy inkább keresnék valami robotmunkát 8 órában, mint ősszel a csomagolás a ropigyárban, ahol nem kell senkihez se szólni, meg hozzám se szólnak, és az agyam se cseszem fel másokon, oszt műszak végén mindenki megy amerre lát.

Április elején mentünk volna a csíkszeművel Hiperkarmára Sopronba, végül nem valósult meg, mert szar idő volt. Valahol ez már az előszele lehet annak, hogy öregszünk, máskor a mínusz tíz fokban képesek voltunk másik városba menni koncertezni.

Voltam Móváron a Gazdászbajnokságon (04.10), Supernem és Brains volt. A koncertek királyak voltak, csak éppen a hangulatom ment tönkre, miután észrevettem, hogy elvesztettem a telefonom. Előtte megittam egy üveg bort is, és rá kell jönnöm, hogy eléggé elszoktam az ivástól. Mikor ilyen negatív hatások érnek, hogy nincs meg semmim (mert olyan is volt az este folyamán), részeg is vagyok, és a hangulatom is el van cseszve, meglehetősen gáz tudok lenni, azóta is ég a pofám. Az i-re az tette fel a pontot, hogy közben elkeveredtem a többiektől, és nem tudtak elérni, mert ugye nem volt telefonom és a helyszíntől egyedül rohantam az állomásra, valami fél órán keresztül, hogy elérjem a vonatot, úgy, hogy fogalmam se volt, merre kell menni, csak így érzésre. Mikor haza értem, azon gondolkodtam, hogy rám nagyon vigyáznak az égiek. Ez az eset óta megint óvatosabbra veszem a figurát.

Aztán most egy régi páréves telefonnal nyomulok, de elég kényelmetlen az egész, még hagyok egy-két hét próbaidőt magamnak, de valószínűnek tartom, hogy beruházok egy nagyobb teljesítményűre. Meg valahol hiányzik az is, hogy a parkban tudjak netezni lyukasórákban, büdös kocka vagyok, az a helyzet. Olyan érzésem van most, mintha folyamatosan le lennék maradva.

Találkozgattam egy lánnyal, akit a múltkori ITI-n ismertem meg, általában ráért a lyukasóráimkor, aztán a türelmem elfogyott. Pedig igazán szép volt, csak elképesztő önbizalomhiányos. Nem is értettem, hogyan lehet ilyen. Beszélgetni se tudtunk nagyokat, zavart, hogy csak én mesélek, ő még kérdésekre se válaszolt normálisan, ha közeledtem, az is felemás volt, néha úgy éreztem, csak azért hagyja magát, hogy előbb szabaduljon.

Életemben először eljutottam Kaukázus koncertre is (04.18). A Magashegyivel voltak együtt a Rómerben, és hogy én mennyire szeretem ezt az egész közeget! Buborékok, buborékok mindenütt! Elég nagy csapattal mentem, a szokásos gimisek, aztán még csapódtak hozzánk. Leszólított négy lány, hogy áruljam el ki vagyok, mert mindenhol látnak. És elég durva, sorolták is lelkesen a helyeket, ez meg mindig olyan furán jó érzéssel tölt el. Főleg, ha ilyen, tavaly augusztusi koncertről is megmaradok a fejükben, azért az elég régen volt. A fogszabisnak eléggé bejöttem.

Egy héttel később egyetemi napok (04.23-24-25), ami nem volt olyan őrületesen jó. Voltak kedvenc fellépőim, de azért még mindig a 2013-as SZEN viszi a prímet. Idénre csak két koncert per nap jóformán, ami megérte, akkoriban például egy Óriás-Supernem-Fruttik-HS7 kombó elég menő volt. Mindegy.

Egyébként, sikeresen elhívtam a fogszabist és a csíkszeműt is a fesztre, egyszerre.. Teljesen parában voltam, hogyan lesz ez megoldva, mert egyikükről se akartam lemondani.
A csütörtöki napon teltház. A Halott Pénzt egyébként ki nem állhatom, de rohadt jó bulit csináltak, közben a fogszabissal kellően összemelegedtünk, az utána lévő Punnanyt pedig felváltottuk egy folyópartra. Majd ő éjjel haza, mi még Cloud9+-on verettük az öcsémmel, ami állati jó volt!
Aztán úgy döntöttem, hogy a lánnyal inkább megbeszélem, hogy pénteken nem akarok vele találkozni. Mondjuk nem tudom, hogy észrevett-e bárhol is aznap, erről nagyokat hallgatunk mindketten.
A csíkszemű napijeggyel jött, végre valahára Győrbe is benézett. 30Y és HS7 első sor, és ipsziéktől setlist. Szerettem azt az estét, annyit tudunk beszélni, hogy hihetetlen, bár voltak zavaró tényezők, vigyáznunk kellett egy srácra közben. Mondjuk néha elég mufurc volt, nem is értettem mi van már, mintha semmi kedve nem lett volna ehhez a SZEN-hez, ilyenkor meg festem ördögöt a falra.
Szombaton pedig egy jó Quimby az első sorban a fogszabissal. Tök sok olyan szám volt, aminek nem tudtam rendesen a szövegét, ami elég gáz, fel kéne frissítenem a tudásomat. A lány pedig csak ugrált, pörgött, aztán a Fish!-t is kihagytuk és felavattunk egy játszóteret.

A következő héten a lyukasóráimat vele töltöttem, és hát eléggé különbözünk. Talán ez olyan általános dolog, hogy aki jól néz ki, azzal nem a nagy beszélgetésekről szól az ismerkedés, hanem hogy ahányszor meglátom, kívánom.
A csíkszemű pedig teljesen átlagos, némi gátlás is van benne, de durrogtatjuk az ötleteinket egyfolytában, a bakancslistánkon millió terv már fenn van. Bár amióta velem van, hanyagolja szerencsére ezeket az előnytelen figurás göncöket is, és komolyan megszépült nyár óta, sokkal.

A fogszabissal a Rómerkvelle Majálison is együtt voltunk (04.30), habár ő csak Belgára jött el. Előtte meg Carbonfools volt, ami nagyon nem győzött meg. A Belga elég nagy állatkodás lett megint, utána meg a lánynál kötöttünk ki, mert „szabad a kéró parazéró”, aztán maradtam reggelig. Ebből meg kisebb cirkusz lett itthon, merthogy nem szóltam haza, de éjjel nem is szívesen hívogatom az ősöket.

Most meg szombaton Kispálra megyek Komárom mellé a csíkszeművel, két hét múlva meg Pestre őhozzá a 30Y miatt.
Plusz jó lenne megtervezni a nyarat is normálisan, mert már így is kifutottam az időből. Kéne még egy feszt az Alterába mellé bérlettel. Mondjuk úgy nehéz félretenni rá, ha minden héten elmegyek valahova.

Össze van kuszálva minden.

Szólj hozzá!




.

2015-03-30 10:39 hétfő

Még mindig nem tudom, hogyan lehetne úgy megoldani, hogy egyensúlyba kerüljön minden. Túl sok mindent akarok meglovagolni egyszerre, és éppen emiatt nem tudok sehol sem maximumot hozni. Bár néha olyan, mintha nem is akarnék, megfelel nekem ez a középérték is. Hiszen teljesen felesleges attitűd volt, hogy célirányosan egy területre koncentráltam, közben elszaladt mellettem minden és lemaradtam azokról, amiket akkor kellett volna megélni. Örök konfliktus. Ha tényleg csak és kizárólag az egyetemre összpontosítanék, simán meglenne minden max négyesre, de valahogy minden fontosabb és érdekesebb, és ez szomorúvá tesz, ha komolyabban gondolkodom rajta. De ugyanakkor meg mit csináljak, fiatalabb már nem leszek, ahogy telik az idő, zsémbesebbé válok és kényelmesebbé, valószínűleg nem lesz már 35 évesen semmi kedvem a pályaudvar padján a hajnali vonatot várni. Ennek az egésznek most van itt az ideje. Ha megint azzal nyugtatnám magam, hogy előbb legyen meg minden alap, és majd utána hátradőlhetek, kész zsákutca lesz.

A napok viszonylag hajtósak.
Már volt néhány zh-m is, és meglepően jól sikerültek, finommechanikából és CNC progból ilyen 70% körüliek, méréstechnika laborokon a jegyzőkönyveim 60-70%-osak. Van modellezésem is, és amióta jobban tudok a gépszerkezettanra összpontosítani, valahogy jobban megy az is. Mivel nagyon nincsenek megszakadós tárgyak, szerencsére.
Vagyis de: az alternatív járművek. Ezzel eléggé mellényúltam. Ráadásul csak egy szaros szabadon választható. Kellett írni egy beadandót, a határidőt majdhogynem kicentiztem. Kb rettegek attól, hogy plágiumnak fogják minősíteni, nincs sok kedvem ezzel ennyit vesződni. Aztán volt egy zh is, de anyag kb semmi, az előadásokon meg háromnyelvű diákat vetített folyton, telis-tele szép színes képpel.

Közben kialakult megint egy ritmus. A hétfőket felfoghatjuk szünnapnak, egyetlen előadásom van, az nem megerőltető. Viszont kedden három előadás, és mindegyik között másfélóra szünetekkel. Azokba az intervallumokba még ki kell találnom valamit, mert halálra unom magam néha. Szerdán hasonló a szitu, csütörtökön pedig benn vagyok délig, hazajövök, és megyek vissza este.

Újból nekiálltam úszni, és szeretnék is gyakrabban, egyelőre marad ez a heti egy óra. A futást ki lehet váltani vele, szóval akkor inkább úszok. Következő félévre már csak az Erő marad, aminél konditerembe kellene járni, de nincs az az isten, hogy én oda bemegyek. Ha valahova, hát oda nem vagyok való. Majd szerzek valami igazolást, aztán azt is leúszom.

Szeretnék minden héten dolgozni is, egy vagy két napot, de általában csak a szombat éjjelek a megoldhatók. Néha amúgy nem értem, hogy várhatnak el olyat, hogy három napot kötelező elvállalni. Ha nem lennének katalógusosak a tárgyaim, én is vígan jelentkeznék minden ilyenre. Szar időpontokban vannak az órák, ilyen szempontból. De mégis több mint a semmi. Mondjuk a tanoncból is befolyik azért valamennyi.

Akivel egyébként elég sok vesződés van néha. Zavar, hogy minden alkalommal minden feladatot az alapoktól kell elkezdeni. Mikor elmegy tőlem, akkor úgy tűnik, minden világos számára, majd egy hét múlva kiderül, hogy teljesen felesleges volt megértően és türelmesen, lépésről lépésre levezetni.

A társasági élet szinten van tartva.
Hetedikén elmentem Intim Torna Illegálra, biciklivel. Olyan 10-11 km-re lakunk a Rómertől, szóval előtte-utána megvolt az edzés is. Na meg persze közben, eléggé megtornáztattak minket szerencsére.
Azon az estén egyébként ismét előtörtek ilyen, vajon-mennyit-érek-én szarságok, de lehet csak azért, mert a két utcára lakó buszos lány is ott volt, akivel jóformán csak köszönőviszonyig jutott az ismerkedésünk. Ugyanis hozta az újdonsült fasziját, aki 37, na mondom, te is mehetsz a levesbe akkor. De gondolom jól meg is magyarázná, hogy hát érettség és hasonlók, pedig csak szimpla érdekek.
De persze nem izgattam magam sokáig a dolgon, egy rakás révais és kazinczys lánnyal vígan elbohóckodtam. Bár az elég zavarba ejtő, hogy ennyire ölelgetnek. A múltkori győri ipszin is ez ment.

A pengéssel nem nagyon jutottunk dűlőre, és egyébként zavar az egész, mert külsőleg bejön, és eléggé imponált, hogy egy magasabb lány odáig van értem, csak éppen hülyeségekről akar csevegni, a vagdosásról ne is beszéljünk, ahogy arról se, hogy a teljes céltalanság és nemtörődömség jellemzi. Felejtős.

Sokáig tervben volt a soproni Alvin is, csak ahogy egyre közeledett a dátum, valahogy az egész nem tűnt vonzónak számomra. Mert Sopron, mert Alvin, ja és Depi volt velük, az meg annyira sose szívem csücske. Szerencsére a csíkszemű kitalálta, hogy azon a hétvégén ejtsük meg a havi találkozót, először Szombathelyen akartunk Fruttizni, aztán végül mégis Ajkára indultunk 30Y-ra 21-én.
Amúgy viszonylag szar volt, hogy arra a két napra szerveztek mindent itt a környéken, választani se lehetett kb.

Az Ajka nagyon király volt, ezt se gondoltam volna, hogy idáig elmegyek valaha, így évközben, viszonylag spontán. Meg aztán az is elég jó volt, hogy ez a szülőföldjük a Beckéknek, és csodálkozni, hogy milyen széles réteg bírja őket itt.
A kis társaságunk a szokásos, és utoljára a Republicokon tapasztaltam hasonlót, amikor volt egy masszív bázis, akik mindenhol ott vannak, ahol az adott zenekar fellép. Koncert előtt iszunk és mókázunk, elújságoljuk mi van velünk mostanában, koncerten tombolás, utána ipsziékkel lógunk kicsit, majd azokkal, akik vonatoznak, aztán after és elütjük az időt még reggelig. Mintha az egész koncert csak ürügy arra, hogy ezek az emberek találkozhassanak.

A lánnyal minden rendben. Celldömölkön volt az ütközési pont, onnantól kezdve egymáson lógtunk. Teljesen a tükörképem, és ez valahol talán rémisztő is. Tervezgetünk és bakancslistát írunk, ezzel viszont vigyáznom kell szerintem, a múltkor is megjártam hasonló szituval. Egyébként sose tudom, mennyire lehet ezt komolyan venni. Egészen Ajkáig úgy voltam vele, hogy ha ő nem képes megoldani, hogy egyszer végre eljöjjön Győrbe egy hétvégére, akkor ezzel fel vagyok jogosítva arra, hogy azzal ismerkedjek és kavarjak rajta kívül itt helyben, akivel csak akarok. De persze közben kiderült, hogy kurvasokat fizet az egyetem miatt, koli, tantárgyak, felkészítések, vizsgák, szóval valamennyire árnyalja a dolgokat. Nem szoktunk erről beszélni, vagy ha mégis, elpoénkodjuk, ami azért elég gyerekes. Bár néha vannak kis megjegyzései, hogy régen rossz az, ha valaki huszonévesen csak a kapcsolatának akar élni. Ez pedig amennyire tűnik vonzónak, hogy maradhatok „szabad”, ugyanannyira fog tönkretenni mindent, ha nem vigyázok. Vagy egyszerűen ne foglalkozzak ezzel a témával, mert csak fölöslegesen traktálom magam, inkább örüljek annak, ha sikerül néha összehoznunk. Pedig őt meg kellene tartani, de ilyen távolságokban olykor esélytelennek érzem. Márpedig az egyetem még két évig ideköt. És az érdeklődés se egyoldalú, és furcsa is ezt megtapasztalni, korábban valahogy úgy viszonyultak hozzám, hogy feltételeket szabtak. Kár, hogy csak most ismerem fel, hogy az a legrosszabb, ha meghunyászkodsz. Nem arról kéne szólnia.

A másik dolog, amivel viszonylag nem tudok mit kezdeni, hogy amióta jól nézek ki, mindent elnéznek nekem. Nincs se hosszú haj, se szemüveg, se bánatos távolba meredés. Egyfelől örülök a váltásnak, mert akárhová megyek, rövid időn belül megkedvelnek. Másfelől meg lett egy rakás felszínes kapcsolatom, ami meg teljesen ellentétben áll azzal a pár évvel ezelőtti gondolattal, hogy „inkább legyen egy igazi, mint sok felszínes”. Aztán el lehet képzelni, hogy ezzel a felütéssel még az ’egy igazi’ se volt meg soha.
A magasságomat is csak nagyon ritka esetekben érzem hátránynak már, valahol még kihívás is, és ha sikerül egy nálam magasabbat felszedni, rohadt nagy egoval konstatálom magamban, hogy lám-lám, minek ide kigyúrnia az embernek magát.
Ha valamit, akkor egyet nagyon megtanultam az utóbbi időben. Semmi nem számít, csak hogy én érezzem jól magam. És soha nem kellett volna megfogadni nők tanácsait, mert nem válnak be.
Arról is sikerült leszoknom, hogy dicsekedjek magamról bármilyen téren, nem kifizetődő. Úgyse bírják ki a barátnők, hogy ne beszéljék ki egymás között az embert, hát akkor kovácsolok ebből is előnyt.
Valaki szerint csak kihasználom őket, de én nem érzem így. Ahhoz képest korrektebb vagyok mindenkivel, mint velem bárki is volt régebben. Mennyivel tisztább, és hitegetés sincsen. Ha mégis így van, akkor meg ha én nem használom ki, ki fogja majd valaki más, aztán jön hozzám panaszkodni. Mennyivel jobb lesz nekem, dejó.

Áprilisban először egy Hiperkarmára megyek Sopronba, évek óta erre várok, hogy eljuthassak, sokat jelent. Aztán talán egy Supernem és Brains Móváron, utána Magashegyi és Kaukázus a Rómerban, utána SZEN, majd a hónap végén Rómerkvelle Majális. Sose leszek itthon kb.

Szólj hozzá!




.

2015-03-01 17:06 vasárnap

Ez a félév eddig elég bejövős. A tárgyakkal sincs semmi különösebb bajom. Szívesen bejárok mindre, valahogy nyugisnak tűnik az egész, nincsenek olyan nagyon stresszes órák. Ugye, nincs mechatró se, a gépszerk2-t meg felvettem vizsgakurzusnak. Plusz hogy ne maradjak rajzos tárgy nélkül, felvettem a modellezést, hogy azért haladjak, nem mellesleg talán kellő gyakorlás ez a gépszerk2-höz is.
Egyetlen tárggyal vagyok úgy, hogy nem sok esélyt látok arra, hogy meglegyen. A követelményben nem tették függővé a gyártócellákat a robottechnikától és a CAD1-től, én balga pedig felvettem. Mondanom se kell, hogy sokat nem értek a dolgokból, robotot kellene programozni szimulációs programban, és robot megfogókart tervezni valami CAD-program. Eléggé le vagyok maradva, és valahol bosszant, ugyanakkor meg próbálok úgy tekinteni a dologra, hogy az elméletet tanulgassam és vegyem át, hogy majd jövőre ne érjen túl nagy meglepetés.
De ha ezzel el is hasalok, még így is marad kilenc tárgyam, szóval ha minden jól megy, nem fogok azért egy helyben toporogni .

Ami viszont nem tetszik ebben az egyetemesdiben, hogy néha a periférián érzem magam. De ez gondolom az én hibám is. Egyszerűen olyan, mintha semmi közös nem lenne a többiekkel, csak a tantárgyak. És bejárok minden órára, de a nép már fogy, meg ahogy vége a napnak, nem sok kedvem volt még benn lenni a városban sem ebben a hónapban a hideg miatt, így hát rongyoltam haza. Vagy az is lehet, ez ilyen általános dolog nálam, hogy az adott helyet három év után megunom. Vagy csak egy átmeneti időszak, és úgyis tavasz lesz mindjárt, akkor meg reméljük, megváltozik minden.

Ez a február meglehetősen költségesre sikeredett. Kezdtem egy Slipknottal, aztán Paddyvel.
Voltam Sopronban Vad Fruttikon a csíkszeművel, meg V ismerőseivel, előtte bandázás a Gázfröccsben, eléggé szerettem.
Mindenhol ismerősök, és mindenki bír, és végre elértem azt is, hogy nem csak nekem kell könyörögni, hogy valaki jöjjön már el velem ide és ide.

Igazából az egész azóta lendül fel, mióta „leplombáltam a múltat”, és hogy hagyjanak békén a lelki hülyeségeikkel, azok nyomorítják az ember életét folyton. Az egyik legelhibázottabb lépésem volt mindig, hogy lelkizni akartam lányokkal. Teljesen fölösleges. Azt az időt, amit vernyognék, arra is fordíthatnám, hogy tervezek és lépek, aztán ha nem jön össze, nagy kaland. Hozzunk ki minél többet az épp aktuális egyhetes időszakból, és max tervezzünk fél évre előre, és legyen az, amit én akarok. És ez válik be, nem az egykori jótanácsok.

Most pénteken pedig 30Y-on voltam a Dürerben. Ha már a tizedik ipszim jön a sorban, akkor valami különlegesebb helyen legyen és adjuk meg a módját. Mondjuk az is szempont volt, hogy a csíkszemű meg tudta oldani, hogy befogadjon. Bár visszagondolva kicsit vicces, micsoda szervezkedések mentek, hogy a szobatársai lelépjenek hétvégére. És perszehogy odafelé vonaton azon morfondíroztam, hogy ennek az egésznek semmi értelme, de mikor leszálltam kettőkor Kelenföldön, így kb minden ilyen gondolat elszállt. És mindig kiderül valami, ami miatt elképedek, hogy ugyanolyan mint én.
Aztán ez a koncert is jóformán csak egy találkozási pont volt azokkal, akikkel járkálni szoktunk ipszikre, plusz volt néhány pesti ismerős is. És elég vad lett a végére, bekerültünk egy kisebb pogóba is, mindenesetre még mindig nem csalódtam bennük.
Hogy a lánnyal mi lesz, nem tudni, és mintha félnénk is erről beszélni, mert akkor eltűnik az izgalom. Mintha próbálnánk elkerülni, hogy feleslegesen traktáljuk magunkat a témával, és inkább örüljünk, hogy most sikerült összehozni. És nála nem érzem azt, hogy muszájból lenne velem, oda-vissza megy, hogy meg tudjuk oldani a találkozást.

A március szintén sűrű lesz. Egyrészt zh-időszak, azt valahogy majd megoldom.
Másrészt először kezdek egy jó ITI-vel, aztán Szabó Balázs. 30Y Móváron vagy Ajkán. A soproni Alvint nem tudom még, mennék is meg nem is.

Szerintem bankot kéne robbantanom.

Szólj hozzá!




Slipknot @ Budapest, 2015.02.05.

2015-02-08 17:19 vasárnap

Nem mondanám magam nagy Slipknot-fanatikusnak, nem ismerem annyira őket, mint a Rammsteint. Még a zenekarban sem tudom mindenki nevét, Corey megvan, James Root is, a többiek pedig megmaradnak számomra „bohócként”, „szögesfejűként”, „pinokkióként”. A számok közül is csak azokat szoktam hallgatni, amiket koncerteken általában játszanak.

Mégis, már novemberben, ahogy lehetett jegyet venni, elvertem egy rakás pénzt a kiemelt állóra. Mert menni kell, mert ki kell használni az alkalmat, mert lehet megint tíz évet kell majd várni rájuk.

És mennyire-mennyire megérte!

Pedig a hónapok során elég sokszor eszembe jutott, hogy lehet inkább el kellene adni a fenébe, biztos lenne valami hülye, aki megvenné a kétszereséért-háromszorosáért. Az történt, mint a múltkori Rammsteinen: csomó ismerősöm tök lelkes meg minden, na menjünk már és hasonlók, végül mindegyik lemondja. Persze koncert előtt egy-két héttel néhányan beruháztak egy ülőjegyre, de azzal én nem megyek sokra. Lényegtelen.

Egyébként azt is meg kell említeni még gyorsan, február 5-én volt a szemem kétéves. Jól megünnepeltem!

Úgy alakult, hogy csütörtökön két katalógusos órám volt, amiken aztán mégse tartottak katalógust, mert első óra volt a félévben. Én meg persze bementem, de ennyi erővel szkippelhettem is volna a dolgot.

Szerencsére fél délre letudtuk az egyetemesdit, aztán fel a vonat, irány Pest. Aztán metrózás, három körül az Arénánál voltam, alig lézengett néhány rajongó. De ugye nekem szállásom volt, ugyanott, ahol három éve. Sajnos a csíkszemű nem tudott befogadni, mert nem is volt Pesten a napokban. Amúgy komolyan megfordult a fejemben, hogy lepakolok, aztán megyek vissza az Arénához várakozni, és majd elsőnek megyek be megint kapunyitáskor, aztán akkor első soros Slipknot lesz, végül nem sok kedvem volt kinn fagyoskodni.

Olyannyira, hogy hatig fetrengtem az ágyon, majd kiballagtam az Arénához, ahol kígyózó sorban állt többezer ember, de tényleg kígyózó volt. Mondom, én itt biztos nem várok, előre mentem, aztán beslisszoltam a bejáraton, 7.10-kor már benn is voltam. Aztán ruhatár, aztán be a küzdőtérre, tízedik sor középen.
Elég vegyes közönség volt, az ilyen eseményeken szokásos kikent bőrszerkós egyedektől az elegáns igényeskedő betűrt inges fazonokig, a kiemelt állón! Olyan háromnegyedórát várakoztunk az előzenekarig, de ott én eluntam a fél életem, akkor meg főleg, amikor magyar szót se nagyon hallottam, csak ilyen cseheket meg lengyeleket, vagy ahhoz hasonlókat. És egyébként én elég toleráns ember vagyok, de hogy ezeknek miért volt ázott kutya szaguk, ami keveredett a boréval, fogalmam sincs.

Az előzenekar a King 810 volt, nem jött annyira be, és ahogy a neten kutakodtam aztán utánuk, másokat se győztek meg. Olyan ötven percet kaptak, de egykaptafa volt az összes szám. Azért negyedóra után már nem tűnik olyan érdekesnek ugyanaz a riff, és úgy tűnt, mintha mást nem is tudnának játszani. Mondjuk lehet az volt a koncepció, hogy csináljuk minél több tökegyforma sablonra épülő dalt. Egy idő után roppant fárasztó és nyomasztó volt az egész.

Utánuk fél óra átszerelés, a tömeg sűrűsödött, és szinte pontosan kezdtek fél tíz körül.
Az intro a mostani lemez első száma volt, aztán berobbantak a Sarcastrophe-fal, de szó szerint. Tökéletes koncertkezdés, éppen annyira vad volt, mint kellett, hátulról nyomták az embert, és csak kínlódtunk egymással, nagy kapaszkodások abba, akit érek éppen.
Nem fogok végigmenni az összes számon egyesével. Nagyon jól összeállított setlist volt, minden lemezről kb egyenlő mértékben válogatva, sodró lendülettel, nem emlékszem egyetlen lassabb számra se. Mert ugye, a Vermillion kimaradt. Sőt, még a Wait and bleed is! Ezen mondjuk csodálkoztam, szerintem annyira alap, annyira az oldszkúl Slipknotot idézi meg. De persze volt Duality meg Before I Forget, egy csomó szeretemdal, amolyan best of jelleg. A Custer pattogós és dühös volt, pont mint a lemezen, Spit it out-on pedig az egész csarnokot leguggoltatták, és egyszer ugrottunk. A kiemelt állóban voltam én kb mindenfelé, baloldalt, jobboldalt, a pogóval se volt semmi bajom, bár azt meg kell hagyni, elég durva volt, meg azért mégse egy Bridge-es nagyteremméretű, lényegesen nagyobb. Elesni általában esélytelen volt, annyira tömörültek a népek. Néha még circle pitek is kialakultak, csak úgy spontán. Koncert felétől kb találtam egy lyukat, ahol befértem a harmadik sorba a bohóc előtt, aztán innentől már próbáltam ott is maradni. Persze a becsapódások elkerülhetetlenek voltak.
És míg mi lenn szenvedtünk, azok ott fönn a színpadon folyamatosan tettek róla, hogy ne lankadjon a figyelem. Az is nagyon tetszett, ahogy ennyiszer kommunikálnak a közönséggel, együtt lélegzett az egész Aréna, és oltári bulit csaptak. És itt máris van egy ellentét a Rammstenékkel, a németek ugyanis nem beszélnek kb semennyit a számok között, azok beállnak, és fegyelmezetten katonásan végigtolják a kétórát, ugyanazt a koreográfiát tolva folyton. Ezek meg ugrálnak, a hordókat ütögetik baseball-ütőkkel, a színpad széléig merészkednek karnyújtásnyira az embertől, a gitárosok sorra dobálják el a pengetőket, a perkások a dobverőiket, Corey felindultan járkál körbe-körbe, ami mintha mindenkit felhergelne. Már eleve az érdekes, hogy kilencen vannak, a maszkok is nagyon jellegzetesek, közelről elég „szépek”. Két oldalt a hordókat püfölő tagok, fel-le, körbe-körbe mozognak a dobszetten, az egyik sampleres valamivel mindig ökörködik vagy brékel, a gitárosok folyamatosan cserélgetik a helyüket.
És akkor még ott a látvány! Elképesztő fények, és pirót ők is használnak előszeretettel. Hátul és elöl is fel-felvillant néhány számnál egy-két lángoszlop, vagy pedig konkrétan kigyulladt az egész színpad eleje, vagy éppen a dobos mögötti terület.

Szóval, elég nagy élmény volt az az este. Cseppet se bánom, hogy végül mégis elmentem, még így is, hogy annyira nem tudom a számokat se. Nem mintha lett volna annyi energiám, hogy még azokat is énekeljem végig. És kit érdekel, hogy talán a látvány a zene rovására megy, úgyse akarok én mindig elmélkedni. Ez egy nagy buli volt, de tényleg, zenekar és közönség együttműködve, bár gondolom a kisujjukban van a hangulatkeltés és rettenet energikusak. Szóval egyrészt kihúzhatom a bakancslistámról azt a tételt, hogy Slipknot koncert, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha jönnek a közelbe, és meg tudom oldani, tuti elmegyek rá. Engem abban a száz percben megvettek kilóra, és nem véletlenül headliner-ek a fesztiválokon.

Másnap minden tagom fájt, és nem csodálom egyáltalán. Pénteken a déli vonattal jöttem haza, kettőre már itthon is voltam.
Aznap este még elmentem Paddy-re is a Bridge-be, mert egy révais leányzó elhívott, mert egyedül maradt, az ilyen lehetőségeket pedig nem szabad visszamondani. És amúgy az is elég durvára sikeredett, szaktársakkal vadultunk, szóval ezen a hétvégén duplán lerobbantam.
Szombaton pedig megejtettem egy jó takarítást a gyárban, olyan voltam mint valami élőhalott.

A további terv erre a hónapra először egy Vad Fruttik szombaton Sopronban, névnapünneplések kedvenc alterosokkal. Talán lesz Kistehén is itt Győrben, a hónap végén pedig fel kéne menni Pestre a csíkszeműhöz, 30Y-ra a Dürerbe. Jó lenne ha összejönne, úgyis ritkán találkozunk.

 

 

Szólj hozzá!




.

2015-01-23 23:50 péntek

Végre vége az ötödik vizsgaidőszaknak. Lehetett volna jobb is, mondom ezt úgy, hogy több a hármasom mint a kettesem, és még egy négyest is kaptam. Csak beárnyékolja egy kicsit a dolgokat, hogy a mechatroval csúszok és nem indul keresztfélévben, nyilván..

Erre a januárra csak a gépszerkezettant hagytam. Pótzh-n átmentem a szorgalmi időszak utolsó hetében, és még a rajzomat is elfogadták.
Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal tanultam mint valami hülye, de délelőtt kilenctől-tíztől este ötig-hatig szerintem bőven elég. Beosztottam az időmet egész jól. Egyetlen tantárgy miatt se éri meg, hogy idegroncs legyen az ember. A létező összes feladatot kidolgoztam, amik várhatóak és a példatárban is benne vannak. A lelkiismeretem tiszta, úgy álltam hozzá, megtettem mindent, amit tudok.
Két hete voltam vizsgázni először belőle, megbuktam. A beugrón túljutottam elég könnyedén, a vizsga része se volt vészes, reteszkötés, jármű tengelye, csavarmeghúzás, keresztszeg. Úgy éreztem, mindegyik jó lesz, és mégis egyest kaptam. Rá pár nappal konzultáció, ahol kiderül, hogy az eredmények jók a számolásokban, csak nincs vázlat, félfeladatnyi pont mínusz mindegyiknél. Ahol meg rajzoltam vázlatot, abban is talált kivetnivalót, azt is lepontozta.
Szerdán újra elmentem ebből a tárgyból. A beugrón túljutottam, a vizsga meg totál szopás. Nyilván azok a témakörök kellenek, kicsit speciálisabban, amikből a feladatgyűjteményben van két hótegyszerű példa, világos.. Ki a faszom számít arra? Karó lett.
Most abban a hangulatomban vagyok, hogy legszívesebben felgyújtanám az egész egyetemet.
Ha ez a második alakításom nem is lett valami értékelhető, az első vizsgán egy kettesre valót szerintem akkor is összehoztam.

Aztán meg azon gondolkodtam, hogy vajon a kéthetente megejtett koncertezések lehetnek-e az okai a mechatron és a gépszerken való elhasalásomnak. De akármennyire is próbálják meg ezt belém sulykolni, nem érzem így a helyzetet. Hiszen már egy bulin se iszom le magam annyira, mint egy-két éve, az utolsó eset is Móváron történt augusztusban, bár akkor aztán fogalmam nem volt saját magamról, meg hogy mit csinálok és hol vagyok. Meg az egészre úgy tekintek, hogy szükségem van rá, mert valahol ki kell ugrálnom magamból a feszültséget, és általában nem okoz gondot, ha utána két-három nappal zh-zok vagy vizsgázok. És azt is meg kell említeni, hogy ha hétfőtől csütörtökig órára jár az ember, tanul vagy tanulgat, akkor igazán megérdemli, hogy hétvégén találkozzon azokkal, akiket kedvel. Erről pedig nehezen mondanék le. Főleg most, hogy sikerült kialakítani egy olyan kört, akik fogékonyak arra, hogy eljárjanak, és akár még attól se rettennek vissza, ha utazni kell. Egyébként alig találkozom velük, az egyetlen kapcsolódási pont a péntek-szombat. Az elmúlt fél évben egy koncert csak ürügy arra, hogy összefussunk, és az előtte-utána bandázások ugyanolyan fontossá lettek. És próbálom felkészíteni magam, hogy nem tarthat ez az állapot örökké, és mikor erről beszéltem egy hasonló ismerősömmel, aki ott van minden alter koncerten a környéken ugyanúgy, annyit mondott, a szabadidejével csakis ő rendelkezik, őt nem érdekli más, valaki bélyeget gyűjt, meccsre jár, gyúr, neki ez okoz örömet. Bár negatívabb pillanataimban képes vagyok azt gondolni, hogy ennek az egésznek semmi értelme, hiszen semmit se alkotok közben. Másfelől pedig lehet pont ez a pár év indít be majd valamit, amit magaménak érzek hogy meg kell tennem. Csak addig még látnom kell és tapasztalnom minél többet. Ki tudja.

A másik dolog, hogy valami miatt kapós lettem. Csak az a gáz, hogy pont rosszkor, ez a december-január a vizsgák miatt elég stresszes volt.
Egyszerűen érthetetlen. Ha egy emberre koncentráltam régebben, soha nem jutottam előbbre. Bár néha valakik félreértik a találkozósdit. Most párhuzamosan futnak a szálak. De igazából az egész csak szervezés kérdése. Az örök dilemma: az egyik szenvedélyes, izgalmas, vele nincsenek tabuk, még a közelben is él, de semmi másról nem tudunk beszélgetni, ja és mániája a penge; a másik kicsit gátlásosabb, nehezebben oldódik, de sokkal jobban megértjük egymást, csak hát 100 km-re van innen. És nanáhogy az utóbbival jövök ki jobban, de az előbbivel könnyen rávesszük egymást bármire. Ha pedig arra gondolok, hogy tizenévesen nem voltam éppen a népszerűségem csúcsán, azért bennem van, hogy hát élvezzük ki a helyzetet.
És még mindig sok a fellángolás, ami tart egy-két hétig, aztán mintha megunnám. Ezt azért ki kellene már nőni, gondolom.

Kevesebb mint két hét és Slipknot! Továbbra is egyedül vagyok, mondjuk ez zavar a legkevésbé.
Remélem össze tudunk futni majd a csíkszeművel Pesten.
Jó lenne egy győri Paddy is, a révais bagázzsal, vagy ezzel a pengéssel, de ez nem lenne létfontosságú.
A névnapomat megint Fruttikkal ünneplem majd, és szintúgy Sopronban, mint tavaly. Már arra is beizzítottam néhány ismerősöm.

Szólj hozzá!




.

2015-01-02 15:01 péntek

Fura dolog, hogy 2011 óta, mióta elkerültem a középsuliból, minden szilveszterkor arra döbbenek rá, mennyi mindent sikerült belesűrítenem az adott évbe. És hogy mindig megjegyzem olyankor, hogy kész-vége, ennél jobban nem lehet már überelni, aztán hát mégis. Valahol félelmetes, hogy az egyetemmel kapcsolatos dolgok, még ha egy viszonylag nehezebb vizsga is sikerül, sem javítják jobban a közérzetem, mintha csak úgy találkozgatok vagy összeröffenünk valakikkel. És próbálok rájönni, ez miért lehet, és főleg olyankor érzem magam furcsán, amikor a szaktársak komoly tervekkel állnak elő, hogy mihez kezdenének az életükkel, nálam meg konkrét tervek nincsenek, csak ilyen ködös megfogalmazások. Néha mindent sokkal fontosabbnak gondolok, mint a kötelességeket. És ez nem azt jelenti, hogy egész nap henyélek vagy munkakerülő lennék vagy nem tanulok vagy ehhez hasonló, mert dolgom van rengeteg, csak az eszem sokszor máshol jár és álmodozok. Tökciki. Valahogy sokkal többet adott az, mikor hajnalban hazakísérhettem a lányt, mint amikor jött a neptun-üzenet, hogy átmentem az Érzékelőkön. És ha erről megpróbálok valakinek beszélni, hogy akkor most ez egy általános dolog-e, minden korombelinél hasonló zajlik-e le, vagy mi van máár?, akkor végül mindig arra jutunk, hogy komolytalan vagyok, és valahol elkeserít, ha így gondolják, mert én nem vagyok az szerintem, csak éppen semmi kedvem már görcsölni folyamatosan. Így is kiteszi a napjaimat újabban az azon való morfondírozás, hogy mi lesz velem tíz év múlva, majd mikor kellően kétségbe ejtettem magam, megtagadok minden értéket, és akkor jönnek ezek az „egyszer élünk” felhangok, csak a következő egy évre tervezek, és hogy azért az izgalom is megmaradjon, összekuszálunk mindent.
Talán ezt nevezik kapunyitási pániknak biztos. Mindegy.

Szóval, szilveszter. Idén kimaradt. Olyannyira, hogy inkább úgy döntöttünk az öcsémmel, hogy itthon maradunk. Nem sok kedvünk volt az ilyen kötelező jókedvhez, meg aztán kurva hideg is volt, ráadásul engem az is taszít, hogy ilyenkor tele van nagyarcúval a város, mint pl tavaly is. És úton-útfélen mindenki azzal jön közben, hogy amilyenek az év első órái, olyan lesz a következő 12 hónap. Igazából arra jöttem rá, hogy ha egész évben megyek valahová, átlag kéthetente, akkor nagyon nincs szükségem ilyen ünnepre. Új életet meg minden másnap lehet kezdeni.

Egyébként nem mintha panaszkodnom kellene az évzárómat illetően.
Bár a szombathelyi Alvin nem valósult meg, mert a dobos Márió még lábadozott a műtéte után, dec20-án viszont itt Győrben bepótoltuk az elmaradást. Azért kicsit sajnáltam, mert tök menő lett volna duplázni azon a hétvégén Alvinból, ha már a szeptemberi 30ipszis Veszprém-Sopron kombót nem sikerült megtenni. Talán most fordult elő először, hogy nem a korlátot szorongattam egész este az első sorban, hanem a tömegben vadultam végig, de még Roadon is. El is fáradtam, rettenetesen.

A csíkszeművel összejött 29-én a 30Y az A38-on. Anyámék mondjuk nem tudtak a tervemről, ők abban a három napban Sárváron voltak, így aztán valahol még izgi is volt, hogy hűűeztitok. Mert semmi kedvem azt hallgatni tőlük, hogy „jaj hát édes fiam, minek kell mindig elmenni, nem hiszem el, hogy ez megéri”. Azt magam sem tudom, hogy megéri-e, de az élmények fontosak, és mennyi történet kerekedik minden egyes alkalommal!
A koncert pedig elég király volt, még akkor is, ha már a könyökömön jön ki minden szám. Azért július óta minden hónapban egy ipszit megejtettünk. De lassan már tényleg az lesz, hogy csak a társaságért megyek.
A lánnyal pedig továbbra se tudjuk, mi ez kettőnk között, felcímkézni meg nem akarjuk a dolgot. Bár nem tudom meddig lehet ezt a viszonyt fenntartani, mindenesetre úgy beszéltük, hogy februárban is befogad majd a Slipknot éjszakáján. Pedig az elejtett mondatok alapján simán fűzhetnénk komolyabbá a szálakat, de távkapcsolatot egyikünk se akar, így hát be kell érni ilyen félmegoldásokkal. Nem mellesleg attól is tartok, hogy amint kimondanánk, az egész el lenne rontva. Majd akkor megy tönkre végképp, ha valamelyikünk talál egy közelebbit.

Másnap, 30-án pedig kitaláltam, hogy útnak indulok Kapuvárra Intim Tornára, „miért-ne?” alapon. Még november elején megismertem két lányt Kávészünet koncerten, akkor merült fel először a dolog, de aztán nem is tulajdonítottam nagy ügyet neki, mert ugye időben messze volt még, ezerszer elfelejtik, aztán hát mégse. Koncert előtt pár nappal írtak, hogy akkor várnak szeretettel, aztán úgy voltam vele, nem szabad nemet mondani. És milyen jól is tettem! Valahogy érdekes volt, hogy mindössze egyszer láttuk egymást, és mégis végig vidámkodtuk az éjszakát. Bemutattak mindenféléknek. Gyanúsan sokszor hagytak kettesben egy kisoroszlánnal. Aztán kiderült, hogy elkéstem egy héttel, de én nem akarok szétszedni senkit egymástól, ő meg találkozni akar.

Valahol durva az egész, hogy egy-két éve le se szartak, most meg szinte választani se lehet.

Januárban van még két vizsgám. Egy gépszerkezettan és egy szerszámgépek. Remélem sikerülnek, aztán ha minden jól megy, lesz három hét szünetem. Arra meg keresek valami melót.
A következő félévre pedig megint olyan 10 tárgyat tervezek felvenni. Amúgy az a vicces, hogy szemeszterek elején mindig tök lelkes vagyok és optimista, nagy kedvvel várom az új tárgyakat, aztán a 14. héten és vizsgaidőszakban a hátam közepére se kívánom az egészet.

Január 17-én Vad Fruttikra megyek a Bridge-be, végre önálló koncert itt Győrben és nem a SZEN-re jönnek. Talán hosszabb is lesz így, aminek eléggé örülnék, és lehet a csíkszemű is el tud jönni.
Február 5-én megünneplem a szemem kétéves szülinapját, és ugyanaznap megyek Slipknotra Pestre. Egyébként megismétlődni látszik a múltkori Rammstein, egy csomó ismerősöm mondogatta, hogy így úgy amúgy jönnek velem, meg minden, erre tessék, egyedül maradtam, mert nincs kedvük-pénzük, én pedig nem akarom kihagyni. Mondjuk már van annyi rutinom, hogy keressek majd valakit, aki hasonlóan járt, mindenesetre valahol azért szarul esik. Akkor ne mondják basszus, hogy jönnek.. Egyébként kiemelt állóba van jegyem, kb rettegek attól, hogy agyonvernek, de hát a Rammsteinen se volt semmi gáz, remélem itt se lesz.
Áprilisban Hiperkarmát tervezek Sopronban vagy Veszprémben, májusban pedig Kispált Bátorkeszin.
Az Alterába bérlet megvan, még valahogy összespórolok annyit, hogy még egy (vagy kettő) feszt beleférjen nyáron.

Kb így ezek vannak most.

Szólj hozzá!




Ahol tombolt 2014

2014-12-31 17:14 szerda

02.15. - ZUP @ Sopron, Hangár
02.15. - Vad Fruttik @ Sopron, Hangár
02.21. - Mighty Roots Foundation @ Győr, Bridge
02.21. - Ocho Macho @ Győr, Bridge
03.14. - Helo Zep! @ Sopron, Hangár
03.14. - Supernem @ Sopron, Hangár
03.14. - Alvin és a Mókusok @ Sopron, Hangár
03.21. - AWS @ Győr, Bridge
03.21. - Subscribe @ Győr, Bridge
04.24. - Barbárfivérek @ Győr, SZEN
04.24. - Hősök @ Győr, SZEN
04.24. - Alvin és a Mókusok @ Győr, SZEN
04.25. - Kozmosz @ Győr, SZEN
04.25. - Kowalsky meg a Vega @ Győr, SZEN
04.25. - Punnany Massif @ Győr, SZEN
04.25. - 30Y @ Győr, SZEN
04.26. - Headbengs @ Győr, SZEN
04.26. - Supernem @ Győr, SZEN
04.26. - Vad Fruttik @ Győr, SZEN
04.26. - Péterfy Bori & Love Band @ Győr, SZEN
05.09. - Storyum @ Győr, Bridge
05.09. - Napkutya @ Győr, Bridge
05.09. - Anna and The Barbies @ Győr, Bridge
05.25. - Intim Torna Illegál @ Győr, Radó-sziget
06.06. - Belga @ Beled
06.06. - Intim Torna Illegál @ Beled
06.14. - Magashegyi Underground @ Pápa, Játékfesztivál
06.14. - 30Y @ Pápa, Játékfesztivál
06.14. - Vad Fruttik @ Pápa, Játékfesztivál
06.27. - Halott Pénz @ Tata, VízZeneVirág
06.27. - Quimby @ Tata, VízZeneVirág
06.27. - Belga @ Tata, VízZeneVirág
07.16. - Firkin @ Körmend, Alterába
07.16. - Deák Bill Blues Band @ Körmend, Alterába
07.16. - Ismerős Arcok @ Körmend, Alterába
07.16. - Supernem @ Körmend, Alterába
07.17. - Zselenszky @ Körmend, Alterába
07.17. - Konyha @ Körmend, Alterába
07.17. - Magashegyi Underground @ Körmend, Alterába
07.17. - Magna Cum Laude @ Körmend, Alterába
07.17. - Anna and The Barbies @ Körmend, Alterába
07.17. - Brains @ Körmend, Alterába
07.18. - Ed Philips & The Memphis Patrol @ Körmend, Alterába
07.18. - Ocho Macho @ Körmend, Alterába
07.18. - Péterfy Bori & Love Band @ Körmend, Alterába
07.18. - Vad Fruttik @ Körmend, Alterába
07.18. - Heaven Street Seven @ Körmend, Alterába
07.19. - Elefánt @ Körmend, Alterába
07.19. - Fish! @ Körmend, Alterába
07.19. - 30Y @ Körmend, Alterába
07.19. - Depresszió @ Körmend, Alterába
07.19. - Alvin és a Mókusok @ Körmend, Alterába
07.20. - Kafkaz @ Körmend, Alterába
07.20. - Sziámi And Friends @ Körmend, Alterába
07.20. - Pál Utcai Fiúk @ Körmend, Alterába
07.20. - Kiscsillag @ Körmend, Alterába
07.20. - Quimby @ Körmend, Alterába
07.20. - Mátyás Attila Band @ Körmend, Alterába
07.31. - Cloud9+ @ Mezőtúr, East Fest
07.31. - Magashegyi Underground @ Mezőtúr, East Fest
07.31. - Rómeó Vérzik @ Mezőtúr, East Fest
07.31. - Subscribe @ Mezőtúr, East Fest
07.31. - Alvin és a Mókusok @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Fatal Error @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Esti Kornél @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Ocho Macho @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Ossian @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Quimby @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Intim Torna Illegál @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Belga @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Copy Con @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Leander Rising @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Fish! @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Road @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Punnany Massif @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Brains @ Mezőtúr, East Fest
08.15. - Kafkaz @ Győr, Színhely
08.19. - Péterfy Bori & Love Band @ Mosonmagyaróvár
08.19. - Quimby @ Mosonmagyaróvár
08.19. - Punnany Massif @ Mosonmagyaróvár
08.20. - Kormorán @ Győr, MVBMK
08.23. - Tom Jones @ Győr, Városház tér
08.29. - Ocho Macho @ Győr, Bridge
09.20. - Magashegyi Underground @ Győr, Pálinkafesztivál
09.27. - Óriás @ Sopron, Hangár
09.27. - 30Y @ Sopron, Hangár
10.18. - ZUP @ Győr, Bridge
10.18. - 30Y @ Győr, Bridge
10.25. - B The First @ Szombathely, Mozi
10.25. - Anna and The Barbies @ Szombathely, Mozi
10.25. - Supernem @ Szombathely, Mozi
11.06. - Kávészünet @ Győr, Bridge
11.07. - Intim Torna Illegál @ Győr, Rómer Ház
11.15. - B The First @ Győr, Bridge
11.15. - Supernem @ Győr, Bridge
11.15. - Anna and the Barbies @ Győr, Bridge
11.15. - Ozone Mama @ Győr, Bridge
11.29. - Van Zozéka @ Kapuvár, Shop Stop
11.29. - 30Y @ Kapuvár, Shop Stop
12.20. - Road @ Győr, Bridge
12.20. - Alvin és a Mókusok @ Győr, Bridge
12.29. - Volume Under Kontroll @ Budapest, A38
12.29. - The Immigrants @ Budapest, A38
12.29. - 30Y @ Budapest, A38
12.30. - Intim Torna Illegál @ Kapuvár, Shop-Stop

Szólj hozzá!




.

2014-11-25 07:12 kedd

Sose tartottam még ilyen hosszú szünetet ebben a blogban. A négy hónapos intervallum elég rendhagyónak bizonyul, főleg tőlem.

A legfőbb ok az volt talán, hogy mindenki szétszóródott. Vagy abbahagyták, vagy pedig folytatták, de nekem elfelejtettek szólni. Mindegy. Nem éreztem fairnek, hogy az én életembe leskelődhetnek így továbbra is, én pedig nem tudom, velük miújság. Ez csalódásos.
Egy ilyen szokást, ami hat éven keresztül tartott, nehezen szüntet meg az ember. És az az érdekes, hogy néha úgy érzem, már kedvem sincs ezt tovább írni. Naplót persze vezetek, füzeteset, mert nem eshet meg, hogy az a sok történet elvesszen. Én mindenre akarok emlékezni.

A tavaszi események után muszáj volt egy nagytakarítás a fejemben. Felülírni, eltörölni, újrakezdeni, nagy szavak. Meg kicsit megváltozni. Amikor sokadszorra nézi végig az ember, hogy megint nem elég jó, akkor komolyan magával rántja minden. Szerencsére a koncertek és a fesztiválok jókor jöttek, és nem sok időm volt foglalkozni az előző ősszel-téllel, mert amint vége lett egy eseménynek, lázasan kerestem a következő alkalmat, ahova elmehetünk. És akkor új emberek, új hatások, új tervek lehetnek. Az egész nyár arról szólt, hogy a hétvégéinket mivel üssük el. És jelenleg is háromhónapos terveket készítek szépen.

Gondosan be vagyok táblázva, mindennapra, nem hagyok sok szabadidőt. Szeptember-október környékén melóból egyetemre, vagy fordítva. Az Audiból átmentünk a ropigyárba, az előbbin mintha megszűnt volna a takarítás, az utóbbin meg a dobozolás nem volt nagy kunszt, csak nagyon monoton.

Közben az egyetem is haladt. Voltam olyan őrült, hogy egy-két tárggyal többet vettem fel, mint általában, de úgy néz ki, hogy beletörik a bicskám. Nem akarok ezer évig egyetemre járni, és valahol zavar, hogy még mindig ekkora haszontalan vagyok, 22 évesen. Úgy gondoltam, akkor felveszek több tárgyat, hogy esetleg előbbre jussak, és ne kelljen széthúzni az egészet a kilencedik-tízedik félévig. A mostani szorgalmi időszak legnagyobb tanulsága, hogy három-négy húzós tárgy nem fér meg, egyszerűen szétaprózza magát az ember. Vagy pedig megtehetném, hogy lemondok a jó cél érdekében valamiről. Ezt amúgy meg is tettem: nagyon keveset alszom, de emiatt meg néha a kimerülés határára kerülök és zombivá válok.
A legjobban az dühít, hogy a mechatro2-vel csúszni fogok, szóval plusz egy év. És bosszant nagyon, mert értettem, szerettem is, csak éppen a zh sokkal nagyobb szopás volt az előző évekhez képest. Kicsit el is vette a kedvemet, és eljutottam oda is, hogy azon gondolkodtam, hogy vajon jó szakra jelentkeztem-e egyáltalán, de már nem szabad abbahagyni, a felén túl vagyok. Meg persze hova jelentkeznék át? Amellett, hogy így két év után sehová se érdemes átmenni, nagyon a többi közül nem is érdekel egyik se. Az elektro annyira mélyen nem mozgat meg, hogy villamosmérnök legyek. A gépész pláne nem, mindenféle gépelemek és anyagok, szerintem kicsit távol áll tőlem. Járműveshez nem vagyok eléggé otthon az autókban. Vagy átmegyek logisztikásnak, de akkor ennyi erővel kezdhetem is elölről az egészet, velük nincs sok átfedésem.. Szóval nem, én a mechatronikán maradok, mindenből egy kicsi rálátás, és robotot akarok programozni, de amíg nem jutok át ezeken a tárgyakon, a közelébe se engednek.
De ami a legfurább, hogy anyámék teljesen megértőek voltak, amikor így kiderült, hogy a mechatro2 nem lesz meg és borul a terv. De én meg nem akarok a nyakukon lenni, mindenesetre jól esett. El fogom végezni, csak a jóég tudja mikor, és emiatt vagyok tele kétséggel.

Egyetem mellett a munka nem vészes, egészen addig, amíg az első hetekben nincsen nagyon fontos dolog. Van az a háromszög, hogy válassz kettőt, szociálisélet-alvás-jójegyek, hát az alvás volt a legkevesebb ebben a félévben. A jójegyekbe meg minden beletartozik, ami görbül.
Mert ugyanúgy minden hétvégén a Bridge-ben kell lenni vagy éppen másik városban. Volt ebben egyfajta dac, hogy megmutassam, így is lehet csinálni, minél többet kihozni abból, ami megadatott, és minden percem valamilyen szinten hasznosan telik. És nem hagyhatom, hogy újra és újra azon agyaljak, hogy miért vagyok még mindig egyedül.

Egyébként ott hagytuk abba itt a blogban, hogy hazajöttünk East Festről. A párducmintással pedig nem találkoztunk utána. Az egész állatira hasonlított a 2013-as Campus utánra, Brbr-val ugyanez a szitu volt. Szerencsére most nem húztuk-halasztottuk sokáig a dolgot, pedig ráadásul ő Pestre is költözött az egyetem miatt. Három hét chatelés és skype, aztán egy hét alatt megváltozott minden, de képesek voltunk reálisan látni, és aztán közös megegyezés, de legalább nem hitegettük egymást. Ettől függetlenül felmerült, hogy jövőre szintén meglátogatnánk Mezőtúrt, vagy pedig mennénk a SZIN-re, mert az a kis csapat jófejnek tart minket. Azért örülnék neki, ha összejönne.

Az új tanévet ismét egy Felkészítő Napokkal indítottuk, Ocho Machoval, ami után egy rockbuli volt, ahol megismertem egy építészlányt. Az egész addig volt jó, amíg csak mókáztunk, majd mikor kiderült, hogy két évvel fiatalabb vagyok nála, lekoptatott a fenébe.
Ott döntöttem el, hogy én többet nem próbálkozom egy egyetemistánál se.

Majd jött az ötlet, hogy ha tényleg mindenki 17-nek néz, akkor használjuk ki a helyzetet. Sopron, 30Y, aztán 14-15 éveseket szédítettünk az öcsémmel. Egyébként furcsa volt kicsit az a sopronozás, de elég jól alakult, talán az írja le a legjobban a dolgot, hogy még futnunk is kellett az első vonatra a Hangártól. Fél év után, teljesen új csapattal, alterábás 30Y megidézés, plusz a csíkszeművel se tudom, mégis mit művelünk mi egymással, és rettegek attól, hogy ezt a társaságot is tönkretesszük.

Az áprilisi SZEN-en összeszedett révaisokkal máig tartjuk a kapcsolatot, viszonylag gyakran is találkozunk, ez jól van és tetszik. Egy-két hetente közös koncertezések, vagy hétközben lyukasórázások. Ebben a félévben volt egy csomó lyukasom, szerencsére mindig találtam valakit abból a bagázsból, akivel lehetett lógni. Persze a korkülönbség megint kis gondot okoz, de úgy látszik, csak én problémázok ezen. Számomra az 5-8 év néha sok, őket meg nem zavarja. Van egy csomó ismerősük, szóval lehet bővíteni a kört.
De hogy ez nekem mennyire hiányzott anno középiskolásként! Az osztályomból senkivel se tudtam elmenni ilyen helyekre, mindig csak a falusi bálok, a diszkók, meg a kocsmák, koncertekre nem nagyon akartak velem eljönni. A révaisok meg valamiért minden programötletemért lelkesednek, 30Y, Supernem, Intim Torna, vagy éppen slam-estek. És nagyon élvezem, hogy ennyi lány tobzódik körülöttünk, olyan frissek, kíváncsiak és lendületesek, teljesen átragad az emberre az a játékosság.
És az is annyira tetszik, hogy bárhol bármikor találkozom valamelyikükkel, örülnek nekem, és fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki. Vagy meglehet, ennek mindig is ilyennek kellett volna lennie, csak nálam sokáig kimaradt. Talán emiatt lebzselek a Révai előtt egy csomószor, talán emiatt ismerkedem tizenévesekkel, persze ilyenkor jól rám mondják, hogy egy agyi szint és hasonlók. Pedig néha úgy érzem, hogy semmi kedvem hozzájuk, mert olyanokról beszélnek, amikről azt se tudom micsodák, pedig hát én se vagyok sokkal öregebb, és mégis. Máskor meg szent meggyőződésem, hogy itt van egy maréknyi ember, és nekem az a feladatom, hogy picit irányítsam és terelgessem őket. Mekkora hülyeség. És amikor éppen próbálom hűteni magam, hogy ne képzeljek bele a dolgokba többet, mint amik, akkor derül ki, hogy igenis van erőm ahhoz, hogy össze legyünk tartva. És ez nagyon meglepő. Pedig nem teszek sokkal többet, mint máskor: beszélgessünk!, sétáljunk!: és értékelik! És az, hogy őket ismerem, odavezet már, hogy a koncerten megállítanak ismeretlenek, hogy én vagyok-e a Szvéé, mert láttak ezzel és azzal, ez egyszerűen elképesztő. De szerintem csak azért, mert van viszonyítási alapom, és három éve rohadtul nem ilyen életem volt. Az utóbbi félévben meg azt tapasztalni, hogy várnak és kedvelnek, ez azért igazán jó érzés.
Aztán egy viszonylag spontán ötletként a csíkszeművel kitaláltuk, hogy menjünk október végén Szombathelyre, Anna & the Barbies-ra és Supernemre. Egyre inkább kitoljuk a határainkat, úgy látszik, így Észak-Dunántúlon szinte bármi belefér már. És akkor ismét megerősítést kaptam. Ha én akkora faszfej lennék, ahogy gondolják néhányan, akkor Győrtől 130 km-re nem ugranának a nyakamba az alterábás lányok, amikor belépek a Moziba.
Azt is sikerült elérni, hogy minden koncertre lányokkal megyek. Olyan többet nem lesz, mint régebben, hogy haverok és szaktársak, aztán mindenkit észrevesznek az adott helyen, csak éppen engem nem. Max jön velem az öcsém és kész. És az a fura, hogy szóval ez tényleg nem hülyeség, ez tényleg magával hozza azt, hogy másokkal is sokkal könnyebben megismerkedhetek. Akárhányszor olyan csapattal mentem valahová, ahol csak az öcsém és én voltam fiúk, az újak sose néztek rám baltás gyilkosként. És aztán rám keresnek és bejelölnek és elhívnak, pedig semmi különöset nem tettem. Miért ne élvezném ki. Azt se értettem sokáig, hogy hogyan lehet, hogy egyesek TŐLEM féltik a barátnőjüket, amíg aztán egyik este a parkban kellett bujkálnunk egy foglalt csajjal. A magasságom miatt folyton szerencsétlennek hittem magam, amíg aztán ki nem derült, hogy ülve és vízszintben rohadtul nem számít. Szöveg kell csak. És eléggé el tud telni magától az ember, ha egy nála fél fejjel magasabbat fel tud szedni. Vannak érdekes helyzetek.

Egyébként úgy vettem észre, hogy a szaktársakkal viszont eltávolodtunk kissé. Leredukálódott a kapcsolatunk ilyen, kollegiális szintre. De tényleg, sehol nem találkozom velük, csak órákon, amikor meg szabadidőm van, biztos nem fiúkkal fogok lógni. A másik ok az lehet, hogy szétment a társaság is, mert valakik jobban haladnak, valakik kevésbé, valakik össze-vissza veszik fel a tárgyakat, vagy éppen dolgoznak. Szóval már az sincsen, mint az előző félévekben, hogy azért járkálok be minden órára, mert akkor legalább összefuthatok velük. Ez fura.

A következő hetek pedig továbbra is elég mozgalmasak lesznek.
Szombaton elmegyünk néhány ismerőssel Kapuvárra 30Y-ra, idén már az ötödikre. Az a legjobb, hogy nekik nem kell elmagyaráznom, hogy miért szeretem ezeket a zenekarokat, mert ugyanúgy érzik. A csíkszemű pedig teljesen ugyanolyan, mint én, csak éppen lányban. De hát persze hogy tökmessze lakik. És az is tök durva, ahogy közben-közben kiderül, hogy mennyi helyen voltunk mi már együtt ezekkel az emberekkel, csak éppen nem ismertük egymást. Ez valahol olyan, kifürkészhetetlen.
A maradék decemberre be van tervezve egy Intim Torna Illegál Sopronban, utána Kistehén Győrben.
Öcsémmel tervezünk egy Alvin-hétvégét, amikor pénteken Szombathelyen, szombaton itt Győrben lépnének fel.
És amit nagyon szeretnék, hogy összejöjjön, az Pesten egy Esti Kornél + Vad Fruttik az Akváriumban, másnap egy 30Y az A38-on, a révaisokkal és a csíkszeművel. Szerintem elég menő évzárónk lenne, de még konzultálni kell mindenfélékkel, de ez is mekkora jó, hogy bármire találok bárkit, akiről tudom, hogy érdekelni fogja. És ha menni kell, akkor menni kell, engem meg nem nehéz elcsábítani.
A nyárra pedig több lehetőséget is fenntartunk. Az Alterába mindenképp, és még a révaisokat is kellően belelkesítettem, és úgy néz ki, pár szobát mi fogunk kivenni abban a kollégiumban majd.
Nemsokára bérletet is lehet venni. Aztán hogy mi lesz ezen kívül még, az jó kérdés, de azon vagyok, hogy két-három feszt is beleférjen, és szerencse, hogy nem csak nekem vannak ilyen terveim.

Az egész egy ámokfutásnak tűnik. És igazából semmi értelme nincs, ugyanakkor meg mindig közelebb és közelebb érzem magam valamihez, amit elmagyarázni se tudok. 

3 komment




6

2014-08-09 09:59 szombat

Hatéves lett a blog.

Szólj hozzá!




East Fest 2014 2.

2014-08-04 23:17 hétfő

A péntek délelőttöt végig henyéltük a szálláson. A kollégiummal pont szemben pedig több száz fiatallal kész karneváli hangulat volt a Penny és a Lidl parkolóban, ahogy a vásárcsarnok standjainál is, jó volt őket látni, ilyen szempontból mégis csak nagyobb fesztivállapot uralta Mezőtúrt mint Körmendet.
Négyre mentünk a Fatal Errorra, mert az Alterábán az egyik lány arról próbált meggyőzni, milyen királyak, hát nem jött át, de szerintem nem is én vagyok a célközönség.
Nagy fröccsözések minduntalan, közben hívtam a párducmintást, de vagy nem vette fel, vagy ki volt kapcsolva, vagy éppen én nem vettem észre a csengést-rezgést.
Az Esti Kornél fél hatkor kezdődött, a tűző napon kaptak hetven percet, az első sorokban ismerős arcok az előző napi Magashegyiről. Eléggé tetszett, csak sajnáltam, hogy olyan kevés időt kaptak, plusz az új lemezről alig játszottak valamit, talán csak a Rohadt esőt. A Meztelent pedig muszáj lesz végre megtanulnom, körülöttünk mindenki azt várta, és kicsit cink volt, hogy nagy Esti Kornél rajongókként nem ismertük az öcsémmel. Meg azzal viccelődtünk, hogy nehogy majd rázendítsenek azokra az érfelvágós számokra, de csak a Boldogság te kurvát tolták el, ott aztán kiénekeltük minden fájdalmunk.
Ezután gyorsan elugrottunk a boltba, létrehoztunk egy rozéfröccsöt, ami alig akart elfogyni, majd szaladás vissza a fesztre, ahol már az Ocho Macho játszott nagyvígan, és milyen jó is volt megint! Egész három napban talán ezen fáradtam el a legjobban, csak a Jó nekem alatt volt megállás, egyébként tánci-tánci és ugrálás egyfolytában. Meggondolandó egy augusztus 29-i koncertjük itt Győrben, hiányom van hasonlóból.
Átszereléskor muníciószerzés, engem meg kezdett elkapni a letargia amiatt, hogy nem tudom elérni a lányt. Már éppen azon gondolkodtam, hogy keresni kell valaki mást, amikor hirtelen ott termettek a sörpadunknál, én meg örültem nagyon nekik, a mosoly pedig levakarhatatlan volt.
Közben elkezdődött az Ossian, amit csak távolról néztünk, én meg azon gondolkodtam közben, hogy mikor a pirospulcsissal ismerkedtünk, mennyire fontos volt ez a zenekar, aztán pedig a meglepődés, hogy majdnem ötéves már az a sztori. Meg elég szürreális volt, hogy a huszonéves fejemmel Ossianra nosztalgiázok, de ismertem az összes számot, hát énekeltem is őket, fura érzés volt.
A kis csapatunk igazából a Quimbyt várta nagyon azon az estén, kivéve az öcsémet. Ezen a nyáron már a harmadik, sokat nem változtattak a műsoron az előzőekhez képest, ott menőztem, hogy tudom mi mi után jön. Ezen is picit hátrább álltam, ahhoz képest legalábbis, ahol én általában szoktam lenni. És ebben a produkcióban minden a helyén van, a fényekig és a legutolsó hangig, csak annyi zavar bennük, hogy számomra ez nem olyan tombolós. És két hét múlva megint megyek Quimbyre, milyen muris.
A párducmintással ekkor végre több idő együtt, aranyoskodtunk egy sort, aztán jött egy időszak mikor egy csomószor lelépett, én meg azt éreztem, hogy csak le vagyok passzolva a barátnőihez, végül meg lett beszélve. De visszatalált mindig és ott folytattuk ahol abbahagytuk.
Majd átszerelés, és Intim Torna Illegál, de ezen se voltunk sokat, csak pár számot az elején.
Inkább kihasználtuk azt a kevés időnket, igazi fesztiválszerelem, egy szót se ejtettünk a Győr-Mezőtúr távról, és akkor minden olyan felhőtlennek tűnt, és milyen édes volt, ahogy lassan feloldódott, és onnantól már csak nevettünk és évődtünk. És milyen szép volt, és el se akart engedni.
Utolsónak még voltunk a Belga végén is, de arra is csak azért mentünk, hogy miután vége, összeszedjük a társaságot, és ki-ki merre haza aludni.

Szombat délelőtt ismét nagy alvások, majd hangulatfokozónak újra rozé.
Az utolsó napon már keményebb műfajok is voltak, ennek ellenére egy Copy Connal kezdtünk az öcsémmel, ami szintén nem jött be annyira, egykaptafa mindegyik szám és csak lötyögni lehetett rájuk. Az idő alatt betermeltünk megint egy-két fröccsöt meg rakétát.
Leanderre visszaértünk, de sajna picit késve, ráadásul csak egy órát játszottak, így meg elmaradt egy csomó kedvencem. Csak te, Ördög naplója, Szomorú Vasárnap, Viharom tavaszom.
Utána következett a Fish!, ami egy olyan banda, akiket itthon nem hallgatnék, de a koncertjeik meg brutáljók. Persze itt is csak a refréneket ismertem, de annyira nem számított, lehetett ugrálni nagyokat, plusz kerekítettünk egy meglehetősen nagy circle pitet, és már sötét volt és a sárba trappoltunk, az picit fúj volt.
Roadra a párducmintás is megérkezett, de egész koncert alatt olyan hűvös volt, engem meg ez zavart. Road-ék amúgy nagyon jól tolták, de nem mertem elmenni pogózni, mert tök nagy darab emberek voltak mindenfelé, csütörtöki Subscribe-effektus teljesen.
Benéztünk Punnanyra is, amin rohadt sokan voltak, aztán Depresszió kezdésre, később pedig megbeszélés a lánnyal.
Végül csak kibökte, hogy nem volt még ilyen helyzetben, de nemsokára Pestre költözik az egyetem miatt, találkozzunk. Én pedig örülök is, meg nem is. Kísértetiesen hasonlít ez a helyzet Brbr-ra a tavalyi Campusról. És utálom, hogy megint egy olyan lányt kellene elengedni, aki valami miatt lát bennem valamit, csak egyetlen hibája van, hogy messze lakik. És egy nálam alacsonyabb lányt sokkal kellemesebb is szeretgetni.
Aztán utolsóként Brains-en verettünk, azon is eléggé elfáradtam, tipikus fesztiválzenekar, a röfögő dubstep éjjel azokkal a fényekkel sokkal hatásosabb.
Majd vége azoknak, amik érdekeltek minket, nagyszínpad előtt letelepedtünk minden, így az utolsó napra csak összeszoktunk, jellemző, énekeltünk meg minden, nagy volt a vidámság. Majd még egy utolsó tánci a retrosátorban, de eléggé el voltunk fáradva, én meg azon zakatoltam, hogy őket se fogjuk látni kb soha.
Ezen az estén maradtunk a legtovább, fél ötkor elköszöntünk, a szálláson nem aludtunk sokat, összepakolás, leadom a kulcsot, penny, fel a vonat, és öt óra halálunalom, de szerencsére én tudtam valamennyit aludni.

Nem a koncertekről szólt ez a fesztivál, de lehet nem is baj. Viszont elmondhatjuk magunkról, hogy viszonylag spontán módon jöttünk, ráadásul ingyen, és húszezer alatt költöttem kaja-pia-vonat-szállással együtt, ami elég menő dolog, jóval többel számoltam erre a kirándulásra.
Viszont ez a három nap kevés. Megint megtörtént az, hogy harmadik napra jövünk ki jól egy összeszedett társasággal, és tökre sajnálom, hogy nem maradhattunk velük még.
Bár lehet, hogy inkább a párducmintással maradtam volna még. Mindenesetre hagyunk időt, egy találkozó belefér remélem, aztán meg az is lehet, hogy a racionális agyam megint győz. Miért mindig az elérhetetlenek iránt kell nekem érezni valamit..
Azt pedig nem ígérem senkinek, hogy jövőre ismét keletre vándorlok, bár mondtam már ezt tavaly is, és mégis az Alföldön kötöttünk ki. De legalább kalandos volt, erre más miatt fogok majd emlékezni.

Szólj hozzá!




East Fest 2014 1.

2014-08-04 11:01 hétfő

Ezt az East Festet nem nagyon reklámoztuk az ismerőseink között, utólag gondolkodva azon a három napon nem tudom, hogy melyik lett volna a helyesebb, nagyobb ismerősi körrel jönni, vagy pedig tényleg így, hogy csak az öcsémmel mentem.

Csütörtök délelőtt indultunk, két óra vonat a Keletibe, onnan két óra vonat Mezőtúrra. Kb az életünket is eluntuk, bár annyiból jó volt, hogy az utóbbi vonat másfél órán keresztül nem állt meg sehol egészen Szolnokig. Ott felszállt egy rakás fesztiválozó, a következő megálló meg a kiszemelt városunk volt.
A szállásunkat könnyen megtaláltuk, kétezer per éjszaka, olyan volt mint Körmenden. Közben arra is rájöttünk, hogy valószínűleg azért akarunk mi mindig szobafoglalni, mert büdös nagy kockák vagyunk és nem tudnánk máshol telefont se tölteni. Tiszta gáz.

A fesztiválra való beléptetéskor képesek voltunk beállni a kempingezők közé, szépen haladt a sor, aztán mi következtünk, hát mi győriek vagyunk, ingyért lennénk itt, bocs de az a másik ablak, ahol amúgy egy lélek se volt egész idő alatt, francért álltunk negyven percet fölöslegesen. De feltaláltuk magunkat, lett pár ismerős, de nem sokszor találkoztunk aztán velük.
Közben a Cloud9+ játszott, az utolsó számokra beértünk végre, de szerintem ez is tipikusan olyan zenekar, akik éjjel tizenegykor nagyobbat ütnének, ebben a délutáni idősávban a tűző napon nem lehetett nagyon élvezni.
Közben sörszerzés. Egyébként elég hamar megszegtem a fogadalmat, miszerint nem iszok, kikértem anyu véleményét telefonban, áldását adta a dologra, de akkor ne gyógyszerezzek.
Ezen a feszten is próbálták rám tukmálni ezt a repohár szarságot, annyira utálom hogy nem igaz. Semmi kedvem koncerten fogdozni egy füles poharat, miközben épp a halálomon vagyok mondjuk Alvinon. Mennyivel egyszerűbb az üres poharat csak eldobni koncert közben. A továbbiakban aztán jól kitaláltuk az öcsémmel, hogy tiltakozásként fröccsözni fogunk, azt meg mint kiderült, többnyire koccintósból csinálták, mindegy, legalább olcsóbban kijöttünk.
Cloud-ék után a Magashegyi játszott, ami megint olyan játékos és mosolygós volt, mint eddig mindig, én első sorban, összeszedtünk pár embert, és a Bíborka is cuki volt, ugyanaz a műsor, mint ezen a nyáron mindig, és most nem vittünk buborékfújókat, utólag kicsit bánom.
Aznap egyébként sokat bóklásztunk, mert nem találtuk a helyünket. Elmentünk Rómeó vérzikre, ami nem nagyon győzött meg, ami elég meglepő, mert pár éve mennyire éltem-haltam a hasonlókért. És egyre többször jöttek az olyan kérdések, hogy mi a szart keresünk mi itt keleten, akkor meg aztán főleg szarnak éreztem magam, mikor szobortestű egyedek jártak mindenhol velem szemben, kb az összes önbizalmam a sárba tipródott.
Subscribe-ra befurakodtunk az első sorokba középen, aztán a Gazinggel kezdtek, ami állati jól szólt, meg szeretem is azt a számot, csak az volt kellemetlen, amikor jöttek a partyarcok aztán elcseszték az egész pogós történetet. Utálom, amikor ököllel ütnek, aztán látva hogy arcra is céloznak másoknál inkább odább álltunk. A Subiék pedig megint olyan lendületesek és energikusak voltak mint a Bridge-ben, de az nekem jobban bejött, bár a Bálint itt is megmászta a színpadot meg tekergett meg össze-vissza szálltak a rasztái, azért beleadnak mindent és felspanolja az embert. Az más kérdés, hogy a szövegeket megint nem tudtam.
Aztán kitalálták, hogy legyen egy wall of death, mondom mellettem a párducmintás kiscsajnak, te ebben tutira nem akarsz részt venni. Végül oldalt kötöttünk ki és végig beszélgettük az egész koncertet, persze csak annyi eszünk volt, hogy a hangfal mellett, de talán jobb is, mindig egyre közelebb és közelebb egymáshoz. Imádtam a kis gödröket az arcán ahogy nevetett. És nagyon csajosan öltözködött mindhárom nap, erre ilyet szól, hogy odáig van a Children of Bodomért, meg a többi hasonlóért, nem gondoltam volna. Majd megismertük a barátnőit is, aztán akkor már társaságunk is lett a következő két napra. Átszereléskor még együtt voltunk, aztán kiderült, hogy szolnoki, már meg se lepődtem a dolgon, majd megbeszéltük, hogy ne rontsuk el, ne foglalkozzunk vele a feszt alatt.
Utána ő el egy lánnyal, én maradtam a barátnőivel Alvinon. Egyébként furcsa volt, hogy ennyire nem ismernek magyar bandákat, én meg szinte csak azokra koncentrálok mostanában. Maradtam oldalt velük, valamiért nem is nagyon akartam annyira tombolni. Egyébként az egész fesztiválra jellemző volt, hogy inkább oldalt vagy hátrább álltunk, nem is értettem magamat, hiszen mindig benn a közepén vagy első sorban, talán öregszünk.
Az Alvin pedig ugyanaz volt mint Körmenden, és furcsa is volt távol minden lökdösődéstől csak énekelni a számokat, de megvolt ennek is a hangulata. Csak az ismertebbeket tolták, de úgy szeretnék megint egy sopronihoz hasonló koncertet, ahol majd úgy fogom érezni, hogy sose lesz vége mert olyan sokat játszanak.
Közben pedig hirtelen el kezdett fújni vadul a szél, nem sokkal később szakadt az eső nagy viharral, a koncertet meg lefújták úgy a felénél. Mindenki szaladt amerre látott valami menedéket keresni, percek alatt sártenger lett az egész színpad előtt rész, aztán az öcsémmel úgy döntöttünk hogy visszafutunk a szállásra, bár utólag belegondolva lehet inkább meg kellett volna várnunk amíg eláll. Ennek örömére teljesen eláztunk, a ruháink, a cipőnk, a hajamból is csavarni lehetett volna vizet.

Szólj hozzá!




nefogazz

2014-07-30 11:15 szerda

Egy hétig csak feküdtem, gyógyszereken éltem, lázcsillapítás, fájdalomcsillapítás és fájt a húzás meg az injekciók helye, elég kellemetlennek tartottam. Az volt a probléma, hogy vasárnap még mindig 38 fölött volt a lázam, így hát hétfőn elmentem az orvoshoz, akitől kaptam erősebb bogyókat, ezzel már 36-37 fok. Most már talán nem esek vissza, viszont azt a doboz aktilduot be kell vennem a napokban, amíg el nem fogy.

Ez csak azért gond, mert arra nem nagyon lehet inni, szóval úgy néz ki, megejtem életem legjózanabb fesztiválját holnaptól Mezőtúron. Aztán lehet ennek ellenére is jól fogom élvezni, bár nem mintha olyan lennék, aki ne bírná megállni, hogy koncerteken alkoholizáljon, az egész csak elhatározás kérdése.

Egyébként ez az East Fest nem nagy eresztés olyan szempontból, hogy se Vad Fruttik, se Supernem, se HS7, se Kiscsillag. És még 30Y-ra se lehet menni („nem zenei ízlés miatt”). Persze nem mennék, ha nem lenne győrieknek ingyenes, és ha nem találnék magamnak a programban így is egy csomó olyan fellépőt, akiket vagy nem láttam még, vagy csak ritkán, szóval akár így is nézhetjük az egészet. Például Subscribe-on, Esti Kornélon, Leanderen csak egyszer voltam eddig. Viszont Quimbyből ezen a nyáron ez lesz majd a harmadik! Azért picit érdekes, hogy egyik se Győrben volt, mindig el kell utazni értük valahova máshova. A Punnanyra meg remélem most emlékezni fogok, azokon nem tudom, merre kavarhattam akkoriban.

Az augusztus elég menő lesz.
East Fest után tervezünk egy Celldömölköt a csíkszeművel meg pár alterábással, motorostalálkozó lesz, Moby Dick, Junkies, Supernem, bár elég képlékeny a dolog, és még nem is jósolok nagy jövőt neki, de legalább nem csak én lelkesedek.
Azután egy Kafkaz itt Győrben
Majd Péterfy Bori - Quimby - Punnany Massif Móváron.
Ha lesz kedvünk, talán belefér egy Vé-Feszt, de nem nagyon győztek meg az idei programmal.
Tom Jones is lesz a győri nyárzárón, ráadásul ingyenes, nem lenne szabad kihagyni.
És Felkészítő Napok az egyetemen, ahol eddig az Ocho Macho ismeretes. Le kell csekkolni a gólyalányokat.

Ja és rohadt sok tárgyam lesz, és tök nehezeknek tűnnek, de ezzel most nem akarok foglalkozni. De éltet a tudat, hogy már a felén túl vagyok, innentől már nem szabad elrontani.

Szólj hozzá!




Fogas

2014-07-26 09:17 szombat

Egy ismerősömnek megígértem pár hete, hogy becsatlakoznék hozzájuk a HIM-re, a pénzem is megvolt rá, de aztán mikor hétfőn zakatoltunk hazafelé Körmendről, kb végigszenvedtem az utat. A fogam egyre durvábban kezdett kifelé állni, és teljesen felsértette belül a számat. Sajnáltam, hogy le kell mondanom, pedig bírom mindegyiküket, még szerencse, hogy nem vettem meg a jegyet, különben rajtam maradt volna így. A keddet is túléltem valahogy, de az ősök nem voltak itthon, így csak szerdán tudtunk az üggyel foglalkozni, aztán az itteni fogorvostól kaptam beutalót, a kórházban meg ki is húzták. Életem első foghúzása, be voltam szarva mint az állat. Mert annyi volt a problémám, hogy nem tudtam mire számítsak, mindenki csak hadobált össze-vissza, vagy húzta az agyamat, hogy mi is fog történni. Szóval most leírom: beinjekcióznak, elzsibbad az egész arcod, aztán nekiesnek és feszegetik és recseg a fogó az ember fogán, de nem érez semmit, csak kellemetlen, ha három kéz matat az ember szájában. Kb ilyen beszámolót szerettem volna, nem annyit, hogy katonadolog, mindegy. Azóta itthon lábadozom, egy hetem van arra, hogy embert faragjak magamból, ha az East Festet élvezni szeretném. Láz van, meg nagy hörcsögpofazacskóm volt baloldalt, meg kicsi fájás, remélem minél hamarabb megjavulok, bár azt mondja mindenki, ez általános dolog egy foghúzásnál. De most már egyre jobb lesz, az arcom is szépen apad, talán megmaradok.

4 komment




Alterába 2014 3.

2014-07-24 21:35 csütörtök

A szombati napot azért vártam nagyon, mert jöttek napijegyes ismerősök. A csíkszemű három soproni lányt hozott magával, akik megrögzött ipszilon fanok, engem pedig délután felhívott két révais, hogy meg tudták oldani a lejövetelt, majd várjam őket a kapunál. Örültem nagyon, mert így eléggé ki lett bővítve a társaság, plusz még hozzánk csapódtak olykor a bérletes csepregiek is, szóval nagyon is élveztem, hogy ennyi alterlányka tobzódik körülöttünk. Közben az is kiderült, hogy az egyik soproni volt a SZEN-en, mondom én is, meg hogy kinn volt a beckzoliéknál akkor, mondom én is, én voltam aki kérdezte honnan a váfosz, emlékezett rá, az ilyen dolgok annyira-de-annyira!
Elefántra és Fish!-re nem mentünk be, helyettük ismerkedési est, sok rozéfröccsel, 62 fokos erdeigyümölcsös tátrateával, ami nagyon finom és itatja magát, és persze a buborékokkal, amik 30y-ra el is fogytak.
Mikor a Fish!-nek vége lett, berongyoltunk első sorba, szinte csak a miénk volt teljes hosszában, a Dadoggal kezdtek, mint Pápán, és egyébként majdnem ugyanaz volt a műsor, mint akkor. Persze belecsempészve abba a másfélórába az új EP-ről az Énte, a Dobozember meg az Ünnepel mind aki él, örültem nekik nagyon. Az pedig nagyon muris volt, ahogy a soproniak a Bogozd ki ellen tiltakozva nekiálltak kiflit enni, körbe mindenhol felrobban a tömeg, ezek meg nyammognak.
Koncert után megvártuk, amíg kijönnek, én kaptam a beckzolitól megint aláírást, de valahol elvesztettem éjjel, namindegy. A révaisok hazamentek, ezt sajnáltam, simán maradhattak volna még. Aztán meg tök jó volt az is, hogy a csíkszeműék jóban vannak ipszilonékkal, és kinn maradtak sokáig velünk. Azt már viszont nem értettem, amikor közülük páran mindenképpen be akartak menni hozzájuk a vipbe, mondom ennyire nem lehettek megszállottak, és képesek voltak ezért másfélórát szobrozni a kapu előtt.
Nekem ekkor már kezdett kicsit elegem lenni, nem a társaságból, hanem mert olyan furán éreztem magam, sétáltam egy kört Körmenden, közben a Depressziót lehetett hallani, és fájt a torkom, és alig tudtam nyelni.
Az Alvint nem is élveztem ezek miatt. Őket amúgy eléggé sajnáltam, pont rájuk esett ez az éjjeli egyórás kezdés, hét órát utaztak hozzánk, mi pedig rohadt fáradtak voltunk, és nem is volt olyan életemkoncertje feelingje az egésznek. Négy nap tombolás után ez gondolom érthető, meg Alvinék is tök jól kezelték a helyzetet, negyedóra után már módosítottak kicsit a műsoron, és akkor egy gyors egy lassú váltakozott, persze a lassúból is máskor nagy daráló szokott kerekedni. Én meg csak álltam kissé oldalt a korlátnál, földbe gyökerezett lábakkal, és égtek a szemeim.

A másnap annak jegyében telt, hogy valahogy kibekkeljem még a maradék egy estét, gyógyszereket tömtem magamba, meg ittam egy csomót, mert a torkom csak nem akart javulni és folyton kiszáradtam. Közben az is kiderült, hogy a bal felső bölcsességfogam pedig elkezdett kifelé nőni és szóval ennek tudható be, hogy a rágás se ment, kész hadirokkantnak éreztem magam. Aztán meg azon problémáztam magamban, hogy most biztos azt hiszi majd mindenki, hogy valami bajom van velük, pedig csak rohadt megerőltető volt kinyitni a számat.

Vasárnap délután háromra indultunk a feszt helyére, Kardos-Horváth János egyszálgitárral, és a szokásos délutáni első száz 250-es sörrel. Csak a mi kis csapatunk elivott ebből húszat. És milyen jó is volt ez a Kafkaz! Eleinte az ismertebb számokat tolta, aztán mintha megunta volna, és akkor kívánságműsort tartott. Akik meg rajongók, nem csak ismertebbeket szeretnének így hallani, szóval külön jó volt. És kérdezi, mi legyen a következő szám, mi meg négyen üvöltjük: „BAZMEG”, de így élőben valahogy még jobbnak tűnt, mint albumon vagy a videón. Kaptam tőle is aláírást meg képet is készítettünk.
Ezután Sziámi, akitől nem ismerek semmit, majd Pál Utcai Fiúk, akiktől szintén nem sokat, de a Legelőnek és a Gólyának nagyon örültem. Közben rozé, meg tátratea, még így utolsó napra, de olyan sok ismerős lett így a végére, hogy előállt az a helyzet megint, hogy lépten-nyomon belebotlok valakibe. A legnagyobb pozitívumának amúgy ez tekinthető szerintem az Alterábának.
Voltunk Kiscsillagon, bár nem sokat, azon is ittam valakivel, de a második részére már bementünk, eltolták majdnem a teljes Szeles lemezt, és A kis óceánt vártam a legjobban. Plusz a Menetszélt és a Sirályt.
Vége ennek is, átszerelés, összeismerkedtünk három gráciával, közülük volt egy olyan kis picúr, először kajak azt hittem, hogy tízéves, aztán hát már pedig ő tizenhét, szóval onnantól már megnyugodtam, és Quimbyn együtt is voltunk végig, de hát szentgotthárdi, még véletlenül se legyen benn az 50 km-es körzetünkben, ennek ellenére kicsit végre kiélveztem, hogy valaki felnéz rám és nem nekem kell ágaskodnom.
A Quimby pedig nagyon megérdemli, hogy hol tart most, persze nem volt olyan tombolós számomra, de azok a fények és hangok, minden klappol, mintha ki lenne centizve az egész műsor, mintha patikamérlegen számolnák, miből mennyi kell, hogy élményt adjon. Vagy egyszerűen csak sokat ittam. Kaktuszligetről is játszottak, de azok közül csak a Senki se menekült ismerem, és nem volt Most múlik pontosan, amit nem tudtak megérteni a körülöttem lévők, szerintem meg tök bátor lépés, hogy meg merik tenni. Nem csak annyiból áll a zenekar.
Utána Mátyás Attila Band, ez már csak amolyan levezető, én valamerre kóboroltam, majd vissza a lányokhoz, akik találtak egy elveszett vizslát, de nagyon kis fegyelmezetten nézte végig a koncertet.

A szálláson már nem sokat aludtunk, összepakolás, aztán állomás, de úgy érzi az ember, hogy még kicsit maradna, csak pár napot, ennyi jófej lánnyal és fiúval. Mit számít, hogy nincsenek hangzatos külföldi nevek, mindenki mindenkinek a barátja, egy kertben jóformán, ahol a legjobb alternatív bandák lépnek fel. És annak is örülök, hogy a csíkszeművel jól megtaláltuk a közös hangot, zsákbamacska volt az egész amúgyis. Én ide vissza fogok jönni, ahogy az első fesztiválozó csepregiekkel meg a többiekkel beszéltem, ők is ezt tervezek, a szobatársunk meg állandó látogatója a fesztnek kezdetek óta, szóval vele biztosan lehet számolni. Még mindig hiányzik. És lehet, sok minden kimaradt a posztból, de mindent nem is lehet és nem is szabad. És amint lehet venni early bird jegyet, meg fogom szerezni, és jövőre ugyanitt, és remélem még több ismerőssel.

Szólj hozzá!




Alterába 2014 2.

2014-07-23 21:19 szerda

A csütörtöki napon már háromkor elindultunk, mert akkor kezdett a Zselenszky. Hallottam már róla, de hogy kiféle-miféle lehet, fogalmam se volt. A kisszínpad előtt voltunk húszan, de szerintem sokat is mondtam, nagyon kevesen jöttek ki. Eléggé sajnáltam szegényt, hogy a legnagyobb melegben kell neki fellépnie, de nagyon jól kezelte a helyzetet, és még így is viccelődött mindenfélével. A délutáni idősávban amúgy 250 volt az első 100 sör minden nap, nyilván amiatt is jól jött ez az egész, bevertünk valami négyet ott helyben, meg is látszott rajtunk aztán.
Zselenszky pedig nagyon tetszett! Végig szimpi volt és természetes, persze néha elnevettük magunkat egyes szövegrészleteken, mert annyira.., nem is tudom, szürreális némelyik, hogy nem tudtuk visszatartani. Mikor vége lett, gyorsan kértem tőle aláírást, és kiderült, nem nagyon jár Győrbe sajna. Na majd ha a közelben lesz valamikor máskor, akkor elmegyek, addigra talán a szövegek se lesznek ismeretlenek.
Majd vártunk másfélórát, addig spár, mert már kilyukadt a gyomrunk, de egy falat nem ment le.
Aztán vissza, ahol a Konyha kezdett először, bár ők nem győztek meg annyira.
De utánuk Magashegyi, amiben sose kellett még csalódni. Olyan varázsos. És bevetettük a buborékfújókat, és elég nagy sikere lett, környező emberekkel mókáztunk vele, és kb minden fotós le akart kapni. Illett a hangulathoz, négy kis dobozkából fújtuk, és a Bíborka is aranyos volt, csupa szeretemszámot játszottak.
Utánuk Magna Cum Laude volt, ami hát nem nagyon érdekelt minket, megvártam Bíborkát, elújságoltam neki, hogy a mostani fellépésük volt életem 200. koncertje, meg aláírta a számlistám meg ilyenek, aztán a csíkszeművel nagy fröccsözések és sörözések és kajálások folytak, majd egy másik fruttikcsoportos csajt is összeszedtünk.
És akkor mentünk Anna & the Barbiesra, ami veszett jó volt, sajnálom-pumpáljál, de nem maradtunk sokat, mert a csíkszeművel egymásra találtunk, aztán inkább kinn a parton kiterjesztettük a szeretetet. Az egész öt napban érdekesnek tűnt amúgy, hogy pár fröccs után valahogy sose tartottuk a távolságot, napközben meg tiszta félénkek voltunk egymással. És nagyon hasonlóak vagyunk, kb egymást tesztelgettük ismeretlenebbnél ismeretlenebb zenekarokkal, kiálltuk a próbát. ÉS még az is kiderült, hogy a tavalyi celldömölki Fruttikon mellette voltunk, és még képpel is bizonyítja, mikvannak.
Koncert végére visszamentünk, aztán lassan Anna is kijött, gyorsan kép, aláírás, cuppanós, tiszta festék lett az egész arcom, de legalább most sikerült elkapnom. Megismerkedtünk mindenfélékkel, és nanáhogy a soproni Alvinról közülük is felismert valaki, engem az a koncert üldöz.
Éjjel egykor még volt egy Brains, de azon se maradtunk, csak a padoknál hallgattuk, picit bánom így utólag, de már mindegy.

Egyébként mindennap hajnali négyre-ötre érkeztünk vissza a szállásra, de valami miatt sose tudtunk aludni, legalábbis a csíkszeművel ebben a helyzetben voltunk. Az öcsém persze horpasztott vígan. A szobánk keletre nézett, aztán minden reggel besütött a nap, meg kerepeltek a gólyák a túlsó kéményen, vagy egyszerűen csak fel voltunk pörögve még akkor is. Aztán ilyenkor csak döglődések folytak, bár volt egy olyan nap, amikor annyira meg voltunk zuhanva, hogy a lánnyal másfél óráig csak bámultuk egymást tök kussban, miközben az öcsém aludt. Az már egy állapot volt.
Az is vicces volt, ahogy azon versengtünk, melyikünk tud olcsóbban megkajálni, párszáz forintból, hogy aztán majd éjjel elverhessünk a feszten minél többet.

Pénteken végre vodkáztunk is, elvégre Fruttik volt aznap. De már néha úgy éreztem, hogy egyre kevésbé bírom ezt a vodkanarancsdolgot. Kinn a bejáratnál is szereztünk még egy embert magunkhoz, aztán benn vártunk Ochora, ami pörgős, spanyolos és szabad volt, ja és kurvameleg abban a sátorban.
A Péterfy Borin részünkről kimaradt, öcsém persze csorgatta a nyálát első sorban, addig mi betankoltunk Fruttikra.
Ami állat jó volt, szinte ugyanaz a setlist, mint Pápán, csak kicsit megkeverve. Első sor, és már rögtön ellőtték az Embergépet, de végülis annyira nem számított. És normális emberek voltak, nem mint a SZEN-en, és mindenki a barátunk körbe-körbe. Nem hiszek ordítós volt, ahogy a Darabok is (meg is lett a következménye). Az Éjszakán pedig jól megugráltatott minket ismét.
Utána készítettünk a Marcival képet a csepregi társasággal, de sietett, és nem maradt sokáig.
Aztán megcsappant a tömeg, éjjel egykor HS7, ami nem volt a legjobb, az se jó ilyenkor már, hogy csak azok maradnak, akik nagyon be vannak nyomva és nincs jobb dolguk, de a számokat nem is ismerik jóformán. Szóval ez elvett kicsit az élvezhetőségből, ráadásul már megint pogózni akartak a Dél-Amerikán. De a „nincs harag” még mindig nagyon üt, az sose fog hatástalanná válni, úgy látszik.

Szólj hozzá!




Alterába 2014 1.

2014-07-22 16:41 kedd

Az Alterábával annyi bajom volt csak, amíg volt a várakozás időszaka, hogy itt csak magyar előadók vannak, és általában ha az ember fesztiválra akar menni, szeretne valami külföldit is látni. Aztán ez a dolog már az első napon megdőlt, szerencsére.
A SZEN környékén körvonalazódott egyre jobban, hogy el szeretnénk menni Körmendre, ráadásul már áprilisban is sikerült elültetni a bogarat egyesek fülébe.
Volt egy sárvári lány, akivel a fruttikos csoportban beszélgettünk a pápai Játékfeszt plakátja alatt, úgy áprilisban, majd pedig Pápán meg is ismert (én persze őt nem), miközben a 30Y-éktól akartam aláírást. Ha visszagondolok rá, még mindig olyan döbbenetes, ha ott nem szólít le, nem alakult volna ennyire jól. Aztán chatelések, kiderült, Alterábát akar, jé én is, de a barátnői visszamondták, ő pedig ilyen koncertőrült, nem akarja kihagyni, hát gyere velünk. Aztán én szereztem magunknak szállást, de ő nem szeretne egyedül sátrazni, végül magunkhoz vettük, nem győzte meghálálni. Én is elég furának éreztem, mindössze egyszer látom, és egyből vele tölteni rá egy hónapra öt napot, de hát minden klappolt, érdeklődés megvolt, és a fanyar humor is, nagyon nem lőhetünk mellé.
Közben másokkal is meg lett beszélve, valaki egy napra, valaki bérlettel.

Szerda délelőtt fel a vonatra, két átszállás, Szombathelyen összefutni a sárvári lánnyal, akinek indokolatlan csíkszeme van, ha nevet, és már a Körmendre tartó vonaton sikerült elég jól egymásra hangolódni. Átkozottul örültem, végre nem nyúltunk mellé. Plusz még jól is jártunk vele, hiszen ötödszörre jött Alterábára, ismerte a várost és a helyszínt, a szokásokat, voltak sztorik, nagyon könnyen kijöttünk kezdettől fogva.
A kollégium közel volt az állomáshoz, 1500 per éj, semmi extra, simán megérte, és úgyis csak egy nyugodt helyet akartunk ahol alhatunk, bár addig nem halok meg, amíg nem fogok sátrazni egyszer.
A délutáni henyéléskor azért még vártunk egy soproni lányra, akit a márciusi Alvin-koncertről ismertem meg. A feszt előtt pár nappal kiderült véletlenül, hogy ő is egyedül maradt, csak egy napra jönne Supernem miatt, hát mondom, gyere velünk. Gyakorlatilag róla se tudtam sok mindent, csak amolyan bulis ismerős, talán emiatt volt picit kínos az első fél óra, de aztán feloldódtunk így négyen szépen lassan.
Aztán spár, ahol alapanyagok beszerzése, aztán kiballagni a feszt helyére, ami igencsak barátságos. A Campushoz képest ez nagyon kicsi fesztivál, területre és nézőszámra is, de pont ez adja meg a báját az egésznek, nincsen nyolc színpad, nincsen vidámpark és egyéb, csak egy sátor egy színpaddal. Plusz a töltés, a Rába, néha olyan kerti party feelingje volt, és jó érzéssel ment az ember minden délután át a kapun.
Először Firkinre néztünk el, pár számig, aztán felfedezőkörút, meg ivás, meg evés, a szokásos. Valójában ez a szerdai nap csak arra volt jó, hogy szokjuk a helyet.
Ismerős Arcokra nem mentem be, viszont a Deák Billt ki nem hagytam volna, és akkor döbbentem rá, hogy mennyi számot nem ismerek még vagy már picit elfelejtettem, de nem számított, végre láthattam az öreget. És az is olyan kedves volt, ahogy nem győzött hálálkodni, hogy ilyen sokan eljönnek még mindig, ha ők zenélnek, és hogy ezért megérte felépülnie.
A nap végén Supernem volt, éjjel egykor, elég sokan hazamentek, és ez egy általános dolog volt végig az öt napban, hogy az utolsó előadót már jóval kevesebben várták meg. Ennek ellenére pörgős lendületes volt, ahogyan mindig, eljátszották majdnem a teljes új lemezt, én első sorban, hátrébb meg egy laza pogó, közben összeismerkedtünk pár emberrel, akikkel aztán minden nap lehetett lógni, szereztem számlistát, Papp Szabiékkal szignózva, és elég sokáig velünk maradtak, mivel a soproni lányt már elég jól ismerik, valami huszonötödik Supernemnél jár. Aztán megvártuk vele a vonatát, és felvetődött egy celldömölki Supernem+Junkies, ami pár hét múlva lesz, ha úgy jön ki a lépés, megoldható lesz szerintem négyünknek.

Szólj hozzá!