HTML

A krokodil hosszabb-e, mint zöldebb?

Friss topikok

Ahol tombol 2014

02.15. - ZUP @ Sopron, Hangár +
02.15. - Vad Fruttik @ Sopron, Hangár +
02.21. - Mighty Roots F @ Győr, Bridge +
02.21. - Ocho Macho @ Győr, Bridge +
03.14. - Helo Zep! @ Sopron, Hangár +
03.14. - Supernem @ Sopron, Hangár +
03.14. - Alvin @ Sopron, Hangár +
03.21. - AWS @ Győr, Bridge +
03.21. - Subscribe @ Győr, Bridge +
04.19. - 30Y @ Tatabánya, Roxxy
04.24. - Barbárfivérek @ Győr, SZEN
04.24. - Hősök @ Győr, SZEN
04.24. - Alvin @ Győr, SZEN
04.24. - Paddy @ Győr, SZEN
04.24. - Andro @ Győr, SZEN
04.25. - Kozmosz @ Győr, SZEN
04.25. - Kowalsky @ Győr, SZEN
04.25. - Punnany Massif @ Győr, SZEN
04.25. - 30Y @ Győr, SZEN
04.26. - Headbangs @ Győr, SZEN
04.26. - Supernem @ Győr, SZEN
04.26. - Vad Fruttik @ Győr, SZEN
04.26. - Péterfy Bori @ Győr, SZEN
05.02. - Edda @ Komárom
05.03. - Lord @ Gyarmat
05.03. - Ocho Macho @ Komárom
05.09. - Beatrice, Győr, Retrofeszt
05.09. - Esti Kornél @ Kapuvár
05.09. - Kozmix @ Győr, Retrofeszt
05.09. - Karai Anna @ Sopron, Hangár
05.09. - Fish @ Sopron, Hangár
05.09. - Ganxsta @ Sopron, Hangár
05.09. - Napkutya @ Győr, Bridge
05.09. - Annabarbi @ Győr, Bridge
05.09. - Lord @ Győrújbarát
05.09. - Road @ Győrújbarát
05.09. - Blues Company @ Győrújbarát
05.10. - Irie Maffia @ Sopron, Hangár
05.10. - Kalapács @ Győrújbarát
05.10. - Ossian @ Győrújbarát
05.10. - Rudán Joe @ Győrújbarát
05.10. - Zorall @ Győrújbarát
05.25. - ITI @ Győr
05.30. - Paddy @ Móvár
06.06. - Belga @ Beled
06.06. - ITI @ Beled
06.07. - Pokolgép @ Bp, Pecsa
06.14. - Neoton @ Győr, Városház tér ?
06.18. - Kispál @ Orfű, FOO
06.20. - Hooligans @ Győr, Szentivánéj
06.29. - Demnjén @ Tata, VízZeneVirág
07.06. - Arctic Monkeys @ Sopron, VOLT
07.12. - Bikini @ Tápszentmiklós
07.13. - Lord @ Tápszentmiklós

ALTERÁBA, Körmend ???
07.16. - Sziámi
07.16. - Firkin
07.16. - Deák Bill
07.16. - Ismerős Arcok
07.16. - Supernem
07.17. - Konyha
07.17. - Magashegyi
07.17. - MCL
07.17. - Annabarbi
07.17. - Brains
07.18. - Memphis Patrol
07.18. - Ocho Macho
07.18. - Péterfy Bori
07.18. - Vad Fruttik
07.18. - HS7
07.19. - Elefánt
07.19. - Fish!
07.19. - 30Y
07.19. - Depresszió
07.19. - Alvin és a Mókusok
07.20. - PUF
07.20. - Kiscsillag
07.20. - Quimby
07.20. - Mátyás Attila Band

07.19. - Lord @ Lébény
07.25. - Lord @ Kapuvár
08.19. - Péterfy Bori @ Móvár
08.19. - Quimby @ Móvár
08.19. - Punnany Massif @ Móvár
08.20. - Kormorán @ Győr, MVBMK
08.22. - Insane @ Vásárosfalu, Véfeszt
08.22. - Hősök @ Vásárosfalu, Véfeszt
08.30. - Lord @ Sitke
08.30. - Ossian @ Sitke
08.30. - Kalapács @ Sitke
09.05. - P. Mobil @ Csókakő
09.05. - Ossian @ Csókakő
09.13. - Lord @ Győr, ETO Park
10.18. - Lord @ Csorna
10.20. - Deathstars @ Bp, A38

maradniszaladni

2014-04-22 21:55 kedd

A húsvét a tanulás jegyében telt, mint akármelyik ünnep az elmúlt két évben. Valahol azért sajnálom, hogy így alakul. Amikor én élem az életem, akkor a többieknek van dolguk, mikor egy-egy ünnep van, akkor meg nekem sűrűsödik be a mindenség. Ugyanez van a karácsonnyal is, bár ott nehezebben élem meg, hogy míg itthon sütnek-főznek-készülődnek, addig én példákat oldok meg.
Egyébként, jól haladtam a kitűzött tervekkel, a mechatróból az összes hajtást és rezgőmozgást begyakoroltam, a digithálót is sikerült átismételnem.
Ennek ellenére az utóbbiból a mai zh-n megbuktam, mert megint egy olyan feladatot kaptam, aminél nem vagyok a helyzet magaslatán, a végére már csak maszatolás volt az egész. Az első, harmadik, ötödik… impulzusra kellett volna felvillannia a lednek, ehelyett második, negyedik, hatodik… Kedden javítok, remélem több szerencsém lesz.
Kaptam egy tökjó kockás inget megint, de ez rövid ujjú, de szerintem rohadt jól áll.
Holnap nincs tanítás, mert TDK. Így hát elmegyek  a szöszihez hajat vágni, hogy menő lehessek a hétvégén. Lassan eljön az a pont, hogy cikinek fogom érezni, hogy háromhavonta fodrászhoz járok, de mit lehet tenni, ha ilyen gyorsan visszanő, és úgy meg szar.
Egyébként vicces lehet azt látni, ahogy itt vergődünk az öcsémmel, hogy legyen már csütörtök legyen máááár csütörtööööök. Ráadásul olyanokon problémázunk, amire én soha az életben nem gondoltam volna: hogy melyik nap mit veszünk fel, úristen.
Kiváltottam a karszalagomat is. Plusz szereztem vodkát, mert a Fruttikra kelleni fog. Mekkora hülyeség ez is, jézusom, de újra akarom élni a tavalyi SZEN vagy a soproni koncert feelingjét.
És eddig úgy néz ki, hogy csütörtökön Alvin után hazajövök, a másnap hajnali mechatro miatt. Szerintem ennyi még belefér.

Szólj hozzá!




hiába villog a tévé a diszkógömb meg az oltár

2014-04-18 11:49 péntek

Nevetséges, hogy megint mikbe bele nem megyek, „mert nekem ez jár” alapon.
Igazából mindig is azt szerettem volna, hogy legyen egy normális lány mellettem, akiért érdemes ezt az egész életnek nevezett valamit csinálni. És évek óta az megy, hogy találnak helyettem mást. Még akkor is, ha csak ismerkedős az egész először. Persze nyilván már nem úgy élek meg egy hasonlót, hogy úristen vége a világnak. Majd találok jobbat, majd találok szebbet. Úgyis az egész csak arról szól nagyátlagban, hogy kivel lehet megjelenni és villogni. Harag sincs bennem, csak fáj, hogy akit szép lassan megszeretek, az másé lesz, újfent. Ráadásul pont az, akinek egyre többet mersz elmondani magadról. A körülmények mintha sose akarnának nekem kedvezni. No és persze mintha az igények se lennének összeegyeztethetőek. Alkalmazkodni valakinek az aktuális dilijéhez elég fárasztó, bár elismerem, hogy én se vagyok könnyű eset. Nem is értem, hogy korombeliek hogyan várhatják el tőlem, hogy én olyanokon gondolkodjak, hogy mi lesz velem tíz év múlva. Amikor arról sincs fogalmam, mi lesz ebben az egy évben. Persze aki tizenévesen megélte azokat a dolgokat, amiket én csak az utóbbi két évben, persze hogy nem érti meg, mi a jó abban, ha szétcsapja magát az ember, egy este alatt összekuszálok mindent, aztán meg levonjuk a tanulságot. Tisztára olyan, mint Brbr után, de hát ő sem volt itt eleve, fizikailag. Azt sem értem, hogy mit erőlködök tulajdonképpen, miért zizegek én is a komolykapcsolat hülyeségen, amikor szemmel láthatólag nem jutok abban a témában előbbre. Meg egyre inkább úgy tűnik, hogy senki se érdemel meg. Ugye a nézőpontok, inkább fogalmazzunk így, minthogy jaj miért nem kellek senkinek. És nem éri meg nem tartani több vasat a tűzben. Túlságosan leragadtam, mert úgy tűnt, most meg fogja érni, de idő kellett, elvileg, meg nekem is, mert nem bízok senkiben se annyira. Aztán persze hogy elkéstem. Mikor már realizáltam, hogy ez nem csak részegen kavarás a részemről, kiderül, hogy mást fog választani. Hirtelen nem is tudtam, kire haragudjak.  De talán még mindig nincs itt az ideje, hogy lenyugodjunk. Csak az bosszant, amikor a buszon látom és hallom, hogy a hümmögő retardáltaknak is van párjuk. Vagy ha nincs, a holdudvara vihogva tapsikol neki a sületlenségei miatt. Vajon mit csinálhatok rosszul. Persze ha ezt megkérdezem, akkor kapom a sablonszöveget. Amiknek a leghasználhatatlanabb üzenete, hogy majd eljön a te időd is. El a faszt. És majd akkor, ha nem is számítok rá. Ezzel etessék a legjobb barátnők egymást, ne engem. Persze ez ennél azért komplexebb. Mintha tűt keresnék a szénakazalban, hogy kölcsönös legyen, ne pedig „mindegy, egyelőre jó lesz”. Arra is rájövök szépen, hogy saját magamon kívül senki se fontosabb. Amúgyis imádnak szenvedni, meg hogy majd ők betörik az illetőt. Szerencsére nézek ki már úgy, hogy bárkihez oda merjek menni, és akár még sikerrel is. Méghogy nem a ruha teszi az embert. Mióta történt ez a stílusváltás, plusz törekedünk a mindigmosolygásra, elképesztő könnyűnek tűnik. Ideje végre leszámolni az ideákkal. Különben is, amiket eddig elértem, azt csakis saját magamnak köszönhetem. Maximum a szüleimnek tartozom köszönettel. Életem fontos eseményeinél valahogy mindig ott lettem hagyva. Hányszor előfordult, hogy világosan megmondtam, hogy mondjuk egy hétig nem nagyon érek rá, mert vizsgák, kicsit belehúzni, jövőtépíteni, satöbbi, erre képes úgy értelmezni, hogy hanyagolom. Persze ha ilyenekről említést teszek, jön a nagy fölhördülést és hüledezés. Nem mindenkinek jön be úgy az élet, hogy huszonegykét évesen összeköltözést tervezhet. És ez akkor lesz majd rossz, ha tényleg lesz valaki újra, akiért megérné, de az idióta rögeszmém miatt nem fogom észrevenni. Vagy felszedek valami tizenhat évest, azok úgyis alig várják, hogy kiposztolhassák végre, hogy járnak valakivel. Minél nagyobb körkülönbséggel persze. De azt ne mesélje be nekem senki, hogy a 17-28 variációban egyenlőség van, eszednél vagy biztosan. Addig nem lesz egyenlőség köztük, amíg az egyik dolgozik már, a másik meg a föcidogára készül. De nem számít, az idő innentől úgyis nekem kedvez. Az meg csak hab lenne a tortán, ha sikerül ez a mechatro. Csak ha ilyenekbe belegondolok, sose érzem fairnek a dolgot. Azért felesleges kimondani, hogy igen, ez már komoly, hogy utána két hónap múlva meg azt mondjam, hogy bocs, de találtam jobbat nálad. Mert kisanyáim, két hét alatt nem lehet megismerni egy embert. Akármekkora lila köd is van a szemeteken. A megalkuvásból meg nem kérek. Alkudtam én meg eleget. Meg aztán az ismerkedésről is elképesztő elképzeléseik vannak egyeseknek. Annál kiábrándítóbb nincs számomra, mikor ott ül mellettem a padon, és mindenre csak bólogat. Vagy túl sokat várok, hogy legyen véleménye azért? Vagy ha mindig én keresem az illetőt, de ő aztán soha, ő nem fogja „megalázni magát”, pedig azért jól esne nekem is, hogy eszébe jutok, de mindegy, van ilyen réteg is. Tényleg nem tudom már, hogyan álljak az egészhez. Itt mindenki kibaszott boldog. És kinek van rám ideje, azt sem tudom. És nagyon irritál, amikor fölényeskedve megjegyzik, hogy ők többek, és gratulálnak nekik, mert éppen eljegyezték egymást. Mindenkinek a nézőpontjait megértem, sose hordom le a másikat, ha nem azon az oldalon áll, ahol én, akkor velem kapcsolatban ez miért nem működik fordítva? De nem baj, értik a világ működését, amiről kb senkinek nincs fogalma, és átkozottul érettek, mert kilencedikben tíz évvel idősebb faszija volt, ugyan már kedvesem. De lehet, nekem is át kéne állnom erre a módira, de előtte még az utolsó darabkáját is ki kell ölnöm a gondolataimból annak, hogy jaj nehogy kihasználásnak vegye szegényem. Valójában teljesen mindegy. Ez az élet rendje. Amikor otthagyott engem tizedikesként egy egyetemista miatt, mert ő sajna nem tudja megértetni magát a korosztályával, az gecire jól esett. Én is megtehetem akkor. Csak annyit kell mondanom, egy viszonylag komolyabb-kitárulkozó beszélgetéskor, hogy ez igazán érett gondolkodásra vall, elalél, és senki se hinné, de beválik. Meguntam már azt, hogy a nagy többség amint megtudja, hogy egy évben születtünk, kb úgy pattint le, ahogy akar, úgy, hogy kb nulla infója van rólam ezen kívül. Csak utálom, hogy ennek meg ilyen, bosszút állok a világon felhangja van. Nekem nincsen semmim, és ha lenne is, ne azért szeressenek, mert az érdek úgy hozza. És ne sajnálkozzon, hogy milyen jó is nekem, hogy ennyi helyre eljárhatok. Jahogy most irigykedsz rám, mert a nyakamba veszem a világot, ha kell, ahelyett hogy a négy fal között bámuljam azt, aki csak azért van, hogy legyen valaki. A varázslat a kerítésen kívül van, még ha rögös is. És ahol az élet elvesz, egy másik helyen megjutalmaz. Én nem azért utazgatok ennyit, viszonylag sokat, mert olyan hű de nagyon megtehetem. Hanem mert nincs más, örömöm, vagymim. Hanem mert ennyi kijár nekem is. Egyébként fogalmam sincs, mi után keresgélek az olyan estéken. De a Campus utolsó napján, Brbr-tól hajnalban eljövet, egy kihalt debreceni utcán, az ország túlsó felén, a padon fekve dúdolni, az Üveges Oázist, az megfizethetetlen! Az az éjszaka tarthatott volna örökké is. Vagy Vé-feszt után hazavonatozva a napfelkeltét nézni, abban a szutyok személyvonatban, ahol mávszag és borszag terjengett. Vagy a decemberi soproni Road után éjjel végighallgatni a Darabokat egy buszmegállóban, és szorít-szétszakít minden. Egy csomó olyan pillanat, ami ha fáj is, teljesen belém égett. És nekem kellenek az ilyenek. Ha lehorgonyzok, akkor úgyse mehetek majd szinte sehová. Aztán lehet itt majd mondani, hogy hát de nem is, nem jól látom, de nem az látszik, alig tudom a szaktársaim is kicsábítani az aktuálisuk mellől néha. Bár megértem. Én is ilyen lennék, gondolom. De gyorsan túljutok ezen is, keresek hát másokat. Aztán vagy beválik egy társaság, vagy nem. Csak azt sajnálom, hogy ez a soproni csapat széthullik. Vagy ha mégse, az öcsémmel már nem leszünk benne úgy. Max bulizunk, jóleső felszínesség. Jobbnak tűnik így. Havi két találkozással baráti társaságot se lehet nagyon fenntartani, más kapcsolatokat még úgyse. Az eszemmel tudom. Az eszemmel én mindent tudok. Kellenek a valós érintkezések, abból meg arányaiban nézve veszett kevés volt. És tisztában lehettem volna egyes helyzetekkel, mégis belekeveredtem. Csak az feszít szét, hogy úgy érzem, megint csak egy pici hiányzott volna.
És nem tudom, mit fognak ebből a frusztrált posztból kihámozni mások, hazugság lenne, ha azt mondanám, nem érdekel. Kicsit azért érdekel. A valóságban úgyse mondhatom el senkinek. Blogon elmondom mindenkinek.
Az én életemben nincs egy állandó pont. Bár ilyen viselkedéssel nem csodálom. De nem érzem magam rosszabbnak másoknál. Tudom hol helyem, csak a másik felem nem találom. Mindenkiben van valami kivetnivaló. Vagy ha nincs, akkor meg a körülmények játszanak közbe. És nehéz lesz kimagyarázni ezt az egészet, de ha egyedül vagyok a gondolataimmal, az előbb vázolt szarságok mérgeznek. Társaságban meg röpködök virágról virágra. Az pedig aztán pár napra elnyomja ezeket a dolgokat. Mindig ez a kettősség.
De igazából nincs idő szomorkodni, remélem most megszabadultam mindentől, hogy itt leírtam. Még ha nincs is mindenben igazam. Nyersen megfogalmazva talán jobban üt. És szerencsére egy rakás lehetőség van változtatni, SZEN-től, Retrofeszttől kezdve, Beleden, Móváron, Véfeszten át, Alterábáig-Fezenig, annyi minden vár még. Látnom kell és élményeket gyűjteni és megismerni újakat. Ezlesz. Ezlesz!

2 komment




Dexter zh RSS

2014-04-14 22:51 hétfő

A hétvégén befejeztem a Dextert. Elég fura vége lett, de igazából bárhogy is oldották volna meg a lezárást, sehogy se lett volna jó mindenkinek. Ez meg ilyen köztes megoldás. Bár ez az utolsó évad eléggé nagy katyvasz lett, de azért szerettem.
Most a soron következő a HYMIM, amik éppen kijöttek eddig, nyolcadik évadtól, de eddig eléggé csalódás, főleg ez a ripacskodás, vagy nem is tudom, az előző évadokban is ennyire túljátszottak mindent a színészek?

A másik történés meg a rezgőmozgások és a hajtások, most úgy érzem, nincs félni valóm, ez meg talán ad annyi löketet, hogy ne félve menjek majd jövő héten zh-ra.
Most csütörtökön esedékes egy minőségbiztosítás zh, ami a világ legeslegfontosabb tárgya, semmi két kreditért. Ha nem kezdődött volna mindig este hatkor, talán még be is jártam volna.
Hihetetlen amúgy, hogy mennyire mondtam, hogy majd ebben a félévben sokkal komolyabban veszek mindent, így a végére már nem nagyon maradt meg a lendület. Persze még mindig több órán vagyok ott, mint a nagyátlag, mindegy.
Annyi a szerencse, hogy ezt a minőségbiztosítást állítólag ki lehet bekkelni egy tizenöt oldalas pdf-fel.

A blogolról mindenki megy a szélrózsa minden irányába. Itt a gépen könyvjelzőztem mindenkit, aki fontos, vagy akit szoktam olvasni, de ez így nem fekszik valahogy. Aztán megvilágosodtam, hát akkor szépen visszatérek az RSS olvasáshoz, és lám, így egyben van mindenki. Ezen felbuzdulva már a telefonomra is keresgélek valami jó alkalmazást, de eddig nem sok sikerrel. Kellenek a fenének a csupa csiricsáré blogok, a mobilnetemet meg zabálják a rájuk feltöltött képek. RSS-en majd beállítom szépen, hogy csak szöveg, aztán szevasz. Ideiglenes megoldásnak megfelel.

Szólj hozzá!




szólj ha látod magad

2014-04-11 21:52 péntek

Szerdán voltam úszni. Ez volt a hetedik. Talán lehet már azt is mondani, hogy egyre jobban formában leszek, vagy mi. Előző félévben ilyen negyvenöt perc alatt sikerültek a negyven hosszok, mostanra ezt sikerült harmincöt percre felhozni. Persze ettől még olimpiai bajnok nem leszek, de valahogy jó érzés. Plusz sikerült egy olyan technikát találnom, amivel hasíthatok tök gyorsan anélkül, hogy megerőltetném magam. De csak akkor tudom bevetni, ha kevesen vagyunk a pályán, ha nincsenek lassító akadályok.

Elég laza hét volt, se zh, se labor. Annyi okoz már csak fejtörést, hogy a mechatro zh-t április 25. hajnalra tették. SZEN idejére. Alvinos-Paddys nap utánra. Ez eléggé beleszarik a tervekbe, nem merek bevállalni egy másnapos zh-írást, főleg nem ebből a tárgyból, de kihagyni se akarom azt a napot. De szerintem az lesz, hogy ebben a két hétben brutáltanulás hajtásokból és rezgőmozgásokból, és az Alvinon még benn maradok, az úgyis tízig tart, haza is tudok jönni, és nem fogom szétcsapni magam. De ott szeretnék lenni nagyon.
Merugye, az van bennem mindig, hogy az élet útjai kifürkészhetetlenek. Ha egy zh miatt kihagyok egy eléggé várt estét, lehet pont akkor lenne valaki-valami, ami elindíthatna különféle változásokat, és nem kellene ezen a vakvágányon vesztegelni többé. Ha meg belevetem magam az estébe, ahogy szoktam, akkor meg lőttek annak, hogy átmegyek ebből a tárgyból, és már megint ugyanott vagyok, ahol a part szakad.
Majd törekszünk szépen az egyensúlyra.
Micsoda problémák ezek, jesus.

Szólj hozzá!




a hentes az óriás a tündérek a törpök

2014-04-10 21:32 csütörtök

A hét legfurcsább dolga, hogy valamiért keletre vágyódok. Mintha azt mondanám, nincs keresnivalóm itt. Csak nehogy valóra váljon ismét, hogy fogom magam, és minél messzebb ettől a várostól, legalább arra az öt napra hagyjatok békén.
És az is érdekes volt, ahogy mindennap kiültem másfélórára a parkomba. Minden egy helyen. Az egyetem, a Bridge, a folyók, a hídjaim, „szirmok hullanak, százezer virág”, siető emberek, rohangáló gyerekek, kutyák.
Mint amikor a Városligetben ücsörögtünk azon az augusztusi délutánon, padról padra, én pedig a szeplőinek örültem, hogy milyen „muhisak”. Ilyenekre lenne szükségem, de rettentő kevés jut ezekből. Nincsenek arányban a dolgok. És arra is emlékszem, hogy azon gondolkodtam közben, hogy mindent jól a fejembe kell vésnem, minden pillanatot megbecsülni vele is, mert amúgyis halálra vagyunk ítélve. És az az utolsó pár perc az esti metrón, az is mennyire belém égett, az a somolygó arc.
Ma is ülhettünk volna a padon. Teljesen olyan volt

Szólj hozzá!




narancsriasztás

2014-04-08 22:16 kedd

Komolyan nem értem az embereket. Még ha amúgy is narancsos győzelem lett volna, de akkor is, ilyen fölénnyel? Újra azt megválasztani, aki rezsicsökkent, de a boltban minden drágább, aki fizetős felsőoktatást szorgalmaz, vagy éppen elveszi a magánnyugdíjat? De semmi baj, pálinkát mindenki főzhet.
Nem fogom átadni egy agyhalott nyugdíjasnak se a helyem a buszon.

2 komment




engedd el engedd el engedd el

2014-04-06 13:19 vasárnap

A szombat elég fura volt.
Ennyi kínos helyzet, ennyi félrenézés, ennyi „már megint mi a fenét keresek itt”.
És magamat sem értem, mégis mit vártam. Lehetett erre számítani, hogy nem tudunk majd mit kezdeni egymással. Én vele se, meg a többivel se nagyon.
Hol van ez elrontva.
Talán változtatni kellene, új emberekkel.

Szólj hozzá!




Költözőmadarak

2014-04-06 10:29 vasárnap

Költözés.

A Blogolnak meg vannak számlálva a napjai, júniusban bezárják. Én pedig szeretném a postjaimat egyben látni. Ennek csak így van értelme. Egyelőre így a legjobb.

2 komment




london hatalmas hol keressem

2014-04-02 16:21 szerda

Hoztak a múlt héten amúgy fát hozzánk, megint ilyen 8-10 köbmétert, de most nem ilyen böhöm nagy törzseket, hanem olyanokat, amik el vannak vágva hosszában. Ez azért elõnyös, mert nem nagyon kell hasogatni, elfûrészeljük, és már mehet is be a szélfogó alá, vagy a kert végében a tetõ alá. Persze azért van, ahol korrigálni kell kicsit, de meglehetõsen gyorsan haladunk. Plusz jól is jön, végre ismét valami ház körüli tennivaló, aminek látszatja is. Mindig is szerettem, ahogy egyre magasabbra épül egy sor, aztán megtelik, és újat kell elkezdeni, míg be nem tömõdik a hely.

Rezgéstanból megvan az aláírás, kilenc pont, ennek örülök, végre nem kell még ezen is izgulni, hogy mehessek vizsgázni. Már csak arra kell törekedni, hogy a következõ zh-n még szerezzek pár pontot, aztán azokat viszem a vizsgára tovább.
A környezetkémia zh-n csak +5%-ot sikerült szereznem a vizsgához, de azzal, hogy minden órán ott voltam, és ezzel együtt a három névsoríráson is, még szereztem +15-öt. Mert olyan kevesen vagyunk ezen az órán, a tanár pedig azt mondta, így jutalmaz meg minket, jófej nagyon.
Holnapra le kell adnom egy mechatrós mûveleti erõsítõs jegyzõkönyvet, de valamit elcseszhettünk a méréskor, mert nem igazán akar illeszkedni az elõírt görbére, mindegy, max csalok egy picit.
Pénteken pedig egy hõáram zh, amire már megint viszonylag kevés idõ jutott.

Voltam úszni is, bár ma elég sokan voltak, nem is lehetett normálisan haladni. De pl a múltkori az nagyon kellemes volt, ketten voltunk egy pályán, mehettünk a saját tempónkban nyugodtan. Még négyszer kell mennem, hogy kapjak aláírást.

A tanonc masszív hármas eddig, ami kicsit megnyugtató. Sõt, még ötösre is lefelelt, remélem meghozza a kedvét. Amúgy ilyen szögfüggvényes cucc van napirenden, azokat meg szeretem is, meg tudom is. Sokkal jobb, mint a múltkori párhuzamos szelõk..

Az olyan terveim, hogy minden héten menni akarok valahová ebben a hónapban, már kicsit megdõlni látszanak. Igazából, ezzel a fahordással éppen elég fölösleges energiát vezetek le, szóval nincs szükség tombolásra, másrészt meg ki kell éheztetnem magam a SZEN-re. Harmadrészt pedig, a keretbe nem fér bele ennyi minden.

Szólj hozzá!

Címkék: sport egyetem úszás korrep tennivalók házkörül




bogarak rajzanak

2014-03-29 22:56 szombat

Hát ez nagyon poén. Van egy teszt a neten, ilyen politikai cucc, a választások miatt. Egy csomó kérdést feltesznek, aztán válaszolj rá, hogy egyetértesz, vagy nem értesz egyet. Le se tagadhatnám hogy egy büdös kommunista vagyok, az Együtt és a Munkáspárt nyert ugyanannyi ponttal.

A csíkos pólós nem érti, miért nem keresem, pedig szerintem tök nyilvánvaló. Úgy volt, hogy találkozunk a héten, de kiderült, hogy hozni akarja a pasiját. Semmi kedvem a farokméregetéshez, aztán meg gyertyatartó se akarok lenni. Csak akkor tudnám, mi a bánatért flörtöl minden beszélgetéskor, mindenesetre én nem leszek senkinek se az önbizalomnövelõ tréningje, fõleg mostanság.

Az április elég mozgalmas lenne, ha minden létrejönne. Szabó Balázs és-vagy Brains Sopronban, slam poetry elõször itt Gyõrben, 30Y Tatabányán, és persze a SZEN. Van mibõl válogatni szerencsére. Most már csak embert kell találnom egyikre-másikra.

Szólj hozzá!

Címkék: politika emberek rólam lányok zenekarok tervezgetõs




a rügyek zöld sebek

2014-03-25 21:08 kedd

Ma toltam egy hatórás digitháló felkészülést, szerencsére senki nem volt itthon egész nap, tudtam nyugodtan tanulni. Ötre aztán bebuszoztam, megírtam a zh-t, szinkron hálózatok, elõször volt egy kis kavarodás, hát azért nem mindegy, hogy 01 után 10 vagy fordítva, de szerencsére idõben észrevettem, hogy elnéztem. Aztán újraterveztem mindent, megrajzoltam a programban, aztán maxpontos lett. Ennek örülök, picit beljebb vagyok. Az aszinkron témakör meg valahogy jobban megy, attól nem félek, abból egy hónap múlva lesz zh.

Ez a csíkospólós lány a Subscribe-ról eléggé rám van mozdulva, péntek óta folyton ír, ha meglát chaten, és elég zavarbaejtõ dolgokat mond. Pedig akkor este a bohóckodásokon kívül nem volt semmi köztünk, bár amikor ketten sodródtunk a pogóban, voltak jelentõségteljes pillanatok. De mégis hogy gondolhatta, hogy majd lekapom, mikor kicsivel távolabb a barátja szórt rám szúrós tekinteteket? Valahogy úgy érzem, nagyon könnyen meg lehetne bolondítani, de nem lenne fair.
A másik meg, hogy bejelölt az egyik barátnõje, merthogy tetszik neki a hajam, mondom wtf. Nekem mondjuk totál nem ismerõs sehonnan, mindenesetre majd ütközünk valamikor.
Az íjász meg újabban túl sokszor bukkan fel, ráadásul õ is rábapartozni akar.
Úgy látszik, tényleg tavasz van.

Szólj hozzá!

Címkék: egyetem emberek rólam gondolkodós lányok




nem maradhatsz itt már tovább! nem lehetsz máshol!

2014-03-22 17:18 szombat

Ez a péntek esti mulatozás viszonylag egy spontán akció volt, még annak ellenére is, hogy már egy hete is adagoltam olyan embereknek, akiket úgy gondoltam, hogy érdekelhet egy Subscribe. Csak aztán a héten közbejött egy belázasodás, egy torokfájás, akkor szépen lemondtam az ilyen tervekrõl, erre csütörtökön mégis úgy éreztem, hogy nekem muszáj mennem valahová, lázam már nincs, a torkomat meg kibírom, Ocho Machon se volt vészes.

Úgy indultunk el az öcsémmel, hogy gyakorlatilag egyik zenekart se ismerjük, Subitól is csak az Álomtéglát. Még a buszon azon gondolkodtam, hogy ez így egyáltalán meg fogja-e érni.
Elõször Rába-partra mentünk, ahol tiszta fesztiválhangulat volt, a jó idõ kihozta az embereket, ezt jó volt látni nagyon, öcsém egyik ismerõsénél kötöttünk ki. Az már kevésbé volt kellemes, hogy húgymeleg borsodit vettünk a spárból, aztán az alig akart elfogyni.
Aztán úgy döntöttünk mi ketten, hogy induljunk, úgy fél kilenc után értünk be, és nagyon kevesen voltunk még. A teraszon összefutottunk a zenekarossal, meg még pár emberrel, késõbb megérkezett egyik szaktársam, még néhány verébfesztes, a gólyatáboros csapattárs volt a fotós ismét, szóval annyira nem volt már elkeserítõ a helyzet.
Az elõzenekar az AWS volt, valamiféle metalcore-t játszottak, eléggé tetszett, a düreres Deathstars elõtti elõzenekarhoz volt hasonlatos, csak hát még mindenki iszogatta a sörét, és nem voltunk valami oldottak, de egyébként letépné az ember fejét egy koncertjük. Majd máskor máshol megnézem õket. Közben persze folyt a hülyeség, fényképek és vigyorgások tömkelege. De persze a végére csapattunk azért egy össznépi fejrázást, ami szerintem rohadt jól nézhetett ki kívülrõl, a teljes elsõ sor egyszerre. És szereztem számlistát is.
Az átszereléskor azért már megnõtt a tömeg, de még így is csak olyan félteremnyien lehettünk.
Gazinggel kezdtek, aztán utána már elfolyt innentõl az egész. A pogó hol könnyedebb volt, máskor meg kapálóztak ezerrel az emberek, ez nem mindig jött be, de hát akkor meg elmenekültem onnan egyszerûen. Bárkivel lehetett ugrálni vagy fejet rázni, jópárszor elestem most is. Az is jó volt, amikor az énekes lejött közénk néha-néha.
És hát nem mindenki mondhatja el magáról, hogy a matektanárával pogózik, ugyanis aki a matek1-et tanította nekem, õ is benn volt a tömegben, ilyen, párévvel idõsebb csak nálunk. Aztán meg az öcsém kitalálta, hogy lespanol vele, hátha neki is õ lesz a tanára, ha felveszik, aztán meg aláíratta a jegyét vele, ezvicces.
Egyébként mi más lett volna a legjobban várt dal, mint az Álomtégla, azon eléggé bedurvult a helyzet, meg azt legalább tudtam én is énekelni, de kb levegõt se kaptam.
Koncert után ismerkedési est, a verébfesztesekkel is jobban, meg egy lány próbált meggyõzni róla, hogy a deathcore-nak igenis van értelme. Aztán készítettünk képeket, sokféle felállásban, csak fogalmam sincs, kinél lehetnek, majd körbekérdezek. Aztán jegyaláírás is volt, a Bálintot megkértük, rajzoljon azért még valami egyedit is rá, úgyhogy van rajta hóember, házikó, meg labdázó gyerekek is xd
Aztán szépen lassan eloszlott a nép, ettõl kezdve egyik helyrõl a másikra vándoroltunk.
Elõbb a lapos, ami nem igazán jött be, nevetséges volt, ahogy ott erõlködik mindenki, hogy hátha lesz majd valami az este alatt. Vagy a másik véglet, akinek mondhatsz bármit, az akkor is csak nézni tud.
Ezt megunva a fecskébe ültünk be, de onnan meg hamar ki lettünk küldve, mert záróra volt. Vissza a lapos, de ugyanolyan volt az egész, aztán inkább állomásra mentünk, ott kisebb alvások, aztán vonat és haza.
Szerintem még fogok menni Subira. Volt energia rengeteg ilyen koncertben.

2 komment

Címkék: koncert beszámoló emberek subscribe zenekarok aws




nem számít többé már a súly

2014-03-21 16:53 péntek

Az eddig mechanika tárgyakból ez a rezgéstan zh volt az elsõ, amikor megcsináltam szinte végig minden feladatot. Tök jó érzés volt, hogy nem csak így ímmel-ámmal állok neki a feladatoknak, bár ettõl függetlenül nem lesz jó, de mindenképpen bíztató, hogy szerintem nem két pont lesz.
A környezetkémia se volt nagy dolog, ha normálisan tanultam volna rá. Ehelyett próbáltam józan ésszel gondolkodni, de igazából nincs tétje a dolognak, szóval annyira nem is számít.
Mechatron pedig, hát, voltak szép jegyzõkönyvek, a miénk valahogy nem sikerült olyanra. Lehet fordítva kellett volna megosztani a munkát a sráccal, hogy én szerkesztem meg wordben, õ meg rajzol, már mindegy.

A mai nap elég eseménydús volt, és lesz is, remélem. Bementem a to-ra, hogy kapjak matricát a diákomra, bebuszoztam korábban, hogy ne kelljen majd a nagy sorban állni, aztán erre voltunk tízen kb. Aztán összefutottam két szaktárssal, velük üveges, utána jött a verébes lány vonattal, mert valami kutatást csinál a mi egyetemünk könyvtáráról, de nem tudja, mi merre hogyan, aztán akkor vele lógtunk együtt. Hazafelé pedig az íjászba ütköztem bele a városban. Pedig én csak a to-ra akartam bemenni, ezvicces.

Most készülõdés van, este Subscribe, és az Álomtéglán kívül semmit se ismerek tõlük. Igazából ez már megint csak viszi a pénzt, de valahogy nem érdekel.. most még.. majd két hét múlva.. Ne lennék ilyen rapszodikus..

Szólj hozzá!

Címkék: koncert egyetem emberek rólam subscribe zenekarok tervezgetõs




a szívem az agyamban kattog

2014-03-18 20:53 kedd

A szombati rokonlátogatósdi a Cafatkáéknál picit kiverte a biztosítékot nálam. Isten óvjon az ilyen lányoktól. Meg az volt döbbenetes, amilyen hangnemben beszélt az apjával, mert hát õ ám bakker egyetemista, az apja meg csak egy szakmunkás. Nélküle nem tudna Pesten tanulni a kisasszony, de mindegy. Eléggé elszomorított.

A hétvége amúgy eltelt, rezgéstanoztam, meg most is nézegetem, mert holnap hajnalban zh lesz.
Meg környezetkémiából is.
Csak idõközben meg belázasodtam negyven fokra, most éppen azért küzdünk, hogy lejjebb menjen. Nem értem, mitõl lehet, pedig Alvinon alig voltam kinn az udvaron.
De nem hagyhatom ki a holnapi zh-kat, kellenek a pontok.

Csütörtökre le kell adni a mechatro labort. Ugye, a mérést én csináltam végig, a srác pedig, akivel együtt dolgoztunk, megcsinálta az egész jegyzõkönyvet, milyen jó már. Már csak két karakterisztikát kell megrajzolnom külön lapra, aztán be lehet adni.

Kaptam egy bõrhatású dzsekit, nagyon király, lehet vele nagyban rocksztárkodni.

A fejem meg tele van mindennel. Nem értek semmit, se magamat, se másokat, hogy mit miért teszek vagy nem teszek. Olyan jó lenne pedig lehiggadni, rezegtem már eleget ide-oda.

Szólj hozzá!

Címkék: család egyetem emberek rólam gondolkodós




kézen állni mindennek tetején

2014-03-15 23:50 szombat

Az Alvin és Supernem koncertek mindig jófélékre sikerülnek. Ez már az ötödik volt, mindegyikbõl, most se kellett csalódni.
A szokásos vonatunkkal mentünk, a szokásos négyesünkkel, ami aztán Csornán kiegészült még két taggal, akiket látásból már ismertem néhány koncertrõl.
Fél hatra megérkeztünk, ott volt a csapat apraja-nagyja, de voltak, akik csak azért jöttek ki elénk, hogy találkozhassunk, amúgy Hangárba már nem jöttek velünk.
Bohémiában elpusztítottuk a hozott anyagokat, a múltkor megmaradt vodkát és a névnapi borom, készült egy rahedli kép rólunk, és igazán felhõtlen volt.
Aztán hogy ne legyen olyan könnyû az életünk, a lánnyal beszéltünk, eddig is tudtam, hogy azzal a másikkal komolyodik a dolog neki, de így szemtõl szembe mintha betett volna, aztán meg egy kétségbeesett idióta voltam a járdaszegélyen ülve, hemperegve a világfájdalmamban.
De szerencsére nem sokkal ezután útnak eredtünk a Hangár felé. Õ is azok táborát erõsítette, aki nem tudott eljönni velünk, talán még picit örültem is ennek, közben igyekeztem lerendezni mindent magamban, már amennyire részegen képes az ember ilyenre, de nem akartam elrontani az estémet, egy hónapja vártam már erre amúgyis.
Aztán ahogy beléptem a Hangárba, mintha teljesen kicseréltek volna, nyoma se volt már az elõtte történteknek, kaptam karszalagot, egybõl belebotlottam az egyetemi társamba, akit aztán az éjszaka alatt többször nem is láttam. Utána sör, körbejárás, miegyéb, a pólós standnál ott volt az Alvin, kértem tõle aláírást a jegyre, ismét, úgyhogy már van három ilyenem, aztán készítettünk vele néhány képet is, csoportosan. De jófej volt nagyon, mindig örülök ilyenkor, mert elõfordult már más zenészeknél, hogy kb le se szartak, ha éppen ilyen ereklyegyûjtõ ambícióim voltak.
Az elõzenekar a HeloZep volt, akikrõl nem sokat tudok, meg nem is nagyon emlékszem rájuk.
A Supernemre viszont annál inkább. Várakoztunk szépen az elsõ sorokban, aztán meguntam a dolgot, és inkább leszakadtam a többiektõl, mert hát a közelben volt négy gimis grácia és miért ne, és átkozott könnyedén ment minden. Középen álltunk, nagy Supernem-fanok voltak, szóval téma is volt dögivel, aztán a messzirõl jött ember azt mond amit akar effektus itt is érvényesült. Mikor kezdõdött a koncert, persze nagyon élveztem a helyzetet, ugráltunk és énekeltünk torkunkszakadtából, aztán pár szám után már megint ölelgettem mindenkit, végül a csini barna jól letámadott. Az egészben az a rossz, hogy megint nem emlékszem a nevére az illetõnek, de arra igen, hogy megkérdeztem. Hátha rajta lesz majd valamelyik képen.
Szabiék pedig szokásosan tolták, ugyanazokat, mint eddig bármikor. Nagyon nem változatnak a setlisten, talán ezért tûnik minden koncert egyformának, de pl az Egy a millióbólnak örültem nagyon. Igazából addig nem érdekel, hogy ugyanolyan mindegyik, amíg ilyen lendületesek, és nincs megállás, nincs üresjárat abban a szûk másfélórában. De azért az Azvilág még mindig nagyon adja, „kééézen áááállni mindennnek tettejééééén” :D
Supernem után szétszéledtünk, és többé nem is találtam meg ezt a négyest, csak az egyiküket. Utólag könnyû már okosnak lenni, de közben annyi minden dolog elvonja a figyelmem.
Sörszerzés után visszamentem az elsõ sorokba, ahol megismertem egy másik lányt, akivel szintén jó volt elütni az idõt. Végül aztán egész Alvinon együtt szorongattuk a korlátot és küzdöttünk a becsapódó pogózók ellen. Nagyon kis lökött volt, bírtam, hogy ennyire cserfes.
Közben ki kellett mennem az udvarra, mert elfáradtam, akkor összefutottam V-val, és tényleg Hayley Williams-haja volt, és kicsit tudtam vele is beszélgetni. Aztán a Papp Szabival csináltunk közös képet, és milyen aranyos volt a lány, ahogy vidámkodott, hogy beszélhet vele.
Aztán én vissza a tömegbe, vissza a helyemhez, és folytattuk ott, ahol abbahagytam. Estünk-keltünk, kínlódtam a pogóban, és nagy valószínûséggel az egyik borulásom miatt tört be a telefonom kijelzõje. De nem vészes, csak esztétikailag nem szép. Mindegy, majd megnézem, mit tehetünk érte.
Minden ismertebb számot eljátszottak. Igazából azon kaptam magam, hogy jéé, ez is van, jéé, az is van, és mikor már azt hittem, hogy oké, már vége lassan, a nagy fenéket. Vagy csak elvesztettem egyszerûen az idõérzékem. Mindenesetre az Elbaszott szerelem odavágott, az Aludj csak megint szép volt, és most elõször hallhattam élõben Az élet egy csodát, és az újabban legfontosabbat: a Parasztot! Minden sora!
Dobverõt a mellettem álló leányzó kapott, aki amúgy focista, és akivel aztán megvitattunk ilyen zenei dolgokat, közben vettem pengetõt, mert miért ne, aztán eljöttünk, el lettem hívva Brainsre és Irie Maffiára, de az még tök messze van. Eléggé egy húron pendültünk, és minden tizenhat évesekkel szemben állított sztereotípiám megdõlni látszott. Azt sajnálom csak, hogy nem elõbb keveredtünk össze az este folyamán. De remélem tényleg összejön minél hamarabb valami program vele. Aranyos volt.
Majd pedig Bohémia, vonat Gyõr, busz haza.
Szóval végül jól alakult minden. Nem ragadhatok az önsajnálatban. És bárkit felszedhetek. Akkor ezek szerint nem csak egy kivételes jó széria volt az utolsó nyár. Hogy a viharba ne élveztem volna. És a magasságmizériás vernyogásaim is megdõlni látszanak. Mindenképpen pozitív egy péntek este volt. Kellett már nagyon! SZEN-en folytatjuk.

3 komment

Címkék: koncert beszámoló emberek lányok zenekarok alvinésamókusok Supernem




szezonális forradalom itt van újra!

2014-03-14 11:15 péntek

Hangulatilag elég elcseszett állapotban voltam ezen a héten. Pedig alapjában elég hálás vagyok most mindenért, de sose lesz ez kerek, úgy érzem.

Ezen a héten kétszer voltam úszni, szerdán és ma, jót tett, jól esett, eléggé megnyugtató dolog. a negyven hossz se vészes, simán megvan negyven perc alatt, és közben tízhosszonként azért beiktatunk egy kis pihenõt.

Szerdán volt még labormérésem is, LED-en mértünk áramot és feszültséget, és megint király volt, hogy tudtam mit hogyan kell. Jó, mondjuk nem nagy kunszt az egész, deakkoris. Jövõ héten valamikor le kell adni a jegyzõkönyvet, aztán ha jó, adnak érte öt pontot. Kellenek a pontok.

Megvettem a SZEN-re a bérletet, mert kellenek az ilyenek, amiket lehet várni, és akkor arra már így mindenképpen el kell menni. Négyezerér’ tíz koncert a hülyének is megéri.

Ma este Supernem és Alvin!

Szólj hozzá!

Címkék: koncert egyetem rólam szén tervezgetõs




103kPa

2014-03-11 09:29 kedd

Az azért elég örömteli, hogy tegnap végre mehettem már pulcsiban egyetemre, nem kellett kabáttal bíbelõdni a 16 fokban, és milyen szabadságos volt!
Anyuval letolattam nullással oldalt a fejem, kicsit tartottunk tõle, hogy béna lesz, de igazából annyira nem is, így legalább van értelme az egésznek, elüt a fenti és az oldalt lévõ terület egymástól normálisan. SZEN-re úgyis beújítás lesz remélhetõleg, a nyárra meg pláne, csak még el kell határoznom magam. Kell valamivel feltûnõsködnöm, különben kurvára nem vesznek észre.
Alvinon megint rohadt sokan leszünk pénteken, úgy néz ki, egyetemi csoporttárs is tervezi, meg még ki tudja hányan, szegrõl-végrõl ismerõsök. Nem fog senkire se megfelelõ idõ jutni. Majd sodródunk. De várom már, épp itt az ideje megint egy ilyen eseménynek, kellenek errõl is ereklyék, és kell kép az Alvinnal is! Jóleszez!

3 komment

Címkék: egyetem rólam zenekarok tervezgetõs




ujhhh

2014-03-07 14:59 péntek

Ez a csütörtöki nap átkozott hosszú volt.
Hajnali négykor keltem, hogy beérhessek fél hétre a mechatro zh-ra. Ami egyébként nem volt nehéz egyáltalán, csak elfigyelmetlenkedtem egy feladatot, és mivel részpontszám nincs, buktam hét pontot. Linearizáció volt, meg diódás feladat, mûveleti erõsítõ, szóval amire számítottunk, és szerencsére tudtam a számolásokat, de az elméleti rész megint üres maradt. Délutánra már volt is eredmény, és 25 pontos lett, ami meglehetõsen jó, a második zh-n még szerzek hét pontot és jó eséllyel indulok a PC-s vizsgának és annak, hogy átmegyek ebbõl a tárgyból. Valahogy reményteli az egész.
Aztán hazajöttem, ettem, aztán vissza.
A képfeldolgozás továbbra is érdekes, de most már ideje megtanulni a pythont normálisan, bár azt mondta a tanár, vizsgán is használhatunk minden anyagot, de hát mégis csak jobb lenne, ha nem kéne folyton utána nézni, hogyan definiálunk tömböt.
Aztán a mechatrót szkippeltem, és elmentem helyette hõáramra, amúgyis zh-ra gyakoroltunk, úgy gondoltam, jól fog jönni. Tisztára úgy éreztem magam, mintha a kazinczyban lennénk, annyi mûszaki menedzser között.
Aztán pedig itthon nyomtam még egy hõáramozást, éjjel egyig, mert a mechatro miatt nem jutott erre elég idõ.
Ma délelõtt pedig hõáram zh volt, és viszonylag elég rossz lett, 15 pont, ebbõl megajánlott már nem lesz, max aláírás, ahhoz még össze kell szednem 45-öt. Mindegy, így jártam.

Szólj hozzá!

Címkék: egyetem




munkapont

2014-03-05 16:19 szerda

Az utóbbi napok valóban mechatrózással teltek, de nem tudom, valahogy túl könnyûnek tûnik az egész. Pedig hát ez a mumus tárgy, de a három pdf-ben lévõ feladatokat mind megoldva már nem néz ki olyan vészesnek. Csak nehogy aztán megbonyolítson mindent végül.. De szerintem nagyban hozzájárult a bukásokhoz, hogy a tanár így folyton oltogat minket, aztán persze hogy elment az ember kedve a dologtól még tavaly. Idén meg valahogy lepereg rólunk harcedzetteken minden lecseszés. Szóval, holnap reggel fél hétkor jön a bukfenc.

Környezetkémián, mivel megint csak tizennégyen voltunk benn órán, a tanár felajánlotta, hogy a jelenlévõk írják fel magukat egy lapra, aztán akkor majd a zh-nál kapunk +5%-ot. Legalább volt értelme bemenni, pedig ma nem nagyon volt kedvem.

Délben úsztam egyet, és ilyenkor sokkal jobb, mert nem vagyunk olyan sokan, hárman voltunk egy-egy pályán, azért mégis kényelmesebb, mint amikor tizenketten vonatozunk és nem lehet haladni se.

Van új Kiscsillag-album, A kis óceán mekkora true story!
Aztán meg, remélem is, meg nem is, hogy nyerek a soproni HS7-re jegyet. Egyszer egyik, másszor másik van fölényben.
A SZEN-re pedig összeállt a fellépõlista! Kowa, Péterfy Bori, Alvin, Fruttik, 30Y, Supernem, Paddy, Punnany. A 30Y a legvárósabb, már éppen itt az ideje, egy évet ki kellett hagyni a Szentimenti miatt. Jó lesz ez azért. Szerintem a jövõ héten meg is veszem a bérletet rá.

Szólj hozzá!

Címkék: egyetem szén zenekarok tervezgetõs




tangens45

2014-02-28 19:58 péntek

Csütörtökön mechatro laboron voltunk tízen, oszcilloszkóppal babráltunk, és elég jó érzés volt, hogy a kis csapatunkból ketten elég jól vágtuk a dolgokat. Azért mégis csak ért valamit az a középsulis elektro, bár elég fura, hogy egy óra alatt lezavarják a témát, és kábé soha nem fog elõkerülni többet következõ félévig.

Nyertem tipszmikszen kemény 660 forintot, de igazából nem érdekel, a lényeg, hogy végre újra sikerült eltalálnom egy meccset. Galatasaray - Chelsea 1-1. Pedig hát én kettõt tettem egy szelvényen. Csak aztán az egyiket törölték, a megmaradt pedig bejött.

Voltam az új tanoncnál, és nem értem, miért kellek én oda, hiszen tök ügyes. Függvényeztünk másfél órát, és elég szürreális dolognak érzem, hogy azért kapok pénzt, mert fel tudok rajzolni egy sin(x)-et. De sokkal jobb volt, mint a régi tanonccal, kérdezett sok mindent, amikor mondtam neki, hogy egyedül csináld ezt és ezt, akkor nekiállt, és ha lett is benne hiba elsõre, következõre már jól meg tudta oldani. Mégis csak jobb érzés így korrepetálni. És jegyzetelt nagybõszen. Nem tudom, mikor megyek hozzá megint, vele szerintem ez csak ilyen alkalmi dolog lesz.
Viszont megkeresett egy harmadik ember is, vele még nem sikerült lefixálni.

Mivel senki nem tudott épkézláb infót szolgáltatni, hát megkérdeztem a tesis tanárokat, hogy akkor most én mehetek-e úszni, vagy csak igazolással. És kiderült, hogy mehetek, mindegyik félévet kiválthatom, csak az erõnlétet nem, de persze papírral azt is ki lehet. Szóval ma reggel megtettem 38 hosszt, bár nem igazán voltam formában, de szerettem.
Hazafelé meg olyan nyugodtság volt utána, kiûzve minden idegesítõ gondolat, határozottan jót fog ez tenni nekem szerintem.

A következõ napok pedig mechatrózással és hõáramozással fognak telni, azt hiszem. Jobban is tenném, ha mindjárt neki is állnék. 

Szólj hozzá!

Címkék: sport egyetem úszás tippmix korrep