HTML

A krokodil hosszabb-e, mint zöldebb?

Friss topikok

  • Rekeszke: Csak ideértem én is.:) Most visszaolvasgattalak, és azt kell mondjam, engem nem botránkoztattál me... (2015.02.23. 21:57) .
  • Szvétakétu: igen, az arcom felé nőtt, és ott belül a szám begyulladt. még lesz szerintem egy ilyen foghúzáso... (2014.08.03. 22:37) Fogas
  • Lisa.: a fene se gondolta volna, hogy "elfecsérelt" fél év lesz ez. bizonyos szempontból, legalább a közö... (2014.07.15. 18:00) nekem az is megteszi
  • Szvétakétu: azért mire elkezdődött a koncert, összegyűlt egy párszázas tömeg. de a Bridge-ben jobb lett volna ... (2014.05.28. 20:33) Gyereknap
  • yellowalien: engem is zavar nagyon, hogy ki itt-ki ott. én wp.n találtam olyat,hogy belinkelgettem a kedvenceke... (2014.05.16. 10:51) világosodik

Ahol tombol 2015

.

2015-03-01 17:06 vasárnap

Ez a félév eddig elég bejövős. A tárgyakkal sincs semmi különösebb bajom. Szívesen bejárok mindre, valahogy nyugisnak tűnik az egész, nincsenek olyan nagyon stresszes órák. Ugye, nincs mechatró se, a gépszerk2-t meg felvettem vizsgakurzusnak. Plusz hogy ne maradjak rajzos tárgy nélkül, felvettem a modellezést, hogy azért haladjak, nem mellesleg talán kellő gyakorlás ez a gépszerk2-höz is.
Egyetlen tárggyal vagyok úgy, hogy nem sok esélyt látok arra, hogy meglegyen. A követelményben nem tették függővé a gyártócellákat a robottechnikától és a CAD1-től, én balga pedig felvettem. Mondanom se kell, hogy sokat nem értek a dolgokból, robotot kellene programozni szimulációs programban, és robot megfogókart tervezni valami CAD-program. Eléggé le vagyok maradva, és valahol bosszant, ugyanakkor meg próbálok úgy tekinteni a dologra, hogy az elméletet tanulgassam és vegyem át, hogy majd jövőre ne érjen túl nagy meglepetés.
De ha ezzel el is hasalok, még így is marad kilenc tárgyam, szóval ha minden jól megy, nem fogok azért egy helyben toporogni .

Ami viszont nem tetszik ebben az egyetemesdiben, hogy néha a periférián érzem magam. De ez gondolom az én hibám is. Egyszerűen olyan, mintha semmi közös nem lenne a többiekkel, csak a tantárgyak. És bejárok minden órára, de a nép már fogy, meg ahogy vége a napnak, nem sok kedvem volt még benn lenni a városban sem ebben a hónapban a hideg miatt, így hát rongyoltam haza. Vagy az is lehet, ez ilyen általános dolog nálam, hogy az adott helyet három év után megunom. Vagy csak egy átmeneti időszak, és úgyis tavasz lesz mindjárt, akkor meg reméljük, megváltozik minden.

Ez a február meglehetősen költségesre sikeredett. Kezdtem egy Slipknottal, aztán Paddyvel.
Voltam Sopronban Vad Fruttikon a csíkszeművel, meg V ismerőseivel, előtte bandázás a Gázfröccsben, eléggé szerettem.
Mindenhol ismerősök, és mindenki bír, és végre elértem azt is, hogy nem csak nekem kell könyörögni, hogy valaki jöjjön már el velem ide és ide.

Igazából az egész azóta lendül fel, mióta „leplombáltam a múltat”, és hogy hagyjanak békén a lelki hülyeségeikkel, azok nyomorítják az ember életét folyton. Az egyik legelhibázottabb lépésem volt mindig, hogy lelkizni akartam lányokkal. Teljesen fölösleges. Azt az időt, amit vernyognék, arra is fordíthatnám, hogy tervezek és lépek, aztán ha nem jön össze, nagy kaland. Hozzunk ki minél többet az épp aktuális egyhetes időszakból, és max tervezzünk fél évre előre, és legyen az, amit én akarok. És ez válik be, nem az egykori jótanácsok.

Most pénteken pedig 30Y-on voltam a Dürerben. Ha már a tizedik ipszim jön a sorban, akkor valami különlegesebb helyen legyen és adjuk meg a módját. Mondjuk az is szempont volt, hogy a csíkszemű meg tudta oldani, hogy befogadjon. Bár visszagondolva kicsit vicces, micsoda szervezkedések mentek, hogy a szobatársai lelépjenek hétvégére. És perszehogy odafelé vonaton azon morfondíroztam, hogy ennek az egésznek semmi értelme, de mikor leszálltam kettőkor Kelenföldön, így kb minden ilyen gondolat elszállt. És mindig kiderül valami, ami miatt elképedek, hogy ugyanolyan mint én.
Aztán ez a koncert is jóformán csak egy találkozási pont volt azokkal, akikkel járkálni szoktunk ipszikre, plusz volt néhány pesti ismerős is. És elég vad lett a végére, bekerültünk egy kisebb pogóba is, mindenesetre még mindig nem csalódtam bennük.
Hogy a lánnyal mi lesz, nem tudni, és mintha félnénk is erről beszélni, mert akkor eltűnik az izgalom. Mintha próbálnánk elkerülni, hogy feleslegesen traktáljuk magunkat a témával, és inkább örüljünk, hogy most sikerült összehozni. És nála nem érzem azt, hogy muszájból lenne velem, oda-vissza megy, hogy meg tudjuk oldani a találkozást.

A március szintén sűrű lesz. Egyrészt zh-időszak, azt valahogy majd megoldom.
Másrészt először kezdek egy jó ITI-vel, aztán Szabó Balázs. 30Y Móváron vagy Ajkán. A soproni Alvint nem tudom még, mennék is meg nem is.

Szerintem bankot kéne robbantanom.

Szólj hozzá!




Slipknot @ Budapest, 2015.02.05.

2015-02-08 17:19 vasárnap

Nem mondanám magam nagy Slipknot-fanatikusnak, nem ismerem annyira őket, mint a Rammsteint. Még a zenekarban sem tudom mindenki nevét, Corey megvan, James Root is, a többiek pedig megmaradnak számomra „bohócként”, „szögesfejűként”, „pinokkióként”. A számok közül is csak azokat szoktam hallgatni, amiket koncerteken általában játszanak.

Mégis, már novemberben, ahogy lehetett jegyet venni, elvertem egy rakás pénzt a kiemelt állóra. Mert menni kell, mert ki kell használni az alkalmat, mert lehet megint tíz évet kell majd várni rájuk.

És mennyire-mennyire megérte!

Pedig a hónapok során elég sokszor eszembe jutott, hogy lehet inkább el kellene adni a fenébe, biztos lenne valami hülye, aki megvenné a kétszereséért-háromszorosáért. Az történt, mint a múltkori Rammsteinen: csomó ismerősöm tök lelkes meg minden, na menjünk már és hasonlók, végül mindegyik lemondja. Persze koncert előtt egy-két héttel néhányan beruháztak egy ülőjegyre, de azzal én nem megyek sokra. Lényegtelen.

Egyébként azt is meg kell említeni még gyorsan, február 5-én volt a szemem kétéves. Jól megünnepeltem!

Úgy alakult, hogy csütörtökön két katalógusos órám volt, amiken aztán mégse tartottak katalógust, mert első óra volt a félévben. Én meg persze bementem, de ennyi erővel szkippelhettem is volna a dolgot.

Szerencsére fél délre letudtuk az egyetemesdit, aztán fel a vonat, irány Pest. Aztán metrózás, három körül az Arénánál voltam, alig lézengett néhány rajongó. De ugye nekem szállásom volt, ugyanott, ahol három éve. Sajnos a csíkszemű nem tudott befogadni, mert nem is volt Pesten a napokban. Amúgy komolyan megfordult a fejemben, hogy lepakolok, aztán megyek vissza az Arénához várakozni, és majd elsőnek megyek be megint kapunyitáskor, aztán akkor első soros Slipknot lesz, végül nem sok kedvem volt kinn fagyoskodni.

Olyannyira, hogy hatig fetrengtem az ágyon, majd kiballagtam az Arénához, ahol kígyózó sorban állt többezer ember, de tényleg kígyózó volt. Mondom, én itt biztos nem várok, előre mentem, aztán beslisszoltam a bejáraton, 7.10-kor már benn is voltam. Aztán ruhatár, aztán be a küzdőtérre, tízedik sor középen.
Elég vegyes közönség volt, az ilyen eseményeken szokásos kikent bőrszerkós egyedektől az elegáns igényeskedő betűrt inges fazonokig, a kiemelt állón! Olyan háromnegyedórát várakoztunk az előzenekarig, de ott én eluntam a fél életem, akkor meg főleg, amikor magyar szót se nagyon hallottam, csak ilyen cseheket meg lengyeleket, vagy ahhoz hasonlókat. És egyébként én elég toleráns ember vagyok, de hogy ezeknek miért volt ázott kutya szaguk, ami keveredett a boréval, fogalmam sincs.

Az előzenekar a King 810 volt, nem jött annyira be, és ahogy a neten kutakodtam aztán utánuk, másokat se győztek meg. Olyan ötven percet kaptak, de egykaptafa volt az összes szám. Azért negyedóra után már nem tűnik olyan érdekesnek ugyanaz a riff, és úgy tűnt, mintha mást nem is tudnának játszani. Mondjuk lehet az volt a koncepció, hogy csináljuk minél több tökegyforma sablonra épülő dalt. Egy idő után roppant fárasztó és nyomasztó volt az egész.

Utánuk fél óra átszerelés, a tömeg sűrűsödött, és szinte pontosan kezdtek fél tíz körül.
Az intro a mostani lemez első száma volt, aztán berobbantak a Sarcastrophe-fal, de szó szerint. Tökéletes koncertkezdés, éppen annyira vad volt, mint kellett, hátulról nyomták az embert, és csak kínlódtunk egymással, nagy kapaszkodások abba, akit érek éppen.
Nem fogok végigmenni az összes számon egyesével. Nagyon jól összeállított setlist volt, minden lemezről kb egyenlő mértékben válogatva, sodró lendülettel, nem emlékszem egyetlen lassabb számra se. Mert ugye, a Vermillion kimaradt. Sőt, még a Wait and bleed is! Ezen mondjuk csodálkoztam, szerintem annyira alap, annyira az oldszkúl Slipknotot idézi meg. De persze volt Duality meg Before I Forget, egy csomó szeretemdal, amolyan best of jelleg. A Custer pattogós és dühös volt, pont mint a lemezen, Spit it out-on pedig az egész csarnokot leguggoltatták, és egyszer ugrottunk. A kiemelt állóban voltam én kb mindenfelé, baloldalt, jobboldalt, a pogóval se volt semmi bajom, bár azt meg kell hagyni, elég durva volt, meg azért mégse egy Bridge-es nagyteremméretű, lényegesen nagyobb. Elesni általában esélytelen volt, annyira tömörültek a népek. Néha még circle pitek is kialakultak, csak úgy spontán. Koncert felétől kb találtam egy lyukat, ahol befértem a harmadik sorba a bohóc előtt, aztán innentől már próbáltam ott is maradni. Persze a becsapódások elkerülhetetlenek voltak.
És míg mi lenn szenvedtünk, azok ott fönn a színpadon folyamatosan tettek róla, hogy ne lankadjon a figyelem. Az is nagyon tetszett, ahogy ennyiszer kommunikálnak a közönséggel, együtt lélegzett az egész Aréna, és oltári bulit csaptak. És itt máris van egy ellentét a Rammstenékkel, a németek ugyanis nem beszélnek kb semennyit a számok között, azok beállnak, és fegyelmezetten katonásan végigtolják a kétórát, ugyanazt a koreográfiát tolva folyton. Ezek meg ugrálnak, a hordókat ütögetik baseball-ütőkkel, a színpad széléig merészkednek karnyújtásnyira az embertől, a gitárosok sorra dobálják el a pengetőket, a perkások a dobverőiket, Corey felindultan járkál körbe-körbe, ami mintha mindenkit felhergelne. Már eleve az érdekes, hogy kilencen vannak, a maszkok is nagyon jellegzetesek, közelről elég „szépek”. Két oldalt a hordókat püfölő tagok, fel-le, körbe-körbe mozognak a dobszetten, az egyik sampleres valamivel mindig ökörködik vagy brékel, a gitárosok folyamatosan cserélgetik a helyüket.
És akkor még ott a látvány! Elképesztő fények, és pirót ők is használnak előszeretettel. Hátul és elöl is fel-felvillant néhány számnál egy-két lángoszlop, vagy pedig konkrétan kigyulladt az egész színpad eleje, vagy éppen a dobos mögötti terület.

Szóval, elég nagy élmény volt az az este. Cseppet se bánom, hogy végül mégis elmentem, még így is, hogy annyira nem tudom a számokat se. Nem mintha lett volna annyi energiám, hogy még azokat is énekeljem végig. És kit érdekel, hogy talán a látvány a zene rovására megy, úgyse akarok én mindig elmélkedni. Ez egy nagy buli volt, de tényleg, zenekar és közönség együttműködve, bár gondolom a kisujjukban van a hangulatkeltés és rettenet energikusak. Szóval egyrészt kihúzhatom a bakancslistámról azt a tételt, hogy Slipknot koncert, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha jönnek a közelbe, és meg tudom oldani, tuti elmegyek rá. Engem abban a száz percben megvettek kilóra, és nem véletlenül headliner-ek a fesztiválokon.

Másnap minden tagom fájt, és nem csodálom egyáltalán. Pénteken a déli vonattal jöttem haza, kettőre már itthon is voltam.
Aznap este még elmentem Paddy-re is a Bridge-be, mert egy révais leányzó elhívott, mert egyedül maradt, az ilyen lehetőségeket pedig nem szabad visszamondani. És amúgy az is elég durvára sikeredett, szaktársakkal vadultunk, szóval ezen a hétvégén duplán lerobbantam.
Szombaton pedig megejtettem egy jó takarítást a gyárban, olyan voltam mint valami élőhalott.

A további terv erre a hónapra először egy Vad Fruttik szombaton Sopronban, névnapünneplések kedvenc alterosokkal. Talán lesz Kistehén is itt Győrben, a hónap végén pedig fel kéne menni Pestre a csíkszeműhöz, 30Y-ra a Dürerbe. Jó lenne ha összejönne, úgyis ritkán találkozunk.

 

 

Szólj hozzá!




.

2015-01-23 23:50 péntek

Végre vége az ötödik vizsgaidőszaknak. Lehetett volna jobb is, mondom ezt úgy, hogy több a hármasom mint a kettesem, és még egy négyest is kaptam. Csak beárnyékolja egy kicsit a dolgokat, hogy a mechatroval csúszok és nem indul keresztfélévben, nyilván..

Erre a januárra csak a gépszerkezettant hagytam. Pótzh-n átmentem a szorgalmi időszak utolsó hetében, és még a rajzomat is elfogadták.
Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal tanultam mint valami hülye, de délelőtt kilenctől-tíztől este ötig-hatig szerintem bőven elég. Beosztottam az időmet egész jól. Egyetlen tantárgy miatt se éri meg, hogy idegroncs legyen az ember. A létező összes feladatot kidolgoztam, amik várhatóak és a példatárban is benne vannak. A lelkiismeretem tiszta, úgy álltam hozzá, megtettem mindent, amit tudok.
Két hete voltam vizsgázni először belőle, megbuktam. A beugrón túljutottam elég könnyedén, a vizsga része se volt vészes, reteszkötés, jármű tengelye, csavarmeghúzás, keresztszeg. Úgy éreztem, mindegyik jó lesz, és mégis egyest kaptam. Rá pár nappal konzultáció, ahol kiderül, hogy az eredmények jók a számolásokban, csak nincs vázlat, félfeladatnyi pont mínusz mindegyiknél. Ahol meg rajzoltam vázlatot, abban is talált kivetnivalót, azt is lepontozta.
Szerdán újra elmentem ebből a tárgyból. A beugrón túljutottam, a vizsga meg totál szopás. Nyilván azok a témakörök kellenek, kicsit speciálisabban, amikből a feladatgyűjteményben van két hótegyszerű példa, világos.. Ki a faszom számít arra? Karó lett.
Most abban a hangulatomban vagyok, hogy legszívesebben felgyújtanám az egész egyetemet.
Ha ez a második alakításom nem is lett valami értékelhető, az első vizsgán egy kettesre valót szerintem akkor is összehoztam.

Aztán meg azon gondolkodtam, hogy vajon a kéthetente megejtett koncertezések lehetnek-e az okai a mechatron és a gépszerken való elhasalásomnak. De akármennyire is próbálják meg ezt belém sulykolni, nem érzem így a helyzetet. Hiszen már egy bulin se iszom le magam annyira, mint egy-két éve, az utolsó eset is Móváron történt augusztusban, bár akkor aztán fogalmam nem volt saját magamról, meg hogy mit csinálok és hol vagyok. Meg az egészre úgy tekintek, hogy szükségem van rá, mert valahol ki kell ugrálnom magamból a feszültséget, és általában nem okoz gondot, ha utána két-három nappal zh-zok vagy vizsgázok. És azt is meg kell említeni, hogy ha hétfőtől csütörtökig órára jár az ember, tanul vagy tanulgat, akkor igazán megérdemli, hogy hétvégén találkozzon azokkal, akiket kedvel. Erről pedig nehezen mondanék le. Főleg most, hogy sikerült kialakítani egy olyan kört, akik fogékonyak arra, hogy eljárjanak, és akár még attól se rettennek vissza, ha utazni kell. Egyébként alig találkozom velük, az egyetlen kapcsolódási pont a péntek-szombat. Az elmúlt fél évben egy koncert csak ürügy arra, hogy összefussunk, és az előtte-utána bandázások ugyanolyan fontossá lettek. És próbálom felkészíteni magam, hogy nem tarthat ez az állapot örökké, és mikor erről beszéltem egy hasonló ismerősömmel, aki ott van minden alter koncerten a környéken ugyanúgy, annyit mondott, a szabadidejével csakis ő rendelkezik, őt nem érdekli más, valaki bélyeget gyűjt, meccsre jár, gyúr, neki ez okoz örömet. Bár negatívabb pillanataimban képes vagyok azt gondolni, hogy ennek az egésznek semmi értelme, hiszen semmit se alkotok közben. Másfelől pedig lehet pont ez a pár év indít be majd valamit, amit magaménak érzek hogy meg kell tennem. Csak addig még látnom kell és tapasztalnom minél többet. Ki tudja.

A másik dolog, hogy valami miatt kapós lettem. Csak az a gáz, hogy pont rosszkor, ez a december-január a vizsgák miatt elég stresszes volt.
Egyszerűen érthetetlen. Ha egy emberre koncentráltam régebben, soha nem jutottam előbbre. Bár néha valakik félreértik a találkozósdit. Most párhuzamosan futnak a szálak. De igazából az egész csak szervezés kérdése. Az örök dilemma: az egyik szenvedélyes, izgalmas, vele nincsenek tabuk, még a közelben is él, de semmi másról nem tudunk beszélgetni, ja és mániája a penge; a másik kicsit gátlásosabb, nehezebben oldódik, de sokkal jobban megértjük egymást, csak hát 100 km-re van innen. És nanáhogy az utóbbival jövök ki jobban, de az előbbivel könnyen rávesszük egymást bármire. Ha pedig arra gondolok, hogy tizenévesen nem voltam éppen a népszerűségem csúcsán, azért bennem van, hogy hát élvezzük ki a helyzetet.
És még mindig sok a fellángolás, ami tart egy-két hétig, aztán mintha megunnám. Ezt azért ki kellene már nőni, gondolom.

Kevesebb mint két hét és Slipknot! Továbbra is egyedül vagyok, mondjuk ez zavar a legkevésbé.
Remélem össze tudunk futni majd a csíkszeművel Pesten.
Jó lenne egy győri Paddy is, a révais bagázzsal, vagy ezzel a pengéssel, de ez nem lenne létfontosságú.
A névnapomat megint Fruttikkal ünneplem majd, és szintúgy Sopronban, mint tavaly. Már arra is beizzítottam néhány ismerősöm.

Szólj hozzá!




.

2015-01-02 15:01 péntek

Fura dolog, hogy 2011 óta, mióta elkerültem a középsuliból, minden szilveszterkor arra döbbenek rá, mennyi mindent sikerült belesűrítenem az adott évbe. És hogy mindig megjegyzem olyankor, hogy kész-vége, ennél jobban nem lehet már überelni, aztán hát mégis. Valahol félelmetes, hogy az egyetemmel kapcsolatos dolgok, még ha egy viszonylag nehezebb vizsga is sikerül, sem javítják jobban a közérzetem, mintha csak úgy találkozgatok vagy összeröffenünk valakikkel. És próbálok rájönni, ez miért lehet, és főleg olyankor érzem magam furcsán, amikor a szaktársak komoly tervekkel állnak elő, hogy mihez kezdenének az életükkel, nálam meg konkrét tervek nincsenek, csak ilyen ködös megfogalmazások. Néha mindent sokkal fontosabbnak gondolok, mint a kötelességeket. És ez nem azt jelenti, hogy egész nap henyélek vagy munkakerülő lennék vagy nem tanulok vagy ehhez hasonló, mert dolgom van rengeteg, csak az eszem sokszor máshol jár és álmodozok. Tökciki. Valahogy sokkal többet adott az, mikor hajnalban hazakísérhettem a lányt, mint amikor jött a neptun-üzenet, hogy átmentem az Érzékelőkön. És ha erről megpróbálok valakinek beszélni, hogy akkor most ez egy általános dolog-e, minden korombelinél hasonló zajlik-e le, vagy mi van máár?, akkor végül mindig arra jutunk, hogy komolytalan vagyok, és valahol elkeserít, ha így gondolják, mert én nem vagyok az szerintem, csak éppen semmi kedvem már görcsölni folyamatosan. Így is kiteszi a napjaimat újabban az azon való morfondírozás, hogy mi lesz velem tíz év múlva, majd mikor kellően kétségbe ejtettem magam, megtagadok minden értéket, és akkor jönnek ezek az „egyszer élünk” felhangok, csak a következő egy évre tervezek, és hogy azért az izgalom is megmaradjon, összekuszálunk mindent.
Talán ezt nevezik kapunyitási pániknak biztos. Mindegy.

Szóval, szilveszter. Idén kimaradt. Olyannyira, hogy inkább úgy döntöttünk az öcsémmel, hogy itthon maradunk. Nem sok kedvünk volt az ilyen kötelező jókedvhez, meg aztán kurva hideg is volt, ráadásul engem az is taszít, hogy ilyenkor tele van nagyarcúval a város, mint pl tavaly is. És úton-útfélen mindenki azzal jön közben, hogy amilyenek az év első órái, olyan lesz a következő 12 hónap. Igazából arra jöttem rá, hogy ha egész évben megyek valahová, átlag kéthetente, akkor nagyon nincs szükségem ilyen ünnepre. Új életet meg minden másnap lehet kezdeni.

Egyébként nem mintha panaszkodnom kellene az évzárómat illetően.
Bár a szombathelyi Alvin nem valósult meg, mert a dobos Márió még lábadozott a műtéte után, dec20-án viszont itt Győrben bepótoltuk az elmaradást. Azért kicsit sajnáltam, mert tök menő lett volna duplázni azon a hétvégén Alvinból, ha már a szeptemberi 30ipszis Veszprém-Sopron kombót nem sikerült megtenni. Talán most fordult elő először, hogy nem a korlátot szorongattam egész este az első sorban, hanem a tömegben vadultam végig, de még Roadon is. El is fáradtam, rettenetesen.

A csíkszeművel összejött 29-én a 30Y az A38-on. Anyámék mondjuk nem tudtak a tervemről, ők abban a három napban Sárváron voltak, így aztán valahol még izgi is volt, hogy hűűeztitok. Mert semmi kedvem azt hallgatni tőlük, hogy „jaj hát édes fiam, minek kell mindig elmenni, nem hiszem el, hogy ez megéri”. Azt magam sem tudom, hogy megéri-e, de az élmények fontosak, és mennyi történet kerekedik minden egyes alkalommal!
A koncert pedig elég király volt, még akkor is, ha már a könyökömön jön ki minden szám. Azért július óta minden hónapban egy ipszit megejtettünk. De lassan már tényleg az lesz, hogy csak a társaságért megyek.
A lánnyal pedig továbbra se tudjuk, mi ez kettőnk között, felcímkézni meg nem akarjuk a dolgot. Bár nem tudom meddig lehet ezt a viszonyt fenntartani, mindenesetre úgy beszéltük, hogy februárban is befogad majd a Slipknot éjszakáján. Pedig az elejtett mondatok alapján simán fűzhetnénk komolyabbá a szálakat, de távkapcsolatot egyikünk se akar, így hát be kell érni ilyen félmegoldásokkal. Nem mellesleg attól is tartok, hogy amint kimondanánk, az egész el lenne rontva. Majd akkor megy tönkre végképp, ha valamelyikünk talál egy közelebbit.

Másnap, 30-án pedig kitaláltam, hogy útnak indulok Kapuvárra Intim Tornára, „miért-ne?” alapon. Még november elején megismertem két lányt Kávészünet koncerten, akkor merült fel először a dolog, de aztán nem is tulajdonítottam nagy ügyet neki, mert ugye időben messze volt még, ezerszer elfelejtik, aztán hát mégse. Koncert előtt pár nappal írtak, hogy akkor várnak szeretettel, aztán úgy voltam vele, nem szabad nemet mondani. És milyen jól is tettem! Valahogy érdekes volt, hogy mindössze egyszer láttuk egymást, és mégis végig vidámkodtuk az éjszakát. Bemutattak mindenféléknek. Gyanúsan sokszor hagytak kettesben egy kisoroszlánnal. Aztán kiderült, hogy elkéstem egy héttel, de én nem akarok szétszedni senkit egymástól, ő meg találkozni akar.

Valahol durva az egész, hogy egy-két éve le se szartak, most meg szinte választani se lehet.

Januárban van még két vizsgám. Egy gépszerkezettan és egy szerszámgépek. Remélem sikerülnek, aztán ha minden jól megy, lesz három hét szünetem. Arra meg keresek valami melót.
A következő félévre pedig megint olyan 10 tárgyat tervezek felvenni. Amúgy az a vicces, hogy szemeszterek elején mindig tök lelkes vagyok és optimista, nagy kedvvel várom az új tárgyakat, aztán a 14. héten és vizsgaidőszakban a hátam közepére se kívánom az egészet.

Január 17-én Vad Fruttikra megyek a Bridge-be, végre önálló koncert itt Győrben és nem a SZEN-re jönnek. Talán hosszabb is lesz így, aminek eléggé örülnék, és lehet a csíkszemű is el tud jönni.
Február 5-én megünneplem a szemem kétéves szülinapját, és ugyanaznap megyek Slipknotra Pestre. Egyébként megismétlődni látszik a múltkori Rammstein, egy csomó ismerősöm mondogatta, hogy így úgy amúgy jönnek velem, meg minden, erre tessék, egyedül maradtam, mert nincs kedvük-pénzük, én pedig nem akarom kihagyni. Mondjuk már van annyi rutinom, hogy keressek majd valakit, aki hasonlóan járt, mindenesetre valahol azért szarul esik. Akkor ne mondják basszus, hogy jönnek.. Egyébként kiemelt állóba van jegyem, kb rettegek attól, hogy agyonvernek, de hát a Rammsteinen se volt semmi gáz, remélem itt se lesz.
Áprilisban Hiperkarmát tervezek Sopronban vagy Veszprémben, májusban pedig Kispált Bátorkeszin.
Az Alterába bérlet megvan, még valahogy összespórolok annyit, hogy még egy (vagy kettő) feszt beleférjen nyáron.

Kb így ezek vannak most.

Szólj hozzá!




Ahol tombolt 2014

2014-12-31 17:14 szerda

02.15. - ZUP @ Sopron, Hangár
02.15. - Vad Fruttik @ Sopron, Hangár
02.21. - Mighty Roots Foundation @ Győr, Bridge
02.21. - Ocho Macho @ Győr, Bridge
03.14. - Helo Zep! @ Sopron, Hangár
03.14. - Supernem @ Sopron, Hangár
03.14. - Alvin és a Mókusok @ Sopron, Hangár
03.21. - AWS @ Győr, Bridge
03.21. - Subscribe @ Győr, Bridge
04.24. - Barbárfivérek @ Győr, SZEN
04.24. - Hősök @ Győr, SZEN
04.24. - Alvin és a Mókusok @ Győr, SZEN
04.25. - Kozmosz @ Győr, SZEN
04.25. - Kowalsky meg a Vega @ Győr, SZEN
04.25. - Punnany Massif @ Győr, SZEN
04.25. - 30Y @ Győr, SZEN
04.26. - Headbengs @ Győr, SZEN
04.26. - Supernem @ Győr, SZEN
04.26. - Vad Fruttik @ Győr, SZEN
04.26. - Péterfy Bori & Love Band @ Győr, SZEN
05.09. - Storyum @ Győr, Bridge
05.09. - Napkutya @ Győr, Bridge
05.09. - Anna and The Barbies @ Győr, Bridge
05.25. - Intim Torna Illegál @ Győr, Radó-sziget
06.06. - Belga @ Beled
06.06. - Intim Torna Illegál @ Beled
06.14. - Magashegyi Underground @ Pápa, Játékfesztivál
06.14. - 30Y @ Pápa, Játékfesztivál
06.14. - Vad Fruttik @ Pápa, Játékfesztivál
06.27. - Halott Pénz @ Tata, VízZeneVirág
06.27. - Quimby @ Tata, VízZeneVirág
06.27. - Belga @ Tata, VízZeneVirág
07.16. - Firkin @ Körmend, Alterába
07.16. - Deák Bill Blues Band @ Körmend, Alterába
07.16. - Ismerős Arcok @ Körmend, Alterába
07.16. - Supernem @ Körmend, Alterába
07.17. - Zselenszky @ Körmend, Alterába
07.17. - Konyha @ Körmend, Alterába
07.17. - Magashegyi Underground @ Körmend, Alterába
07.17. - Magna Cum Laude @ Körmend, Alterába
07.17. - Anna and The Barbies @ Körmend, Alterába
07.17. - Brains @ Körmend, Alterába
07.18. - Ed Philips & The Memphis Patrol @ Körmend, Alterába
07.18. - Ocho Macho @ Körmend, Alterába
07.18. - Péterfy Bori & Love Band @ Körmend, Alterába
07.18. - Vad Fruttik @ Körmend, Alterába
07.18. - Heaven Street Seven @ Körmend, Alterába
07.19. - Elefánt @ Körmend, Alterába
07.19. - Fish! @ Körmend, Alterába
07.19. - 30Y @ Körmend, Alterába
07.19. - Depresszió @ Körmend, Alterába
07.19. - Alvin és a Mókusok @ Körmend, Alterába
07.20. - Kafkaz @ Körmend, Alterába
07.20. - Sziámi And Friends @ Körmend, Alterába
07.20. - Pál Utcai Fiúk @ Körmend, Alterába
07.20. - Kiscsillag @ Körmend, Alterába
07.20. - Quimby @ Körmend, Alterába
07.20. - Mátyás Attila Band @ Körmend, Alterába
07.31. - Cloud9+ @ Mezőtúr, East Fest
07.31. - Magashegyi Underground @ Mezőtúr, East Fest
07.31. - Rómeó Vérzik @ Mezőtúr, East Fest
07.31. - Subscribe @ Mezőtúr, East Fest
07.31. - Alvin és a Mókusok @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Fatal Error @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Esti Kornél @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Ocho Macho @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Ossian @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Quimby @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Intim Torna Illegál @ Mezőtúr, East Fest
08.01. - Belga @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Copy Con @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Leander Rising @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Fish! @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Road @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Punnany Massif @ Mezőtúr, East Fest
08.02. - Brains @ Mezőtúr, East Fest
08.15. - Kafkaz @ Győr, Színhely
08.19. - Péterfy Bori & Love Band @ Mosonmagyaróvár
08.19. - Quimby @ Mosonmagyaróvár
08.19. - Punnany Massif @ Mosonmagyaróvár
08.20. - Kormorán @ Győr, MVBMK
08.23. - Tom Jones @ Győr, Városház tér
08.29. - Ocho Macho @ Győr, Bridge
09.20. - Magashegyi Underground @ Győr, Pálinkafesztivál
09.27. - Óriás @ Sopron, Hangár
09.27. - 30Y @ Sopron, Hangár
10.18. - ZUP @ Győr, Bridge
10.18. - 30Y @ Győr, Bridge
10.25. - B The First @ Szombathely, Mozi
10.25. - Anna and The Barbies @ Szombathely, Mozi
10.25. - Supernem @ Szombathely, Mozi
11.06. - Kávészünet @ Győr, Bridge
11.07. - Intim Torna Illegál @ Győr, Rómer Ház
11.15. - B The First @ Győr, Bridge
11.15. - Supernem @ Győr, Bridge
11.15. - Anna and the Barbies @ Győr, Bridge
11.15. - Ozone Mama @ Győr, Bridge
11.29. - Van Zozéka @ Kapuvár, Shop Stop
11.29. - 30Y @ Kapuvár, Shop Stop
12.20. - Road @ Győr, Bridge
12.20. - Alvin és a Mókusok @ Győr, Bridge
12.29. - Volume Under Kontroll @ Budapest, A38
12.29. - The Immigrants @ Budapest, A38
12.29. - 30Y @ Budapest, A38
12.30. - Intim Torna Illegál @ Kapuvár, Shop-Stop

Szólj hozzá!




.

2014-11-25 07:12 kedd

Sose tartottam még ilyen hosszú szünetet ebben a blogban. A négy hónapos intervallum elég rendhagyónak bizonyul, főleg tőlem.

A legfőbb ok az volt talán, hogy mindenki szétszóródott. Vagy abbahagyták, vagy pedig folytatták, de nekem elfelejtettek szólni. Mindegy. Nem éreztem fairnek, hogy az én életembe leskelődhetnek így továbbra is, én pedig nem tudom, velük miújság. Ez csalódásos.
Egy ilyen szokást, ami hat éven keresztül tartott, nehezen szüntet meg az ember. És az az érdekes, hogy néha úgy érzem, már kedvem sincs ezt tovább írni. Naplót persze vezetek, füzeteset, mert nem eshet meg, hogy az a sok történet elvesszen. Én mindenre akarok emlékezni.

A tavaszi események után muszáj volt egy nagytakarítás a fejemben. Felülírni, eltörölni, újrakezdeni, nagy szavak. Meg kicsit megváltozni. Amikor sokadszorra nézi végig az ember, hogy megint nem elég jó, akkor komolyan magával rántja minden. Szerencsére a koncertek és a fesztiválok jókor jöttek, és nem sok időm volt foglalkozni az előző ősszel-téllel, mert amint vége lett egy eseménynek, lázasan kerestem a következő alkalmat, ahova elmehetünk. És akkor új emberek, új hatások, új tervek lehetnek. Az egész nyár arról szólt, hogy a hétvégéinket mivel üssük el. És jelenleg is háromhónapos terveket készítek szépen.

Gondosan be vagyok táblázva, mindennapra, nem hagyok sok szabadidőt. Szeptember-október környékén melóból egyetemre, vagy fordítva. Az Audiból átmentünk a ropigyárba, az előbbin mintha megszűnt volna a takarítás, az utóbbin meg a dobozolás nem volt nagy kunszt, csak nagyon monoton.

Közben az egyetem is haladt. Voltam olyan őrült, hogy egy-két tárggyal többet vettem fel, mint általában, de úgy néz ki, hogy beletörik a bicskám. Nem akarok ezer évig egyetemre járni, és valahol zavar, hogy még mindig ekkora haszontalan vagyok, 22 évesen. Úgy gondoltam, akkor felveszek több tárgyat, hogy esetleg előbbre jussak, és ne kelljen széthúzni az egészet a kilencedik-tízedik félévig. A mostani szorgalmi időszak legnagyobb tanulsága, hogy három-négy húzós tárgy nem fér meg, egyszerűen szétaprózza magát az ember. Vagy pedig megtehetném, hogy lemondok a jó cél érdekében valamiről. Ezt amúgy meg is tettem: nagyon keveset alszom, de emiatt meg néha a kimerülés határára kerülök és zombivá válok.
A legjobban az dühít, hogy a mechatro2-vel csúszni fogok, szóval plusz egy év. És bosszant nagyon, mert értettem, szerettem is, csak éppen a zh sokkal nagyobb szopás volt az előző évekhez képest. Kicsit el is vette a kedvemet, és eljutottam oda is, hogy azon gondolkodtam, hogy vajon jó szakra jelentkeztem-e egyáltalán, de már nem szabad abbahagyni, a felén túl vagyok. Meg persze hova jelentkeznék át? Amellett, hogy így két év után sehová se érdemes átmenni, nagyon a többi közül nem is érdekel egyik se. Az elektro annyira mélyen nem mozgat meg, hogy villamosmérnök legyek. A gépész pláne nem, mindenféle gépelemek és anyagok, szerintem kicsit távol áll tőlem. Járműveshez nem vagyok eléggé otthon az autókban. Vagy átmegyek logisztikásnak, de akkor ennyi erővel kezdhetem is elölről az egészet, velük nincs sok átfedésem.. Szóval nem, én a mechatronikán maradok, mindenből egy kicsi rálátás, és robotot akarok programozni, de amíg nem jutok át ezeken a tárgyakon, a közelébe se engednek.
De ami a legfurább, hogy anyámék teljesen megértőek voltak, amikor így kiderült, hogy a mechatro2 nem lesz meg és borul a terv. De én meg nem akarok a nyakukon lenni, mindenesetre jól esett. El fogom végezni, csak a jóég tudja mikor, és emiatt vagyok tele kétséggel.

Egyetem mellett a munka nem vészes, egészen addig, amíg az első hetekben nincsen nagyon fontos dolog. Van az a háromszög, hogy válassz kettőt, szociálisélet-alvás-jójegyek, hát az alvás volt a legkevesebb ebben a félévben. A jójegyekbe meg minden beletartozik, ami görbül.
Mert ugyanúgy minden hétvégén a Bridge-ben kell lenni vagy éppen másik városban. Volt ebben egyfajta dac, hogy megmutassam, így is lehet csinálni, minél többet kihozni abból, ami megadatott, és minden percem valamilyen szinten hasznosan telik. És nem hagyhatom, hogy újra és újra azon agyaljak, hogy miért vagyok még mindig egyedül.

Egyébként ott hagytuk abba itt a blogban, hogy hazajöttünk East Festről. A párducmintással pedig nem találkoztunk utána. Az egész állatira hasonlított a 2013-as Campus utánra, Brbr-val ugyanez a szitu volt. Szerencsére most nem húztuk-halasztottuk sokáig a dolgot, pedig ráadásul ő Pestre is költözött az egyetem miatt. Három hét chatelés és skype, aztán egy hét alatt megváltozott minden, de képesek voltunk reálisan látni, és aztán közös megegyezés, de legalább nem hitegettük egymást. Ettől függetlenül felmerült, hogy jövőre szintén meglátogatnánk Mezőtúrt, vagy pedig mennénk a SZIN-re, mert az a kis csapat jófejnek tart minket. Azért örülnék neki, ha összejönne.

Az új tanévet ismét egy Felkészítő Napokkal indítottuk, Ocho Machoval, ami után egy rockbuli volt, ahol megismertem egy építészlányt. Az egész addig volt jó, amíg csak mókáztunk, majd mikor kiderült, hogy két évvel fiatalabb vagyok nála, lekoptatott a fenébe.
Ott döntöttem el, hogy én többet nem próbálkozom egy egyetemistánál se.

Majd jött az ötlet, hogy ha tényleg mindenki 17-nek néz, akkor használjuk ki a helyzetet. Sopron, 30Y, aztán 14-15 éveseket szédítettünk az öcsémmel. Egyébként furcsa volt kicsit az a sopronozás, de elég jól alakult, talán az írja le a legjobban a dolgot, hogy még futnunk is kellett az első vonatra a Hangártól. Fél év után, teljesen új csapattal, alterábás 30Y megidézés, plusz a csíkszeművel se tudom, mégis mit művelünk mi egymással, és rettegek attól, hogy ezt a társaságot is tönkretesszük.

Az áprilisi SZEN-en összeszedett révaisokkal máig tartjuk a kapcsolatot, viszonylag gyakran is találkozunk, ez jól van és tetszik. Egy-két hetente közös koncertezések, vagy hétközben lyukasórázások. Ebben a félévben volt egy csomó lyukasom, szerencsére mindig találtam valakit abból a bagázsból, akivel lehetett lógni. Persze a korkülönbség megint kis gondot okoz, de úgy látszik, csak én problémázok ezen. Számomra az 5-8 év néha sok, őket meg nem zavarja. Van egy csomó ismerősük, szóval lehet bővíteni a kört.
De hogy ez nekem mennyire hiányzott anno középiskolásként! Az osztályomból senkivel se tudtam elmenni ilyen helyekre, mindig csak a falusi bálok, a diszkók, meg a kocsmák, koncertekre nem nagyon akartak velem eljönni. A révaisok meg valamiért minden programötletemért lelkesednek, 30Y, Supernem, Intim Torna, vagy éppen slam-estek. És nagyon élvezem, hogy ennyi lány tobzódik körülöttünk, olyan frissek, kíváncsiak és lendületesek, teljesen átragad az emberre az a játékosság.
És az is annyira tetszik, hogy bárhol bármikor találkozom valamelyikükkel, örülnek nekem, és fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki. Vagy meglehet, ennek mindig is ilyennek kellett volna lennie, csak nálam sokáig kimaradt. Talán emiatt lebzselek a Révai előtt egy csomószor, talán emiatt ismerkedem tizenévesekkel, persze ilyenkor jól rám mondják, hogy egy agyi szint és hasonlók. Pedig néha úgy érzem, hogy semmi kedvem hozzájuk, mert olyanokról beszélnek, amikről azt se tudom micsodák, pedig hát én se vagyok sokkal öregebb, és mégis. Máskor meg szent meggyőződésem, hogy itt van egy maréknyi ember, és nekem az a feladatom, hogy picit irányítsam és terelgessem őket. Mekkora hülyeség. És amikor éppen próbálom hűteni magam, hogy ne képzeljek bele a dolgokba többet, mint amik, akkor derül ki, hogy igenis van erőm ahhoz, hogy össze legyünk tartva. És ez nagyon meglepő. Pedig nem teszek sokkal többet, mint máskor: beszélgessünk!, sétáljunk!: és értékelik! És az, hogy őket ismerem, odavezet már, hogy a koncerten megállítanak ismeretlenek, hogy én vagyok-e a Szvéé, mert láttak ezzel és azzal, ez egyszerűen elképesztő. De szerintem csak azért, mert van viszonyítási alapom, és három éve rohadtul nem ilyen életem volt. Az utóbbi félévben meg azt tapasztalni, hogy várnak és kedvelnek, ez azért igazán jó érzés.
Aztán egy viszonylag spontán ötletként a csíkszeművel kitaláltuk, hogy menjünk október végén Szombathelyre, Anna & the Barbies-ra és Supernemre. Egyre inkább kitoljuk a határainkat, úgy látszik, így Észak-Dunántúlon szinte bármi belefér már. És akkor ismét megerősítést kaptam. Ha én akkora faszfej lennék, ahogy gondolják néhányan, akkor Győrtől 130 km-re nem ugranának a nyakamba az alterábás lányok, amikor belépek a Moziba.
Azt is sikerült elérni, hogy minden koncertre lányokkal megyek. Olyan többet nem lesz, mint régebben, hogy haverok és szaktársak, aztán mindenkit észrevesznek az adott helyen, csak éppen engem nem. Max jön velem az öcsém és kész. És az a fura, hogy szóval ez tényleg nem hülyeség, ez tényleg magával hozza azt, hogy másokkal is sokkal könnyebben megismerkedhetek. Akárhányszor olyan csapattal mentem valahová, ahol csak az öcsém és én voltam fiúk, az újak sose néztek rám baltás gyilkosként. És aztán rám keresnek és bejelölnek és elhívnak, pedig semmi különöset nem tettem. Miért ne élvezném ki. Azt se értettem sokáig, hogy hogyan lehet, hogy egyesek TŐLEM féltik a barátnőjüket, amíg aztán egyik este a parkban kellett bujkálnunk egy foglalt csajjal. A magasságom miatt folyton szerencsétlennek hittem magam, amíg aztán ki nem derült, hogy ülve és vízszintben rohadtul nem számít. Szöveg kell csak. És eléggé el tud telni magától az ember, ha egy nála fél fejjel magasabbat fel tud szedni. Vannak érdekes helyzetek.

Egyébként úgy vettem észre, hogy a szaktársakkal viszont eltávolodtunk kissé. Leredukálódott a kapcsolatunk ilyen, kollegiális szintre. De tényleg, sehol nem találkozom velük, csak órákon, amikor meg szabadidőm van, biztos nem fiúkkal fogok lógni. A másik ok az lehet, hogy szétment a társaság is, mert valakik jobban haladnak, valakik kevésbé, valakik össze-vissza veszik fel a tárgyakat, vagy éppen dolgoznak. Szóval már az sincsen, mint az előző félévekben, hogy azért járkálok be minden órára, mert akkor legalább összefuthatok velük. Ez fura.

A következő hetek pedig továbbra is elég mozgalmasak lesznek.
Szombaton elmegyünk néhány ismerőssel Kapuvárra 30Y-ra, idén már az ötödikre. Az a legjobb, hogy nekik nem kell elmagyaráznom, hogy miért szeretem ezeket a zenekarokat, mert ugyanúgy érzik. A csíkszemű pedig teljesen ugyanolyan, mint én, csak éppen lányban. De hát persze hogy tökmessze lakik. És az is tök durva, ahogy közben-közben kiderül, hogy mennyi helyen voltunk mi már együtt ezekkel az emberekkel, csak éppen nem ismertük egymást. Ez valahol olyan, kifürkészhetetlen.
A maradék decemberre be van tervezve egy Intim Torna Illegál Sopronban, utána Kistehén Győrben.
Öcsémmel tervezünk egy Alvin-hétvégét, amikor pénteken Szombathelyen, szombaton itt Győrben lépnének fel.
És amit nagyon szeretnék, hogy összejöjjön, az Pesten egy Esti Kornél + Vad Fruttik az Akváriumban, másnap egy 30Y az A38-on, a révaisokkal és a csíkszeművel. Szerintem elég menő évzárónk lenne, de még konzultálni kell mindenfélékkel, de ez is mekkora jó, hogy bármire találok bárkit, akiről tudom, hogy érdekelni fogja. És ha menni kell, akkor menni kell, engem meg nem nehéz elcsábítani.
A nyárra pedig több lehetőséget is fenntartunk. Az Alterába mindenképp, és még a révaisokat is kellően belelkesítettem, és úgy néz ki, pár szobát mi fogunk kivenni abban a kollégiumban majd.
Nemsokára bérletet is lehet venni. Aztán hogy mi lesz ezen kívül még, az jó kérdés, de azon vagyok, hogy két-három feszt is beleférjen, és szerencse, hogy nem csak nekem vannak ilyen terveim.

Az egész egy ámokfutásnak tűnik. És igazából semmi értelme nincs, ugyanakkor meg mindig közelebb és közelebb érzem magam valamihez, amit elmagyarázni se tudok. 

3 komment




6

2014-08-09 09:59 szombat

Hatéves lett a blog.

Szólj hozzá!




East Fest 2014 2.

2014-08-04 23:17 hétfő

A péntek délelőttöt végig henyéltük a szálláson. A kollégiummal pont szemben pedig több száz fiatallal kész karneváli hangulat volt a Penny és a Lidl parkolóban, ahogy a vásárcsarnok standjainál is, jó volt őket látni, ilyen szempontból mégis csak nagyobb fesztivállapot uralta Mezőtúrt mint Körmendet.
Négyre mentünk a Fatal Errorra, mert az Alterábán az egyik lány arról próbált meggyőzni, milyen királyak, hát nem jött át, de szerintem nem is én vagyok a célközönség.
Nagy fröccsözések minduntalan, közben hívtam a párducmintást, de vagy nem vette fel, vagy ki volt kapcsolva, vagy éppen én nem vettem észre a csengést-rezgést.
Az Esti Kornél fél hatkor kezdődött, a tűző napon kaptak hetven percet, az első sorokban ismerős arcok az előző napi Magashegyiről. Eléggé tetszett, csak sajnáltam, hogy olyan kevés időt kaptak, plusz az új lemezről alig játszottak valamit, talán csak a Rohadt esőt. A Meztelent pedig muszáj lesz végre megtanulnom, körülöttünk mindenki azt várta, és kicsit cink volt, hogy nagy Esti Kornél rajongókként nem ismertük az öcsémmel. Meg azzal viccelődtünk, hogy nehogy majd rázendítsenek azokra az érfelvágós számokra, de csak a Boldogság te kurvát tolták el, ott aztán kiénekeltük minden fájdalmunk.
Ezután gyorsan elugrottunk a boltba, létrehoztunk egy rozéfröccsöt, ami alig akart elfogyni, majd szaladás vissza a fesztre, ahol már az Ocho Macho játszott nagyvígan, és milyen jó is volt megint! Egész három napban talán ezen fáradtam el a legjobban, csak a Jó nekem alatt volt megállás, egyébként tánci-tánci és ugrálás egyfolytában. Meggondolandó egy augusztus 29-i koncertjük itt Győrben, hiányom van hasonlóból.
Átszereléskor muníciószerzés, engem meg kezdett elkapni a letargia amiatt, hogy nem tudom elérni a lányt. Már éppen azon gondolkodtam, hogy keresni kell valaki mást, amikor hirtelen ott termettek a sörpadunknál, én meg örültem nagyon nekik, a mosoly pedig levakarhatatlan volt.
Közben elkezdődött az Ossian, amit csak távolról néztünk, én meg azon gondolkodtam közben, hogy mikor a pirospulcsissal ismerkedtünk, mennyire fontos volt ez a zenekar, aztán pedig a meglepődés, hogy majdnem ötéves már az a sztori. Meg elég szürreális volt, hogy a huszonéves fejemmel Ossianra nosztalgiázok, de ismertem az összes számot, hát énekeltem is őket, fura érzés volt.
A kis csapatunk igazából a Quimbyt várta nagyon azon az estén, kivéve az öcsémet. Ezen a nyáron már a harmadik, sokat nem változtattak a műsoron az előzőekhez képest, ott menőztem, hogy tudom mi mi után jön. Ezen is picit hátrább álltam, ahhoz képest legalábbis, ahol én általában szoktam lenni. És ebben a produkcióban minden a helyén van, a fényekig és a legutolsó hangig, csak annyi zavar bennük, hogy számomra ez nem olyan tombolós. És két hét múlva megint megyek Quimbyre, milyen muris.
A párducmintással ekkor végre több idő együtt, aranyoskodtunk egy sort, aztán jött egy időszak mikor egy csomószor lelépett, én meg azt éreztem, hogy csak le vagyok passzolva a barátnőihez, végül meg lett beszélve. De visszatalált mindig és ott folytattuk ahol abbahagytuk.
Majd átszerelés, és Intim Torna Illegál, de ezen se voltunk sokat, csak pár számot az elején.
Inkább kihasználtuk azt a kevés időnket, igazi fesztiválszerelem, egy szót se ejtettünk a Győr-Mezőtúr távról, és akkor minden olyan felhőtlennek tűnt, és milyen édes volt, ahogy lassan feloldódott, és onnantól már csak nevettünk és évődtünk. És milyen szép volt, és el se akart engedni.
Utolsónak még voltunk a Belga végén is, de arra is csak azért mentünk, hogy miután vége, összeszedjük a társaságot, és ki-ki merre haza aludni.

Szombat délelőtt ismét nagy alvások, majd hangulatfokozónak újra rozé.
Az utolsó napon már keményebb műfajok is voltak, ennek ellenére egy Copy Connal kezdtünk az öcsémmel, ami szintén nem jött be annyira, egykaptafa mindegyik szám és csak lötyögni lehetett rájuk. Az idő alatt betermeltünk megint egy-két fröccsöt meg rakétát.
Leanderre visszaértünk, de sajna picit késve, ráadásul csak egy órát játszottak, így meg elmaradt egy csomó kedvencem. Csak te, Ördög naplója, Szomorú Vasárnap, Viharom tavaszom.
Utána következett a Fish!, ami egy olyan banda, akiket itthon nem hallgatnék, de a koncertjeik meg brutáljók. Persze itt is csak a refréneket ismertem, de annyira nem számított, lehetett ugrálni nagyokat, plusz kerekítettünk egy meglehetősen nagy circle pitet, és már sötét volt és a sárba trappoltunk, az picit fúj volt.
Roadra a párducmintás is megérkezett, de egész koncert alatt olyan hűvös volt, engem meg ez zavart. Road-ék amúgy nagyon jól tolták, de nem mertem elmenni pogózni, mert tök nagy darab emberek voltak mindenfelé, csütörtöki Subscribe-effektus teljesen.
Benéztünk Punnanyra is, amin rohadt sokan voltak, aztán Depresszió kezdésre, később pedig megbeszélés a lánnyal.
Végül csak kibökte, hogy nem volt még ilyen helyzetben, de nemsokára Pestre költözik az egyetem miatt, találkozzunk. Én pedig örülök is, meg nem is. Kísértetiesen hasonlít ez a helyzet Brbr-ra a tavalyi Campusról. És utálom, hogy megint egy olyan lányt kellene elengedni, aki valami miatt lát bennem valamit, csak egyetlen hibája van, hogy messze lakik. És egy nálam alacsonyabb lányt sokkal kellemesebb is szeretgetni.
Aztán utolsóként Brains-en verettünk, azon is eléggé elfáradtam, tipikus fesztiválzenekar, a röfögő dubstep éjjel azokkal a fényekkel sokkal hatásosabb.
Majd vége azoknak, amik érdekeltek minket, nagyszínpad előtt letelepedtünk minden, így az utolsó napra csak összeszoktunk, jellemző, énekeltünk meg minden, nagy volt a vidámság. Majd még egy utolsó tánci a retrosátorban, de eléggé el voltunk fáradva, én meg azon zakatoltam, hogy őket se fogjuk látni kb soha.
Ezen az estén maradtunk a legtovább, fél ötkor elköszöntünk, a szálláson nem aludtunk sokat, összepakolás, leadom a kulcsot, penny, fel a vonat, és öt óra halálunalom, de szerencsére én tudtam valamennyit aludni.

Nem a koncertekről szólt ez a fesztivál, de lehet nem is baj. Viszont elmondhatjuk magunkról, hogy viszonylag spontán módon jöttünk, ráadásul ingyen, és húszezer alatt költöttem kaja-pia-vonat-szállással együtt, ami elég menő dolog, jóval többel számoltam erre a kirándulásra.
Viszont ez a három nap kevés. Megint megtörtént az, hogy harmadik napra jövünk ki jól egy összeszedett társasággal, és tökre sajnálom, hogy nem maradhattunk velük még.
Bár lehet, hogy inkább a párducmintással maradtam volna még. Mindenesetre hagyunk időt, egy találkozó belefér remélem, aztán meg az is lehet, hogy a racionális agyam megint győz. Miért mindig az elérhetetlenek iránt kell nekem érezni valamit..
Azt pedig nem ígérem senkinek, hogy jövőre ismét keletre vándorlok, bár mondtam már ezt tavaly is, és mégis az Alföldön kötöttünk ki. De legalább kalandos volt, erre más miatt fogok majd emlékezni.

Szólj hozzá!




East Fest 2014 1.

2014-08-04 11:01 hétfő

Ezt az East Festet nem nagyon reklámoztuk az ismerőseink között, utólag gondolkodva azon a három napon nem tudom, hogy melyik lett volna a helyesebb, nagyobb ismerősi körrel jönni, vagy pedig tényleg így, hogy csak az öcsémmel mentem.

Csütörtök délelőtt indultunk, két óra vonat a Keletibe, onnan két óra vonat Mezőtúrra. Kb az életünket is eluntuk, bár annyiból jó volt, hogy az utóbbi vonat másfél órán keresztül nem állt meg sehol egészen Szolnokig. Ott felszállt egy rakás fesztiválozó, a következő megálló meg a kiszemelt városunk volt.
A szállásunkat könnyen megtaláltuk, kétezer per éjszaka, olyan volt mint Körmenden. Közben arra is rájöttünk, hogy valószínűleg azért akarunk mi mindig szobafoglalni, mert büdös nagy kockák vagyunk és nem tudnánk máshol telefont se tölteni. Tiszta gáz.

A fesztiválra való beléptetéskor képesek voltunk beállni a kempingezők közé, szépen haladt a sor, aztán mi következtünk, hát mi győriek vagyunk, ingyért lennénk itt, bocs de az a másik ablak, ahol amúgy egy lélek se volt egész idő alatt, francért álltunk negyven percet fölöslegesen. De feltaláltuk magunkat, lett pár ismerős, de nem sokszor találkoztunk aztán velük.
Közben a Cloud9+ játszott, az utolsó számokra beértünk végre, de szerintem ez is tipikusan olyan zenekar, akik éjjel tizenegykor nagyobbat ütnének, ebben a délutáni idősávban a tűző napon nem lehetett nagyon élvezni.
Közben sörszerzés. Egyébként elég hamar megszegtem a fogadalmat, miszerint nem iszok, kikértem anyu véleményét telefonban, áldását adta a dologra, de akkor ne gyógyszerezzek.
Ezen a feszten is próbálták rám tukmálni ezt a repohár szarságot, annyira utálom hogy nem igaz. Semmi kedvem koncerten fogdozni egy füles poharat, miközben épp a halálomon vagyok mondjuk Alvinon. Mennyivel egyszerűbb az üres poharat csak eldobni koncert közben. A továbbiakban aztán jól kitaláltuk az öcsémmel, hogy tiltakozásként fröccsözni fogunk, azt meg mint kiderült, többnyire koccintósból csinálták, mindegy, legalább olcsóbban kijöttünk.
Cloud-ék után a Magashegyi játszott, ami megint olyan játékos és mosolygós volt, mint eddig mindig, én első sorban, összeszedtünk pár embert, és a Bíborka is cuki volt, ugyanaz a műsor, mint ezen a nyáron mindig, és most nem vittünk buborékfújókat, utólag kicsit bánom.
Aznap egyébként sokat bóklásztunk, mert nem találtuk a helyünket. Elmentünk Rómeó vérzikre, ami nem nagyon győzött meg, ami elég meglepő, mert pár éve mennyire éltem-haltam a hasonlókért. És egyre többször jöttek az olyan kérdések, hogy mi a szart keresünk mi itt keleten, akkor meg aztán főleg szarnak éreztem magam, mikor szobortestű egyedek jártak mindenhol velem szemben, kb az összes önbizalmam a sárba tipródott.
Subscribe-ra befurakodtunk az első sorokba középen, aztán a Gazinggel kezdtek, ami állati jól szólt, meg szeretem is azt a számot, csak az volt kellemetlen, amikor jöttek a partyarcok aztán elcseszték az egész pogós történetet. Utálom, amikor ököllel ütnek, aztán látva hogy arcra is céloznak másoknál inkább odább álltunk. A Subiék pedig megint olyan lendületesek és energikusak voltak mint a Bridge-ben, de az nekem jobban bejött, bár a Bálint itt is megmászta a színpadot meg tekergett meg össze-vissza szálltak a rasztái, azért beleadnak mindent és felspanolja az embert. Az más kérdés, hogy a szövegeket megint nem tudtam.
Aztán kitalálták, hogy legyen egy wall of death, mondom mellettem a párducmintás kiscsajnak, te ebben tutira nem akarsz részt venni. Végül oldalt kötöttünk ki és végig beszélgettük az egész koncertet, persze csak annyi eszünk volt, hogy a hangfal mellett, de talán jobb is, mindig egyre közelebb és közelebb egymáshoz. Imádtam a kis gödröket az arcán ahogy nevetett. És nagyon csajosan öltözködött mindhárom nap, erre ilyet szól, hogy odáig van a Children of Bodomért, meg a többi hasonlóért, nem gondoltam volna. Majd megismertük a barátnőit is, aztán akkor már társaságunk is lett a következő két napra. Átszereléskor még együtt voltunk, aztán kiderült, hogy szolnoki, már meg se lepődtem a dolgon, majd megbeszéltük, hogy ne rontsuk el, ne foglalkozzunk vele a feszt alatt.
Utána ő el egy lánnyal, én maradtam a barátnőivel Alvinon. Egyébként furcsa volt, hogy ennyire nem ismernek magyar bandákat, én meg szinte csak azokra koncentrálok mostanában. Maradtam oldalt velük, valamiért nem is nagyon akartam annyira tombolni. Egyébként az egész fesztiválra jellemző volt, hogy inkább oldalt vagy hátrább álltunk, nem is értettem magamat, hiszen mindig benn a közepén vagy első sorban, talán öregszünk.
Az Alvin pedig ugyanaz volt mint Körmenden, és furcsa is volt távol minden lökdösődéstől csak énekelni a számokat, de megvolt ennek is a hangulata. Csak az ismertebbeket tolták, de úgy szeretnék megint egy sopronihoz hasonló koncertet, ahol majd úgy fogom érezni, hogy sose lesz vége mert olyan sokat játszanak.
Közben pedig hirtelen el kezdett fújni vadul a szél, nem sokkal később szakadt az eső nagy viharral, a koncertet meg lefújták úgy a felénél. Mindenki szaladt amerre látott valami menedéket keresni, percek alatt sártenger lett az egész színpad előtt rész, aztán az öcsémmel úgy döntöttünk hogy visszafutunk a szállásra, bár utólag belegondolva lehet inkább meg kellett volna várnunk amíg eláll. Ennek örömére teljesen eláztunk, a ruháink, a cipőnk, a hajamból is csavarni lehetett volna vizet.

Szólj hozzá!




nefogazz

2014-07-30 11:15 szerda

Egy hétig csak feküdtem, gyógyszereken éltem, lázcsillapítás, fájdalomcsillapítás és fájt a húzás meg az injekciók helye, elég kellemetlennek tartottam. Az volt a probléma, hogy vasárnap még mindig 38 fölött volt a lázam, így hát hétfőn elmentem az orvoshoz, akitől kaptam erősebb bogyókat, ezzel már 36-37 fok. Most már talán nem esek vissza, viszont azt a doboz aktilduot be kell vennem a napokban, amíg el nem fogy.

Ez csak azért gond, mert arra nem nagyon lehet inni, szóval úgy néz ki, megejtem életem legjózanabb fesztiválját holnaptól Mezőtúron. Aztán lehet ennek ellenére is jól fogom élvezni, bár nem mintha olyan lennék, aki ne bírná megállni, hogy koncerteken alkoholizáljon, az egész csak elhatározás kérdése.

Egyébként ez az East Fest nem nagy eresztés olyan szempontból, hogy se Vad Fruttik, se Supernem, se HS7, se Kiscsillag. És még 30Y-ra se lehet menni („nem zenei ízlés miatt”). Persze nem mennék, ha nem lenne győrieknek ingyenes, és ha nem találnék magamnak a programban így is egy csomó olyan fellépőt, akiket vagy nem láttam még, vagy csak ritkán, szóval akár így is nézhetjük az egészet. Például Subscribe-on, Esti Kornélon, Leanderen csak egyszer voltam eddig. Viszont Quimbyből ezen a nyáron ez lesz majd a harmadik! Azért picit érdekes, hogy egyik se Győrben volt, mindig el kell utazni értük valahova máshova. A Punnanyra meg remélem most emlékezni fogok, azokon nem tudom, merre kavarhattam akkoriban.

Az augusztus elég menő lesz.
East Fest után tervezünk egy Celldömölköt a csíkszeművel meg pár alterábással, motorostalálkozó lesz, Moby Dick, Junkies, Supernem, bár elég képlékeny a dolog, és még nem is jósolok nagy jövőt neki, de legalább nem csak én lelkesedek.
Azután egy Kafkaz itt Győrben
Majd Péterfy Bori - Quimby - Punnany Massif Móváron.
Ha lesz kedvünk, talán belefér egy Vé-Feszt, de nem nagyon győztek meg az idei programmal.
Tom Jones is lesz a győri nyárzárón, ráadásul ingyenes, nem lenne szabad kihagyni.
És Felkészítő Napok az egyetemen, ahol eddig az Ocho Macho ismeretes. Le kell csekkolni a gólyalányokat.

Ja és rohadt sok tárgyam lesz, és tök nehezeknek tűnnek, de ezzel most nem akarok foglalkozni. De éltet a tudat, hogy már a felén túl vagyok, innentől már nem szabad elrontani.

Szólj hozzá!




Fogas

2014-07-26 09:17 szombat

Egy ismerősömnek megígértem pár hete, hogy becsatlakoznék hozzájuk a HIM-re, a pénzem is megvolt rá, de aztán mikor hétfőn zakatoltunk hazafelé Körmendről, kb végigszenvedtem az utat. A fogam egyre durvábban kezdett kifelé állni, és teljesen felsértette belül a számat. Sajnáltam, hogy le kell mondanom, pedig bírom mindegyiküket, még szerencse, hogy nem vettem meg a jegyet, különben rajtam maradt volna így. A keddet is túléltem valahogy, de az ősök nem voltak itthon, így csak szerdán tudtunk az üggyel foglalkozni, aztán az itteni fogorvostól kaptam beutalót, a kórházban meg ki is húzták. Életem első foghúzása, be voltam szarva mint az állat. Mert annyi volt a problémám, hogy nem tudtam mire számítsak, mindenki csak hadobált össze-vissza, vagy húzta az agyamat, hogy mi is fog történni. Szóval most leírom: beinjekcióznak, elzsibbad az egész arcod, aztán nekiesnek és feszegetik és recseg a fogó az ember fogán, de nem érez semmit, csak kellemetlen, ha három kéz matat az ember szájában. Kb ilyen beszámolót szerettem volna, nem annyit, hogy katonadolog, mindegy. Azóta itthon lábadozom, egy hetem van arra, hogy embert faragjak magamból, ha az East Festet élvezni szeretném. Láz van, meg nagy hörcsögpofazacskóm volt baloldalt, meg kicsi fájás, remélem minél hamarabb megjavulok, bár azt mondja mindenki, ez általános dolog egy foghúzásnál. De most már egyre jobb lesz, az arcom is szépen apad, talán megmaradok.

4 komment




Alterába 2014 3.

2014-07-24 21:35 csütörtök

A szombati napot azért vártam nagyon, mert jöttek napijegyes ismerősök. A csíkszemű három soproni lányt hozott magával, akik megrögzött ipszilon fanok, engem pedig délután felhívott két révais, hogy meg tudták oldani a lejövetelt, majd várjam őket a kapunál. Örültem nagyon, mert így eléggé ki lett bővítve a társaság, plusz még hozzánk csapódtak olykor a bérletes csepregiek is, szóval nagyon is élveztem, hogy ennyi alterlányka tobzódik körülöttünk. Közben az is kiderült, hogy az egyik soproni volt a SZEN-en, mondom én is, meg hogy kinn volt a beckzoliéknál akkor, mondom én is, én voltam aki kérdezte honnan a váfosz, emlékezett rá, az ilyen dolgok annyira-de-annyira!
Elefántra és Fish!-re nem mentünk be, helyettük ismerkedési est, sok rozéfröccsel, 62 fokos erdeigyümölcsös tátrateával, ami nagyon finom és itatja magát, és persze a buborékokkal, amik 30y-ra el is fogytak.
Mikor a Fish!-nek vége lett, berongyoltunk első sorba, szinte csak a miénk volt teljes hosszában, a Dadoggal kezdtek, mint Pápán, és egyébként majdnem ugyanaz volt a műsor, mint akkor. Persze belecsempészve abba a másfélórába az új EP-ről az Énte, a Dobozember meg az Ünnepel mind aki él, örültem nekik nagyon. Az pedig nagyon muris volt, ahogy a soproniak a Bogozd ki ellen tiltakozva nekiálltak kiflit enni, körbe mindenhol felrobban a tömeg, ezek meg nyammognak.
Koncert után megvártuk, amíg kijönnek, én kaptam a beckzolitól megint aláírást, de valahol elvesztettem éjjel, namindegy. A révaisok hazamentek, ezt sajnáltam, simán maradhattak volna még. Aztán meg tök jó volt az is, hogy a csíkszeműék jóban vannak ipszilonékkal, és kinn maradtak sokáig velünk. Azt már viszont nem értettem, amikor közülük páran mindenképpen be akartak menni hozzájuk a vipbe, mondom ennyire nem lehettek megszállottak, és képesek voltak ezért másfélórát szobrozni a kapu előtt.
Nekem ekkor már kezdett kicsit elegem lenni, nem a társaságból, hanem mert olyan furán éreztem magam, sétáltam egy kört Körmenden, közben a Depressziót lehetett hallani, és fájt a torkom, és alig tudtam nyelni.
Az Alvint nem is élveztem ezek miatt. Őket amúgy eléggé sajnáltam, pont rájuk esett ez az éjjeli egyórás kezdés, hét órát utaztak hozzánk, mi pedig rohadt fáradtak voltunk, és nem is volt olyan életemkoncertje feelingje az egésznek. Négy nap tombolás után ez gondolom érthető, meg Alvinék is tök jól kezelték a helyzetet, negyedóra után már módosítottak kicsit a műsoron, és akkor egy gyors egy lassú váltakozott, persze a lassúból is máskor nagy daráló szokott kerekedni. Én meg csak álltam kissé oldalt a korlátnál, földbe gyökerezett lábakkal, és égtek a szemeim.

A másnap annak jegyében telt, hogy valahogy kibekkeljem még a maradék egy estét, gyógyszereket tömtem magamba, meg ittam egy csomót, mert a torkom csak nem akart javulni és folyton kiszáradtam. Közben az is kiderült, hogy a bal felső bölcsességfogam pedig elkezdett kifelé nőni és szóval ennek tudható be, hogy a rágás se ment, kész hadirokkantnak éreztem magam. Aztán meg azon problémáztam magamban, hogy most biztos azt hiszi majd mindenki, hogy valami bajom van velük, pedig csak rohadt megerőltető volt kinyitni a számat.

Vasárnap délután háromra indultunk a feszt helyére, Kardos-Horváth János egyszálgitárral, és a szokásos délutáni első száz 250-es sörrel. Csak a mi kis csapatunk elivott ebből húszat. És milyen jó is volt ez a Kafkaz! Eleinte az ismertebb számokat tolta, aztán mintha megunta volna, és akkor kívánságműsort tartott. Akik meg rajongók, nem csak ismertebbeket szeretnének így hallani, szóval külön jó volt. És kérdezi, mi legyen a következő szám, mi meg négyen üvöltjük: „BAZMEG”, de így élőben valahogy még jobbnak tűnt, mint albumon vagy a videón. Kaptam tőle is aláírást meg képet is készítettünk.
Ezután Sziámi, akitől nem ismerek semmit, majd Pál Utcai Fiúk, akiktől szintén nem sokat, de a Legelőnek és a Gólyának nagyon örültem. Közben rozé, meg tátratea, még így utolsó napra, de olyan sok ismerős lett így a végére, hogy előállt az a helyzet megint, hogy lépten-nyomon belebotlok valakibe. A legnagyobb pozitívumának amúgy ez tekinthető szerintem az Alterábának.
Voltunk Kiscsillagon, bár nem sokat, azon is ittam valakivel, de a második részére már bementünk, eltolták majdnem a teljes Szeles lemezt, és A kis óceánt vártam a legjobban. Plusz a Menetszélt és a Sirályt.
Vége ennek is, átszerelés, összeismerkedtünk három gráciával, közülük volt egy olyan kis picúr, először kajak azt hittem, hogy tízéves, aztán hát már pedig ő tizenhét, szóval onnantól már megnyugodtam, és Quimbyn együtt is voltunk végig, de hát szentgotthárdi, még véletlenül se legyen benn az 50 km-es körzetünkben, ennek ellenére kicsit végre kiélveztem, hogy valaki felnéz rám és nem nekem kell ágaskodnom.
A Quimby pedig nagyon megérdemli, hogy hol tart most, persze nem volt olyan tombolós számomra, de azok a fények és hangok, minden klappol, mintha ki lenne centizve az egész műsor, mintha patikamérlegen számolnák, miből mennyi kell, hogy élményt adjon. Vagy egyszerűen csak sokat ittam. Kaktuszligetről is játszottak, de azok közül csak a Senki se menekült ismerem, és nem volt Most múlik pontosan, amit nem tudtak megérteni a körülöttem lévők, szerintem meg tök bátor lépés, hogy meg merik tenni. Nem csak annyiból áll a zenekar.
Utána Mátyás Attila Band, ez már csak amolyan levezető, én valamerre kóboroltam, majd vissza a lányokhoz, akik találtak egy elveszett vizslát, de nagyon kis fegyelmezetten nézte végig a koncertet.

A szálláson már nem sokat aludtunk, összepakolás, aztán állomás, de úgy érzi az ember, hogy még kicsit maradna, csak pár napot, ennyi jófej lánnyal és fiúval. Mit számít, hogy nincsenek hangzatos külföldi nevek, mindenki mindenkinek a barátja, egy kertben jóformán, ahol a legjobb alternatív bandák lépnek fel. És annak is örülök, hogy a csíkszeművel jól megtaláltuk a közös hangot, zsákbamacska volt az egész amúgyis. Én ide vissza fogok jönni, ahogy az első fesztiválozó csepregiekkel meg a többiekkel beszéltem, ők is ezt tervezek, a szobatársunk meg állandó látogatója a fesztnek kezdetek óta, szóval vele biztosan lehet számolni. Még mindig hiányzik. És lehet, sok minden kimaradt a posztból, de mindent nem is lehet és nem is szabad. És amint lehet venni early bird jegyet, meg fogom szerezni, és jövőre ugyanitt, és remélem még több ismerőssel.

Szólj hozzá!




Alterába 2014 2.

2014-07-23 21:19 szerda

A csütörtöki napon már háromkor elindultunk, mert akkor kezdett a Zselenszky. Hallottam már róla, de hogy kiféle-miféle lehet, fogalmam se volt. A kisszínpad előtt voltunk húszan, de szerintem sokat is mondtam, nagyon kevesen jöttek ki. Eléggé sajnáltam szegényt, hogy a legnagyobb melegben kell neki fellépnie, de nagyon jól kezelte a helyzetet, és még így is viccelődött mindenfélével. A délutáni idősávban amúgy 250 volt az első 100 sör minden nap, nyilván amiatt is jól jött ez az egész, bevertünk valami négyet ott helyben, meg is látszott rajtunk aztán.
Zselenszky pedig nagyon tetszett! Végig szimpi volt és természetes, persze néha elnevettük magunkat egyes szövegrészleteken, mert annyira.., nem is tudom, szürreális némelyik, hogy nem tudtuk visszatartani. Mikor vége lett, gyorsan kértem tőle aláírást, és kiderült, nem nagyon jár Győrbe sajna. Na majd ha a közelben lesz valamikor máskor, akkor elmegyek, addigra talán a szövegek se lesznek ismeretlenek.
Majd vártunk másfélórát, addig spár, mert már kilyukadt a gyomrunk, de egy falat nem ment le.
Aztán vissza, ahol a Konyha kezdett először, bár ők nem győztek meg annyira.
De utánuk Magashegyi, amiben sose kellett még csalódni. Olyan varázsos. És bevetettük a buborékfújókat, és elég nagy sikere lett, környező emberekkel mókáztunk vele, és kb minden fotós le akart kapni. Illett a hangulathoz, négy kis dobozkából fújtuk, és a Bíborka is aranyos volt, csupa szeretemszámot játszottak.
Utánuk Magna Cum Laude volt, ami hát nem nagyon érdekelt minket, megvártam Bíborkát, elújságoltam neki, hogy a mostani fellépésük volt életem 200. koncertje, meg aláírta a számlistám meg ilyenek, aztán a csíkszeművel nagy fröccsözések és sörözések és kajálások folytak, majd egy másik fruttikcsoportos csajt is összeszedtünk.
És akkor mentünk Anna & the Barbiesra, ami veszett jó volt, sajnálom-pumpáljál, de nem maradtunk sokat, mert a csíkszeművel egymásra találtunk, aztán inkább kinn a parton kiterjesztettük a szeretetet. Az egész öt napban érdekesnek tűnt amúgy, hogy pár fröccs után valahogy sose tartottuk a távolságot, napközben meg tiszta félénkek voltunk egymással. És nagyon hasonlóak vagyunk, kb egymást tesztelgettük ismeretlenebbnél ismeretlenebb zenekarokkal, kiálltuk a próbát. ÉS még az is kiderült, hogy a tavalyi celldömölki Fruttikon mellette voltunk, és még képpel is bizonyítja, mikvannak.
Koncert végére visszamentünk, aztán lassan Anna is kijött, gyorsan kép, aláírás, cuppanós, tiszta festék lett az egész arcom, de legalább most sikerült elkapnom. Megismerkedtünk mindenfélékkel, és nanáhogy a soproni Alvinról közülük is felismert valaki, engem az a koncert üldöz.
Éjjel egykor még volt egy Brains, de azon se maradtunk, csak a padoknál hallgattuk, picit bánom így utólag, de már mindegy.

Egyébként mindennap hajnali négyre-ötre érkeztünk vissza a szállásra, de valami miatt sose tudtunk aludni, legalábbis a csíkszeművel ebben a helyzetben voltunk. Az öcsém persze horpasztott vígan. A szobánk keletre nézett, aztán minden reggel besütött a nap, meg kerepeltek a gólyák a túlsó kéményen, vagy egyszerűen csak fel voltunk pörögve még akkor is. Aztán ilyenkor csak döglődések folytak, bár volt egy olyan nap, amikor annyira meg voltunk zuhanva, hogy a lánnyal másfél óráig csak bámultuk egymást tök kussban, miközben az öcsém aludt. Az már egy állapot volt.
Az is vicces volt, ahogy azon versengtünk, melyikünk tud olcsóbban megkajálni, párszáz forintból, hogy aztán majd éjjel elverhessünk a feszten minél többet.

Pénteken végre vodkáztunk is, elvégre Fruttik volt aznap. De már néha úgy éreztem, hogy egyre kevésbé bírom ezt a vodkanarancsdolgot. Kinn a bejáratnál is szereztünk még egy embert magunkhoz, aztán benn vártunk Ochora, ami pörgős, spanyolos és szabad volt, ja és kurvameleg abban a sátorban.
A Péterfy Borin részünkről kimaradt, öcsém persze csorgatta a nyálát első sorban, addig mi betankoltunk Fruttikra.
Ami állat jó volt, szinte ugyanaz a setlist, mint Pápán, csak kicsit megkeverve. Első sor, és már rögtön ellőtték az Embergépet, de végülis annyira nem számított. És normális emberek voltak, nem mint a SZEN-en, és mindenki a barátunk körbe-körbe. Nem hiszek ordítós volt, ahogy a Darabok is (meg is lett a következménye). Az Éjszakán pedig jól megugráltatott minket ismét.
Utána készítettünk a Marcival képet a csepregi társasággal, de sietett, és nem maradt sokáig.
Aztán megcsappant a tömeg, éjjel egykor HS7, ami nem volt a legjobb, az se jó ilyenkor már, hogy csak azok maradnak, akik nagyon be vannak nyomva és nincs jobb dolguk, de a számokat nem is ismerik jóformán. Szóval ez elvett kicsit az élvezhetőségből, ráadásul már megint pogózni akartak a Dél-Amerikán. De a „nincs harag” még mindig nagyon üt, az sose fog hatástalanná válni, úgy látszik.

Szólj hozzá!




Alterába 2014 1.

2014-07-22 16:41 kedd

Az Alterábával annyi bajom volt csak, amíg volt a várakozás időszaka, hogy itt csak magyar előadók vannak, és általában ha az ember fesztiválra akar menni, szeretne valami külföldit is látni. Aztán ez a dolog már az első napon megdőlt, szerencsére.
A SZEN környékén körvonalazódott egyre jobban, hogy el szeretnénk menni Körmendre, ráadásul már áprilisban is sikerült elültetni a bogarat egyesek fülébe.
Volt egy sárvári lány, akivel a fruttikos csoportban beszélgettünk a pápai Játékfeszt plakátja alatt, úgy áprilisban, majd pedig Pápán meg is ismert (én persze őt nem), miközben a 30Y-éktól akartam aláírást. Ha visszagondolok rá, még mindig olyan döbbenetes, ha ott nem szólít le, nem alakult volna ennyire jól. Aztán chatelések, kiderült, Alterábát akar, jé én is, de a barátnői visszamondták, ő pedig ilyen koncertőrült, nem akarja kihagyni, hát gyere velünk. Aztán én szereztem magunknak szállást, de ő nem szeretne egyedül sátrazni, végül magunkhoz vettük, nem győzte meghálálni. Én is elég furának éreztem, mindössze egyszer látom, és egyből vele tölteni rá egy hónapra öt napot, de hát minden klappolt, érdeklődés megvolt, és a fanyar humor is, nagyon nem lőhetünk mellé.
Közben másokkal is meg lett beszélve, valaki egy napra, valaki bérlettel.

Szerda délelőtt fel a vonatra, két átszállás, Szombathelyen összefutni a sárvári lánnyal, akinek indokolatlan csíkszeme van, ha nevet, és már a Körmendre tartó vonaton sikerült elég jól egymásra hangolódni. Átkozottul örültem, végre nem nyúltunk mellé. Plusz még jól is jártunk vele, hiszen ötödszörre jött Alterábára, ismerte a várost és a helyszínt, a szokásokat, voltak sztorik, nagyon könnyen kijöttünk kezdettől fogva.
A kollégium közel volt az állomáshoz, 1500 per éj, semmi extra, simán megérte, és úgyis csak egy nyugodt helyet akartunk ahol alhatunk, bár addig nem halok meg, amíg nem fogok sátrazni egyszer.
A délutáni henyéléskor azért még vártunk egy soproni lányra, akit a márciusi Alvin-koncertről ismertem meg. A feszt előtt pár nappal kiderült véletlenül, hogy ő is egyedül maradt, csak egy napra jönne Supernem miatt, hát mondom, gyere velünk. Gyakorlatilag róla se tudtam sok mindent, csak amolyan bulis ismerős, talán emiatt volt picit kínos az első fél óra, de aztán feloldódtunk így négyen szépen lassan.
Aztán spár, ahol alapanyagok beszerzése, aztán kiballagni a feszt helyére, ami igencsak barátságos. A Campushoz képest ez nagyon kicsi fesztivál, területre és nézőszámra is, de pont ez adja meg a báját az egésznek, nincsen nyolc színpad, nincsen vidámpark és egyéb, csak egy sátor egy színpaddal. Plusz a töltés, a Rába, néha olyan kerti party feelingje volt, és jó érzéssel ment az ember minden délután át a kapun.
Először Firkinre néztünk el, pár számig, aztán felfedezőkörút, meg ivás, meg evés, a szokásos. Valójában ez a szerdai nap csak arra volt jó, hogy szokjuk a helyet.
Ismerős Arcokra nem mentem be, viszont a Deák Billt ki nem hagytam volna, és akkor döbbentem rá, hogy mennyi számot nem ismerek még vagy már picit elfelejtettem, de nem számított, végre láthattam az öreget. És az is olyan kedves volt, ahogy nem győzött hálálkodni, hogy ilyen sokan eljönnek még mindig, ha ők zenélnek, és hogy ezért megérte felépülnie.
A nap végén Supernem volt, éjjel egykor, elég sokan hazamentek, és ez egy általános dolog volt végig az öt napban, hogy az utolsó előadót már jóval kevesebben várták meg. Ennek ellenére pörgős lendületes volt, ahogyan mindig, eljátszották majdnem a teljes új lemezt, én első sorban, hátrébb meg egy laza pogó, közben összeismerkedtünk pár emberrel, akikkel aztán minden nap lehetett lógni, szereztem számlistát, Papp Szabiékkal szignózva, és elég sokáig velünk maradtak, mivel a soproni lányt már elég jól ismerik, valami huszonötödik Supernemnél jár. Aztán megvártuk vele a vonatát, és felvetődött egy celldömölki Supernem+Junkies, ami pár hét múlva lesz, ha úgy jön ki a lépés, megoldható lesz szerintem négyünknek.

Szólj hozzá!




uborka

2014-07-13 12:43 vasárnap

Csütörtök délután kaptunk egy hírt, hogy felszabadult két hely egy pakolós melónál, mi meg gondoltuk, lecsapunk rá. Másnap elvittek Dunakilitire, ami nem a szomszéd falu, háromnegyedóra az út kb. Konzervüzem, ahol két kamionról kellett lepakolni az uborkákat a zsákokból a konténerekbe. Nem volt rossz, annak ellenére se, hogy valami húszkilós zsákok voltak, de a négy-öt óra ebből bőven elég. Minden elismerésem, aki ezt napi nyolc vagy több órában végzi. Mondjuk ide máskor nem nagyon fogunk jönni szerintem, az kissé zavaró, hogy három órát töltöttünk utazással, ötöt meg a munkával, de igazából próbáltam úgy fölfogni, hogy egy nagy buli az egész, ráadásul a társaság se volt rossz.
Szombat éjjel pedig takarítottunk, immáron negyedszer, szerencsére annyi dolgunk nem volt, mint máskor, meg a fószer is jófej volt, aki irányított minket. Most három hét ki fog maradni, mindenféle programok miatt, aztán augusztusban folytatjuk.

Még hármat kell aludni és megyünk Körmendre. Végül aztán szállást foglaltunk egy kollégiumban, mert még mindig pudingok vagyunk a sátrazáshoz.
Ha minden igaz, a pápai játékfeszten megismert sárvári lány is hozzánk kerül, bár ez még nem biztos. Innen Győrből is jön pár ismerős, plusz a márciusi soproni Alvinról is egy lány, viszont vele még konzultálni kell. Meg hát öt nap alatt csak össze lehet szedni annyi embert, akikkel majd lehet bandázni meg minden.
És szinte minden kedvencem fel fog lépni, szóval várós nagyon. Szükség van már egy ilyen pár napos felhőtlen szabadságra.

Szólj hozzá!




nekem az is megteszi

2014-07-08 21:13 kedd

Rengeteget gondolkodom mostanában.
Igazából nincsenek illúzióim, de néha úgy érzem, hogy a faszom se akar tovább ismerkedni, csak elveszni a hangzavarban és a fényekben. Mindig eljátszani ugyanazokat mindenkivel, lefutni ugyanazokat a köröket, elmondani ezerszer, hogy mi az érdeklődésed, van hogy elég fárasztó tud lenni. De azt is tudom, hogy ha nem erőszakolom meg magam, akkor leshetem, hogy ilyen téren előbbre jussak.
Persze a helyzet korántsem ilyen tragikus, mint ahogy fel lett vezetve. Inkább próbálom magamba sulykolni, hogy ezer és egy dolog van széles e világon, amivel ki lehet pótolni az üres helyeket, és tartalmasabb is lehet a mindenség.
Az egész valahonnan onnan jött, hogy azt figyelgetjük, ’kinek jött össze’. És olykor eléggé elkeseredek, hogy aki a Kinizsi Pált az aradi vértanúkhoz sorolta, annak hogy sikerült összejönnie valakivel, ez számomra elképesztő. Persze sorolhatnám tovább is, de nincs hozzá kedvem. Ezt máig nem bírom fölfogni. Én tudom, hogy hol a helyem, és nem vagyok hajlandó belemenni olyan idióta játszmákba, hogy kevesebbnek érezzem magam, csupán azért, mert valami miatt nem vagyok elég jó.
A legnagyobb hiba volt talán kitárulkozni, ezt soha többet nem teszem. Ahogyan fél évet se fogok többé elfecsérelni az életemből valakire, végig bizonytalanságban lebegve, vagy miatta, vagy miattam.
Persze valamennyire ez már le van rendezve. Köztünk nem, de magamban igen.
És hogy felejteni lehessen, gondosan betábláztam magam minden hétre. Az én kedvem nem fogja hazavágni hetekig senki többé. Nyilván zavaró kicsit, hogy kicserélődnek az emberek körülöttem, nem ez az első eset, inkább nézzük úgy: majd lesznek jobbak.
A melón is sokféle emberrel lehet összefutni. Az első csapat nem tetszett, mert folyton klikkekbe verődtek ilyen középsulisok. A másodikban egyetemisták, akik két lábbal a földön, aztán öt perc alatt egyhullámhossz, igen, így is lehet ezt. Mindig a megfelelőeket kell megtalálni.
Mondjuk ezzel a nyári munkával kicsit befürödtünk, olyan szempontból, hogy csak hétvégén tudunk menni, de több mint a semmi. És ha ez a szorgalmi időszakra is meg tud maradni, még több mindent engedhetek meg magamnak.
Hiszen már az ősz is alakul. És úgy néz ki, még komolyabb évet zárunk, mint az előzőek voltak. És ígérethegyek mindenütt. Bár ezekre nem ajánlatos alapozni, de jól esnek. És továbbra se tudom, mi értelme van, mintha versengés lenne, vagy bebizonyítás, vagy útkeresés. Néha azt érzem, hogy túlzásba esek, máskor meg azt, hogy ez mind kicseszettül de jár nekem. Amúgyis mindenki pótol valamit valamivel.
És ha nem is tudok senki iránt érezni most semmit, az nem kimondottan hiba, egyszerűen csak egy ilyen időszak.

2 komment




Víz Zene Virág

2014-06-28 09:51 szombat

Végül csak eljutottunk Tatára, családostul, aminek azért a legnagyobb előnye, hogy nem kell a halálunkon lennünk, miközben várnánk a vonatot hajnalban, hanem akkor indulunk haza, amikor kedvünk tartja.
Odafelé én vezettem, Tatán gyorsan megtaláltuk a helyszínt, de akkor kellett rádöbbenni, hogy ez nem csak ilyen esti program három napban, hanem tényleg, tömve mindenféle jósággal, amire nincs elég idő. A tó körül voltak felállítva standok, a színpadok, ezek ráadásul elég messze voltak egymástól. Igazából minket csak a nagyszínpad és a romkocsma színpad érdekelt, de mire egyiktől a másikig átverekedte magát az ember, eltelt vagy tíz perc is, annyian voltak.
Először Halott Pénzre néztünk el, nem is igazán azért, mert szeretném, de ha már itt vagyok, megnézem őt is, viszont annyira nem nyerte el a tetszésem. Vagy lehet csak az emberek miatt éreztem olyan furának. Kiszabadultak a menő partyarcok élőzenés eseményre és teszik az agyukat, az nemgyerebe. Mondjuk számokat se nagyon ismertem, csak facebookon szoktam látni, amikor ismerősök posztolgatják valamelyik videójukat.
Aztán egy idő után az öcsémmel ezt meguntuk, elmentünk a spárba szeszért, aztán vissza, épp annyi idő volt már, hogy lassan a Quimby kezdjen, színpad mögött is vártam, hátha kijönnek a Kiss Tibiék, de sajna nem, aztán beálltunk szélen első sorba az ősökkel, fél óra csúszás. Az a gond, hogy nem maradtam sokáig, talán fél órát, de az olyan volt mint az álom, a színek, a hangok és a lezser zenészek. Plusz amíg én is ott voltam, sikerült elkapni az Ultravalót és a Senki se menekült, ezeket még nem hallottam.
Persze utólag már bánom, hogy nem maradtam tovább, de valamiért Belgán is ott akartam lenni, ezek meg így egyidőben voltak. Mert a Quimby szép, a Belgán meg bulizni lehet.
De a Belga most nem érte meg, a beledi szerintem sokkal jobb volt, annak ellenére is, hogy rövidebb műsort toltak akkor. Rímálom az elme utcában, Tini Rock, és a Kalauzt is elnyomták. A végén meg Egy-két-há. Koncert után pedig vártunk a színpad mellet, de csak a Bauxit jött ki, és basszus emlékezett ránk a múltkoriról, ez azért király volt.
Azért sajnálom ezt a Quimbyt, de annyi vigasztal, hogy ezen a nyáron még három bele fog férni, ráadásul a következőre is csak három hetet kell várni.

Szólj hozzá!




nem érjük meg a holnapot

2014-06-25 21:44 szerda

nagyon dühös

Szólj hozzá!




hová vezet a zút

2014-06-24 21:17 kedd

Vége lett a negyedik vizsgaidősucknak, viszonylag jól is állok kreditekben és tárgyakban. Bár ez a minőségbiztosítás nem jött össze, annyi vigasztal csak, hogy alig mentek át emberek, így meg nem szégyen. Viszont ahogy nézegetem a következő félévek  menetrendjét, szerintem elkerülhetetlen, hogy ne csússzak egészen a kilencedik félévig. Szemeszterenként tizenöt tárgyat meg vegyen fel a halál, jó lesz a megszokott nyolc-tíz. Ha minden jól megy, a következőben letudom majdnem az összes kötelezőt, és akkor már csak a szakirányosak maradnak. Igazából most érzem azt, hogy már tényleg meg kell ezt csinálni, ha már a feléig eljutottam, nem hagyhatom veszendőbe.

Szombaton a gyárban voltunk az öcsémmel, takarítás, éjjel tizenkét óra, de nem mondanám vészesnek. Azokat a robotokat törölgettem, amiket remélhetőleg én fogok kezelni, majd egyszer, száz év múlva. A társaság is viszonylag jó volt, tízen voltunk, négyen újak, a többiek már veteránok. Egy-kettővel jól kijöttem, egy-kettő kurvára idegesített, vagy azért, mert minden lében kanál volt, vagy azért, mert szart az egészre. De összességében nem volt semmi gond, valahogy én rosszabbra számítottam. Most szombaton megint megyünk, ugyanígy.

Emiatt persze a Paddy-ITI-Kozmosz kombó kimarad Tatán, de a pénteki napon talán ugyanott egy Quimby-Belga bele fog férni.

Szólj hozzá!




szaturáció

2014-06-18 18:34 szerda

Azt itt még meg sem írtam, hogy a múlt heti rezgéstan vizsgám meglett. Ez elég jó dolog, ezzel már mind a négy mechanika tárgy megvan. Most már gyakorlatilag semmi más többféléves tárgyam nincsen, csak a gépszerkezettan és a mechatro, ezekkel el vagyok maradva picit.

Pénteken megyek remélhetőleg az utolsó vizsgámra, képfeldolgozás lesz. Már a beadandómat is elküldtem, képből kellett szürkeárnyalatosat készíteni, aztán ebből mindenféle hisztogrammot kreálni, remélem adnak rá valamennyi pontot. Jó lenne, mert akkor a vizsgán nem kellene annyira megerőltetnem magam.

Aztán pedig ha lesz kedv és érdeklődés, megünnepeljük egy Szabó Balázzsal Sopronban. Bár ez meglehetősen képlékeny dolog még.

Szólj hozzá!